Lehoczky Tivadar: A beregmegyei görögszertartásu katholikus lelkészséget története a XIX. század végéig (Munkács, Grönstein Mór, 1904)

I. Altalános történeti rész. 1. lap - 3. A papok és hiveik állapota az Unió után

11 nek a munkácsi kamarai jövedelemből évi járulékul kétszáz forintot juttatott. De a papok vidéki községeikben továbbra is ragaszkodtak előbbi állapotaikhoz és szokásaikhoz s nem igen éreztek lelkifurdalást attól, hogy első nejök elhunytával, ismét uj házasságra léptek ; igy 1672. évben, az akkor szerkesztett úrbéri összeírás szerint találtatván a munkácsi uradalomhoz tartozó helységekben összesen 93 pap, ezek kö\t volt kilenc második feleségű. A papok még folyvást teljesiték jobbágyi szolgálmányaikat akép, hogy összesen évenként nyestek helyet 404 forintot tartoztak az uradalmi pénztárba beadni; birtokolván akkor az uradalmat Báthory Zsófia, ki minden alkalommal akadályozd a ruthén papok másodizbeni házasságát. Tiz évvel később, tehát 1682. évben Thököly Imre kuruc király idejében, ki Zrínyi Ilona kezével a munkácsi és szentmiklósi uradalmak birtokába jutott, találtatott e területen összesen 107 ruthén pap, még pedig: a felső vidéki ispáni kerületben 36, a krajnaiban 26, bártháziban 7, lucskaiban 5, kajdanóiban 6, bubuliskaiban 12 és a vizniceiben 15; ellenben kántor, kiket már régóta a nép gyaknak, ezen az összeíró magyar uradalmi tisztek által használt orosz »deák« szótól eredőleg igv nevezett, — csupán 4, még pedig 1 a lucskai, 1 a krajnai és 2 a viznicei ksrületben; kik tartoztak évenként egy-egy nyestet vagy e helyett 4—4 forintot beszolgálni. Fenmaradtak neveik azon papoknak, kik akkor második nőt birtak feleségül; ilyen volt Hodos János Závidíalván, Tenkács András Kutkafalván, Balog János Deskofalván, Pap Mihály Kerepeckén (ma Felső-Schönborn), Lengyel János Kucsován (akkor Korcsova), Lengyel Pap János Krajna-Martinkán és Pap Sándor Papgvörgyfalván. Azonban ezekkel szemben szigorúan viselkedett a papi előjáróság, menynyiben eltiltá őket attól, hogy mint másodszor nősültek, a papok tiszte szerint szolgáljanak a templomban; miért is azután az uradalmi tisztek sem nagyon kímélték őket és mint más jobbágyokat a közönséges parasztteher viselésére szorították. A munkácsi uradalmi tisztek Thököly Imre Munkács ura idejében az 1682-iki urbáriumba erre vonatkozólag ezt foglalták be utasításul: »A másodleleségü papok azért iratnak meg, hogy levelök continentiója szerint a második feleségű batykók nem csak nem szolgálhatnak batykói tisztök szerint az Cerkomban, de sőt paraszt onus alá redeálnak és jobbágysággal tartoznak szolgálni, mint ezt megláthatni az izvori batykó levelében« . . . Nem lesz érdektelen itt még felemlíteni azt a -viszonyt, mely a földesuraság és a papok közt hűbéri tekintetből akkor fennállott. így az 1682-iki emiitett urbérben erre vonatkozó-