Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

UTAZÁS - UTAZÁSOM NAPLÓJA.

88 Most a Psilos-aknán keresztül visszafelé kezdtünk menni, mely akna körülbelül 60 öl magas és egy kis tavat foglal magában, melyen körülcsolnakáztunk, míg egy fiú, a falhoz erősítetett keskeny lépcsőn körülbelől fél magasságig fölment és égő papiros ledobása által az egészet megvilágította. A víz jobboldalán Nepomuk sóból faragott szobra áll. Ez után következik még egy nagyobb, sőt a legnagyobb akna, az ú. 11. Kloszki, mely 95 öl magas; azután a Kaplicza, Ontainbleu, Haus Oesterreich, Klemens, a melyben a császár tiszteletére felállított, sókövekből összerakott piramis emelkedik s végre egy nagy sótömbben Szt. Antal tiszteletére kivájt kápolna, hol minden esztendőben j 11 ti us 3-án nagy mise tartatik; itt az oltár, a Crucifix, a gyertyatartók, a szentek szobrai, a szószék és a padok, mind sóból vannak kimetszve. Innen, a hol már ismét az első emeletben voltunk, a Lento terembe vettük utunkat, a mely három csillárral, orchestrummal és ülőhelyekkel van ellátva; meglehetős egyenes talajjal bir, miért is tánczhelyiséggé alakítható át. Midőn mostanában a nagyherczeg itt volt, tiszteletére itt tánczmulatságot adtak. S így jutottunk végre a Danielovieza-aknához, a hol lebocsátkoztunk, beültünk a felhúzóba és miután öt óráig lenn voltunk, szerencsésen felhúztak bennünket. Mindezen földalatti folvosókban és aknákban a legJ O nagyobb tisztaság uralkodik. Vendégfogadósunk könnyen példát vehetne magának erről; csak az első emeleten nedves még, de mélyebben lenn, a hol a légköri levegő, már nem hat annyira, nagyon száraz. Ezért van az is, hogy az a fa, a mely egyszer ide jut, s mely különösen fakamrának használtatik, sohasem korhad el, sőt mind nagyobb-nagyobb keménységet nyer. Ezek a fáskamrák 6*