Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

BEVEZETÉS.

29 mind tovább-tovább húzódott. S 1850 szeptemberben az , történt, hogy b. Vaynak alkalma nyilt Bécsben a miniszteriummal érintkezésbe lépni. Ebből kifolyólag számos, még hivatalos szinű bécsi lap is, közel állónak hirdette, hogy b. Vay legközelebb Magyarország polgári helytartójává fog kineveztetni. Min tört meg ezen terv valósítása, azt ép oly nehéz volna pontosan meghatározni, mint a mily csaknem hihetetlennek látszik az, miszerint egyszerre híre terjedt annak, hogy b. Vay az osztrák minisztériummal egyet nem érthetett s így a felajánlott állást el kellett utasítania, valamint híre terjedt annak a felsőbb elhatározásnak is, hogy b. Vay ellen a legszigorúbb haditörvényszéki eljárás foganatosíttassák. S valóban e czélból új auditort neveztek ki, új hadi törvényszéket állítottak egybe s két teljes éven keresztül gyűjtögették a kivánt czél elérésére szükségelt adatokat. Miután ez megtörtént, még ez a második hadi törvényszék is lelkiismereti kötelességének érezte b. Vay fölmentését ismételni, míg aztán az ő elitéltetése a belügyminisztérium által formaszerint megparancsoltatott. Hogy az Ítéletnek kötél általi halálra kellett szólnia, magától érthető volt. És különös, hogy épen ezen idő alatt a bécsi hadügyminisztérium, b. Vayt a leghizelgőbb kifejezésekkel, loyalis érzelmeire hivatkozva szólította fel arra, hogy debreczeni nagy salétrom-telepeivel vegyen részt a kormányra nézve emez oly fontos vállalkozásban. Sőt a mi több, a bécsi cs. k. tüzérigazgatóság e czélra neki pénzelőlegeket is ajánlott, midőn más oldalról összes javait lefoglalni kezdették. Hosszan tartó gyötrő zaklatások után mondott felette ítéletet a hadi törvényszék 1852 aug. 14-én. 4'öbbekkel együtt (Derecskey Lajos, Dunyov István, Duschek Ferencz,