Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

THERESIENSTADTI NAPLÓ

230 emberek, a kiket Luzsénszky, Blaskovich és Braun tart rendben, ha egyik vagy másik valamiben túl akarna lépni. Egyébiránt engem ők legkevésbé sem feszélyeznek. Közelebbi társalgást csak Blaskovichcsal folytatok, a ki igen művelt kedves ember. Már három éve van itt, felesége is folyvást itt lakik a városban, Steinbach-leány. Van egy négy éves bájos leánykájok és egy hat hónapos fiok. Néhány nappal ezelőtt azonban egy különös vendéget kaptunk javítás végett, szökés kísérlete, ellentállás és tűrhetetlenség miatt küldték ide B. Schlechtát, egy bécsi nagy úr fiát, még pedig Kufsteinből. Igen vidor, nem képzetlen fiatal ember, a ki minden európai nyelvet beszél, fest, zenél stb. Azonban, kivéve a nap három óráját, melyben velünk társalkodnia szabad, mindig be van csukva. A háztartásunkról is kell valamit szólnom. Korán reggel kinyitják külső ajtóinkat. A belsőket magunk zárjuk be. Ez az évszak szerint 5—7 órakor történik. Ettől kezdve 8—9 óráig, a nap minden órájában szabad ki és bejárni, az udvaron, vagy a belső sánczokon a szép fák alatt sétálni, látogatni stb. Csak az említett estveli órakor jön a börtönőr nagy hajlongással s «nyugodalmas jó éjszakát» kiván, vagy inkább utána néz, vájjon ott vagyunk-e és ráfordítja a külső zárat. Időmet én következőleg osztottam be: 7 órakor fölkelek, elkészítem reggelimet, újságot olvasok s csak V

210-kor megyek sétálni; 1/

212-ig mozgok sétálva, vagy kuglit játszva. 1/2l-ig naponkint látogatásokat fogadok ; egy órakor szobámban ebédelek. Ebéd után megfőzöm fekete kávémat, dohányzom és olvasok míg az asztal elbontva s a szoba ismét rendbe hozva lesz. Akkor szolgámmal bezáratom magamat, hogy munkámban 4 óráig