Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

UTAZÁS - UTAZÁSOM NAPLÓJA.

ki ezen emberek. Igazán az arany és ezüst elvesztette előttem minden értékét, mióta láttam, mily fáradság­gal és emberi nyomorral jár annak megnyerése. Mind­nyájan bányászöltönyben voltunk, egy felügyelő és négy lámpavivő fin által kisérve. Két és fél óráig tar­tózkodtunk a föld alatt. Oly jól esett, midőn a napfényt megpillantottam, mert be kell vallanom, hogy lent egy kissé kényelmetlenül éreztem magamat, különösen a rossz létrákon, midőn életem, úgyszólván egy lépcsőfokon füg­gött és lábaim alatt a határtalan mélységet megpillan­tottam. Minthogy a bányák sokkal magasabban vannak a hegyek között, mint sem ott patakok vagy más folyó vizek képződhetnének, mesterségesen alakított tavak van­nak; összesen 25. A legnagyobb a Szilnó hegyen van és 24 millió akót tartalmaz. Ezen tavakban fogják föl a huták üzembe hozatalára szükséges hó- és esővizet, aztán szükség szerint lebocsátják. Ez hajtja a zúzót, iszapolót és a vízműveket, valamint a vízoszlopgépet, melylyel a bányavizeket a mélységből fölhúzzák, valamint a nyomó, vagyis vízszorító gépet, melylyel épen úgy az érczet, mint az értéktelen köveket a legmélyebb aknákból az ott lévő tológépek segélyével egészen a fölszínre hajtják. — Miután ezen valóban pompás vízvezetékeket, gépeket, alagutakat, tárnákat stb. jól megnéztük, a mintázó te­rembe mentünk, hol mind azt. és még némely egyebet is, csakhogy kisebb méretekben megtalálhatni. A legjelesebb minták: egy mosógép; zúzógép; egy buzogó-mosógép Handstadtból, hogy az ércztartalmú köveket a semmit sem tartalmazóktól megtisztítani lehessen, hogy ne kell­jen bevinni az olvasztóba a hasznavehetetlen anyagot; különféle aknaminták, toló- és vízszaporító gépek, melyek egy és ugyanazon eredményt szülik, csakhogy az első víz által, a másik pedig lovak által hajtatik; több víz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom