Matuszka Mihály: A nyíregyházi Samassa-templom monográfiája (Budapest, 1904)

26 Szent Imre az árpádházi gyönge liliom­szál — leheletszerűen finom alak. Jobb kezét szivére téve baljában liliomot tart; leányos, szép arca és egész lényének gyöngédsége hiven kifejezi mély áhítatát és szűzi ártatlanságát. Szent Istvánt, a keresztény Magyarország megalapítóját, mint a vallásos érzelmektől mélyen áthatott, nemzete jövőjén gondolkozó bölcs fejedelmet" ábrázolta a művész, jobb­jában az apostoli kettős kereszttel, baljában a birodalmi almával, fején a történeti hű­ségnek megfelelő Szilveszter-féle koronával. Szent László daliás alakja páncélban van ábrázolva, jobbjában szekercéjét, baljában a birodalmi almát tartva. Erőteljes, délceg alakja, erélyes állása, határozott tekintete, mint a lovagok díszét, a hit bajnokát, a gyöngéket védelmező hatalmas, szent királyt mutatja be. Szent Erzsébet a csodatétel pillanatában van ábrázolva, midőn a szegények számára palástjába rejtett kenyérre azt mondja fér­jének, hogy rózsákat visz. Szemérmes zava­rában szemét lesütve épen szétvonja palást­ját és ime a csoda megtörtént: a kenyér rózsává változott. Árpádházi boláog Margit — az aláza­tosság és engedel­messég e mintaképe — apáca-öltönyben van ábrázolva, jobb­jában koszorút és liliomottartva, amint rangját és szüzessé­gét a Boldogságos Szűznek fölajánlja. Szűzies szép arcáról szent áhítat sugárzik s egész alakja a megadást és enge­delmességet tükrözi vissza. IMADKOZO ANGYAL Stein János Gábor festménye Az oltár tetőszerű oromzatának díszét kon­zolokon álló hat imádkozó angyal képezi, melyek mint ritmikus sorakozás vannak föl­fogva. Egyöntetű, szép, nyugodt körvona­laikkal első tekintetre mind egyformának lát­szanak, pedig mindegyik más és más válto­zatot tüntet föl. De azért az egész sor mégis szimétrikus elrendezést mutat és egy­séges, szinte architektonikus hatással van a nézőre. A szobrok nagy gonddal és teljes technikai készültséggel mind tömör hársfá­ból vannak faragva és fénytelen, viaszos festékkel színezve. A kereszthajó déli apsziszában áll a Szűz Mária-oltár, melynek törzse és asztallapja bántoroki kőből van faragva, fölépítménye pedig szlavóniai tölgyből. Az oltártörzs mellső oldalán csipkerózsa koszorúban a Krisztus monogrammja látható. A fölépitmény predel­láját és oromzatát változatos formájú ékítmé­nyek, diszkrét festés és aranyozás díszítik, a predella fölött pedig a tabernákulumtól úgy jobbra, mint balra, Stein János Gábor fiatal festőművészünk egy-egy képében gyönyör­ködhetünk. Stein szintén egyike ifjabb művész­gárdánk legtehetségesebb s egyszersmind legtermékenyebb tagjainak. Tanulmányait a berlini festészeti akadémián kezdte, majd Páris­ban, a Julien-akadémián folytatta, hol a jel­lemző és színező tehetségéről híres Benjamin Constantnak és a legkedveltebb történeti festők egyikének, Jean Paul Laurensnek volt szor­galmas tanítványa. Azután hosszú tanulmány­útra ment. Bejárta Angliát, Hollandiát, Bel­giumot, s végre 1900-ban hazatérvén, Lötz mester tanítványa lett s ma is egyik sokat ígérő tagja a mester-iskolának. Első munkái, melyekkel föltűnést keltett, Lear király, Shylock, Tatárjárás után és Faust voltak, melyek után gyors egymásutánban követ­keztek : Szász Zsomborné arcképe, Szép Salamon Sári (székely népballada), Az illat,

Next

/
Oldalképek
Tartalom