Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

BEVEZETÉS.

30 Yidacs János) «vagyonainak a forradalom által okozott károk megtérítésére leendő elkobzása mellett, egyszersmind viselt es. kir. kamarási és titkos tanácsosi rangja, továbbá a Szent István-rend középkeresztje elvesztésével, kötél általi halálra Ítéltetett». 0 felsége azonban a halálbüntetést kegyelemből négy évi várfogságra változtatta s ugyanazon elhatározásával, «tekintetbe véve b. Vay Miklós hadseregnél szolgáló fiainak jó magaviseletét, kegyelmesen rendelni méltóztatott, hogy ennek elkobzás alá esett vagyona azoknak visszaadassék». «E szerint így szól b. Vay saját életrajzában huszonöt évi hűséges szolgálata jutalmául, jutalmul mindazért, a mit neki és övéinek a dynastiához való hű ragaszkodásért ki kellett állniok, egy négy évvel később ellene elkövetett s minden józan ember előtt feltűnő törvényes gyilkosság (Justizmord) következtében börtönfalak közt kell lakolnia b. Vaynak azért, mert szolgálatait egy véleménye szerint a trónra és hazára nézve veszélyes rendszertől megvonta s nem hajtott fejet vakon egy elbizakodott miniszter hatalma előtt. Úgy tartották Bécsben, hogy ezt a daczot meg kell törni. De ez a dacz mégis az, melyet az egész ország méltányolni tud és az én honszeretetem az, mely többre becsülte a sötét börtönt a tündöklő árulásnál.» Fogságából öt hetet, 1852 aug. 16-tól, midőn előtte az Ítéletet kihirdették, szept. 18-ig, Pesten az «Új épületben» töltött; arról napló-jegyzeteket is írt. Az azon túl terjedő néhány hónapot pedig Theresienstadtban töltötte ki, épen azon várban, melynek erődítése, illetve javítása körül egykor édes atyja, mint mérnökkari kapitány, közreműködött. Azonban 1853. nyarán juniusban már övéi körében otthon találjuk. Édes anyja 1853 julius 7-én így ír Golopról, hová a báró, szabadon bocsátása