Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

UTAZÁS - UTAZÁSOM NAPLÓJA.

mester és öt munkás lándzsákkal és a világításhoz szükséges olajba mártott papirosokkal ellátva fognak bennünket kisérni. Szám szerint kilenczen bocsátkoztunk le kötél segítségével a Dánielovicza-tárnába, harminczegy öl mélységnyire és így a Salina első emeletén voltunk; azután részint falépcsőn, részint sóba vésett lépcsőkön keresztül mentünk az Urzula, Mihalovicze, Drosdonvicze, Kaiser Franz aknákon a másik emeletbe, továbbá ezen aknán keresztül, melyet Maxmiliannak neveztek, a legalsóba, vagyis a harmadik emeletbe, a hol a Zsembek, Lichterfels, Coloredo és Kaiser Alexander tárnákat látogattuk meg. Hogy miért vannak ezen tárnák három emeletre osztva, annak oka a helybeli sókövek természete, mely ilyen három alakban fordul elő és ez által is kapta különböző nevezetét. Egészen fönn ugyanis fekszik a talajsó, mely különféle földnemekkel van vegyítve; a közepén van a Spisa-só, ez is földrészekkel van keverve; ebben ép úgy, mint az előbbiben sok szenesedést, különösen fát és egyebet találnak. Végre egészen lenn fekszik a Schibiker-só, mely a leggazdagabb. Itt ugyan kristálysót is találnak, de nem nagy mennyiségben; még egy «Blottaik» nevű és fajú só is jön elő, mely azonban csak barmoknak való. Szép látvány volt, hogy nyüzsögtek ilt a munkások, a kik részint sótöréssel, részint annak lőpor által való robbantásával, vagy a sókövek kimetszésével, kialakításával foglalkoztak, melyeknek czilinder alakúaknak, vagy egyenközűeknek kellett lenniök. Mások az elporlódott só összegyűjtésével és tonnákba verésével foglalkoztak. Másoknak feladata a terhek tovavitele volt, a mi részint kutyák, részint lovak által is történik. A használhatatlan föld és kőnemek szintén arra rendelt emberek által távolíttatnak el.