Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)
UTAZÁS - UTAZÁSOM NAPLÓJA.
gerincz, mint a végtelennek legfönségesebb oltára, megmérhetlen temploma áll itt tiszteletet parancsoló fönségben, és a tiszteletet ébresztő hely fen költségéhez egészen méltó érzeteket költve, ragadja meg önkénytelenül a lelket. A levegő tiszta és kellemes, az ember szabadabban és könnyebben lélegzik. J o Miután első bámulatunkból magunkhoz tértünk és lelkünk mindezen magasztos tárgyakon eléggé fölemelkedett, szükségesnek tartottuk, hogy a mi kevésbbé nemes részünkre, a testre, és pedig különösen a gyomrunkra gondoljunk. Tehát tüzet raktunk és elkészítettük ételünket, míg Szabó, ki az egész ütőn gyomorfájásról panaszkodott, a zord szél ellen védő egy szikla alatt köpenyébe burkolva, a puha mohán fekve szendergett. Étkezés után többi társam is követte az ő példáját, így tehát volt egy kis időm, hogy az eddig mondottakat még ott rögtön leírjam és a következő megjegyzést tegyem : 1. A Kárpátok keletkezésükkor sokkal magasabbak lehetlek, mert honnan jönnének különben a legurult sziklatömbök, melyek a völgyekben megmérhetetlen rakásokban föltornyosulva hevernek? '2. Itt fönt, a hol most állok, mint általában a Kárpátokban és más őshegységben, nem találni egyebet gránitnál, mely azonban más kővel s kőzetekkel lehet vegyítve. így pl. egy darabban, melyet most a kezemben tartok, azt látom, hogy kvarcz és földpát egyenlő részben van keverve, melyben imittamott még csillámot is találhatni, s nem épen ez-e a legrégibb diplomája ennek a világnak? mert milyen sora az éveknek kívántatott arra, hogy a kemény és erős gránitkőben a víz, levegő és a nap lassú behatása a földpátot és csillámot föloldja? 3. Ha gondolatban — mert a valóságban még csak később fog történni — leszállok