Éble Gábor: Az ecsedi uradalom és Nyíregyháza (Budapest, Hornyánszky, 1898)

AZ ECSEDI URADALOM ÉS NYÍREGYHÁZA - NYÍREGYHÁZA ÚJRAALAPÍTÁSA

52 AZ ECSF.DI URADALOM KS NYÍREGYHÁZA. szabjon, a telepeseket pedig vezettesse vissza régi lakóhelyeikre. A helytartótanács alig tudván valamit a telepítésről, a vármegyéhez és Károlyihoz fordult fölvilágosításért, a nélkül azonban, hogy a püspök vádjait tudatta volna vele.

1 Károlyi tehát a helytartótanácshoz benyújtott jelentésében nem is foglalkozott a püspök vádolásaival — noha könnyű lett volna azokat megczáfolnia — hanem egyedül a telepítés körülményeit fejtette ki. «Az impopulatio — mondja jelentésében — nem tiltott dolog, sőt törvényeink egyenest parancsolják azt a földesuraknak»! ü tehát helyesen járt el, midőn az önkényt ajánlkozókat, a kik kötelezettségeiknek régi lakóhelyeiken eleget tettek, a néptelen és elpusztult Nyíregyházára telepítette. «De abból, hogy senkinek in privato, annyival publicumnak sérelme nem következett, kitetszik ex subsequentibus: mert én senkinek nem adtam engedelmet az odaszállásra, hanem csak törvény szerint szabad migratiójú embereknek!» a vallásgyakorlatot — mondja tovább — ő az uralkodó akaratától tette függővé; később azonban megizente nekik, hogy ez a kérdés nehézségekbe fog ütközni. A lakosok ennek daczára is ott maradtak, de a vallásgyakorlatra vonatkozó engedélyt tudatlanságból elfeledték kieszközölni. A jövevények nagy része Békés vármegyéből jött; a panaszszal előállott vármegyékből: Gömörből, Hontból és Abaujvárból ö senkit sem hivott. Gömör vármegyéből idáig összesen heten jöttek, de nem jobbágyok, hanem csavargók, a kik már az ő pátens-levelének kibocsátása előtt voltak útban. Abauj vármegyéből egy sincs Nyíregyházán. A kik más 1 A Károlyihoz küldött intimatum 1754. július 9-én kelt.