Lehoczky Tivadar: A beregmegyei görögszertartásu katholikus lelkészséget története a XIX. század végéig (Munkács, Grönstein Mór, 1904)
I. Altalános történeti rész. 1. lap - 3. A papok és hiveik állapota az Unió után
12 lag ez fordul elő- »Némely faluban 2—3 batykó is van, holott elég lenne egy is és nem is igen hasznos az, hogy valamely jobbágyból lett batykó, holott sokszor nem is alkalmatos arra, egy nyest adással, a többi uri szolgálattól mind járt felmentse magát; azért az olyanok levelében bejegyezni kellene, hogy valameddig bizonyos ecclesiája nem lészen, addig szolgálni tartozzék«. Továbbá ez is jegyeztetett még fel az úrbéri összeírásban : »ha valamely batykó paraszttelken lakik s a földesúrtól levele állal nem mentetett fel, a telekadót fizetni köteles; azonfelül tartozik a nyestet pénzzel (census martutinalis), ha a templomhoz, cerkumhoz való szabad helyen laknék is, megváltani ; ezzel tartozik akkor is, ha jövevény, mert a löldesur határáról él mind maga, mind marhája, Insuper ugy tudatik, hogy akár jövevény, akár jobbágyból lett batykó légyen, de a munkácsi jószágban akárhol lakjék, tartozzék a nyest.pénzzel, ha uraink ő nagyságok kegyelmesen meg nem engedik. Item minden batykó tartozzék egy heti ganajozást prestálni ott, a hova a tisztek rendelik, vagy a helyében egyéb munkát végezni; ezen lábor (munka), noha három batykó leveleiből kihagyattatott, mindazonáltal observáltatott, a mint a felsővidéki esperes elismeri mostan.« E tekintetben a felsővidéken löldesurilag következők rendellettek: »1. Ha valamelyik jobbágynak a fia batykó lészen, és ő ngától census-ievele lesz batykóságra, azzal az ő atyjának parasztszolgálata és adózója tiltatik, de akkor nem, ha az atyja öcscse vagy bátyja egy kenyérre állnak vele. 2. A batykó telkére, ha valamely atyafiai vonták magokat: mindenkor külön kenyérre kell őket vinni s a censust és árendát reájuk limitálni. 3. A jobbágyból lett batykónak, ha Írástudatlan paraszt és házasságot ér, ugyancsak parasztteher alá kerül ezentúl, mert ebben is eddig sok ravaszság yolt.« Mindezekből az tűnik ki immár, hogy jóllehet 1649. évben az Unió megtörtént, ez nem nagy hatással volt a papokra, ámbár azóta már harmincegy év mult el, sőt mint annak előtte, most is a vidéki papok nagyobb része minden hittani oktatás nélkül a jobbágyok vagy papok fiaiból került ki s a püspök által minden megszorítás nélkül alkalmaztattak. Nem csuda tehát, ha a földesuraság szintén nem nagy becsülésben részesité őket s közönséges jobbágyaiul tekinteté, tisztei őket igy élvezett telkeik után robotolással terhelyén, mely viszony pedig még sokáig tarta, mert nyoma van, hogy még 1761. évben is megkereste a munkácsi gk. püspök az uradalmi íőtisztséget, hogy