Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

UTAZÁS - UTAZÁSOM NAPLÓJA.

a szemet az erdők, völgyek, rétek és mezők, a halmok mögött fekvő félig elrejtett faluk; szóval az egész olyan, mint egy nagy park. Elvezetünket emelte a pompás időjárás; a leáldozó nap, a közeli patakok zúgása, az általuk hajtott zúzómalmok tompa zúgása és végre a vidéken elhangzó harangkongás. Valóban nincs itt szükség szent képekre és szobrokra, hogy az ember ájtatosságra buzduljon. Még elég korán tértünk vissza a városba, hogy a templomosok egy kastélyának romjait megtekintsük, melyhez hasonlót nem igen láttam. Az itt jókarban fenmaradt képírások, domborművek és góthbetükkel kőbe vésett föliratok méltók volnának arra, hogy szakértők megfejtsék, miután ezen romokról a nélkül sem tudnak bizonyost s ez által némi felvilágosítás volna nyerhető. Meglehetősen ellankadva mentünk most báró Révaihoz, a ki, többi vendégeit nem tekintve, csak velünk foglalkozott, sok szép eszmét közölt, képmintákat magyarázott stb. Ott voltak t. i. nála gróf Esterházy OA/ O Nepomuk, gróf B. K. Bresler, dr. Heinrick, két ifjú Nyáry gróf, stb. Már is megtette az intézkedéseket, hogy reggel mindent megnézhessünk. így visszatértünk'lakásunkba, hol most ülök és örülök, hogy nemsokára az ágyba bújhatok. Július 8. Reggel 7 órakor Roef bányagyakornok, egy eszes fiatal ember, kit b. Révay rendelt mellénk, vezetett benJ ' nünket a Pacher-aknába, mely 400 öl hosszú, s belőle " J még több akna kanyarodik jobbra-balra. Két aknába fölötte fáradságos és közben veszélyes úton, törékeny keskeny létrákon szálltunk le. Minden oldalon és szögleten halálsápadt, félig meztelen kísértetekhez hasonló emberekre akadtunk. Megesik az ember szíve, hogy néznek