Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

THERESIENSTADTI NAPLÓ

231 senki se háborgasson. 4-től 6-ig ismét sétálni megyek, aztán vissza szobámba s elkészítem theámat és estelimet naponkint burgonyát vajjal — mialatt legtöbbször valaki van nálam. Pont 728-kor Luzsénszkyhoz megyünk s ott maradunk öten-hatan a «takaródó »-ig. Az étkezést a porkolábné adja, négy tál ételt naponkint 24 ez. krajczárért; csekélyebb élelmezést felényiért. Most az étkezés jó, mert a konyhában István főherczeg egykori szakácsa van, a ki ez idő szerint «sánczmunkás». A ma kapott számla után Ítélve, nem sokkal fog nekem többe kerülni havonkint 20—30 frtnál. De természetesen, vannak rendkívüli kiadások is. Szörnyű a szegénység az olyan foglyok közt, kiknek javai többnyire lefoglaltattak; különösen a «sánczmunkások», a kik közt tisztán politikai fegyenczek is vannak, jó házakból való fiatal emberek. Nem lehet elkerülni, hogy az ember ezeknek kéz alatt valamit oda ne csúsztasson. Ezért irtam én M.-nek. hogy engem vagyontalannak jelentsenek, ha ez iránt kérdés történik. Miért ajándékozzak én a kincstárnak havonkint 5 frtot, a fát stb. Inkább a szegényeknek adom azt. Ebből láthatod, hogy nem hiába áll jó hírben ez a vár. De ezt nem kell ám tovább mondani, innen irni pedig még kevésbbé. A mi engem leginkább boszant, az, hogy a levelezés úgy meg van nehezítve. Minden levelemet elolvassák itt, aztán Bécsbe küldik s onnan expediálják. E miatt még egy levélre sem válaszoltam. Egyszer irtam M.-nek s a levelet Blaskovichné csempészte ki. A hozzám érkezett levelek is először Bécsbe jutottak s csak azután adattak át nekem. De az itteni emberek oly szívesek, hogy az ilyeneket előzetesen közlik velem s csak azután küldik Bécsbe . . . Az is kellemes dolog itt, hogy az ember senkit sem