Éble Gábor: Az ecsedi uradalom és Nyíregyháza (Budapest, Hornyánszky, 1898)

AZ ECSEDI URADALOM ÉS NYÍREGYHÁZA - NYÍREGYHÁZA ÚJRAALAPÍTÁSA

87 AZ ECSF.DI URADALOM KS NYÍREGYHÁZA. a tiszántúli részeket az erdélyi fejedelemséggel együtt még János király korában kiszakították a magyarországi joghatóság alól, s Kálvin vallása annyira elterjedt, hogy a váradi püspökség tekintélye teljesen elenyészett, káptalanja kipusztult, s tőle minden törvényhatósági jogosultságot elvontak s világi férfiakra ruháztak. Az egri püspök székhelyét is (a kinek megyéjét jórészt ezek a Tiszántúl fekvő vidékek képezték, a melyek azonban a békekötések erejénél fogva János király joghatósága alá kerültek, azután pedig a következő, legtöbbnyire másvallású erdélyi fejedelmeknek birtokába kerültek), ámbár a tiszáninneni részen volt, a törökök elfoglalták s így Kassára, majd Jászóra helyezték át, s javai még az osztrák ház uralkodása alatt is világiak kezében maradtak. E fölötte terhes időkben tehát, az ősi vallás ott csaknem teljesen kipusztult, s mivel a pásztoraiktól megfosztott katholikusok imitt-amott szétszórtan éltek, vagyis inkább lappangtak, először a Báthory család vette őket védelmébe, s miután ez a család 1600 körül a reformált valláshoz csatlakozott (melytől csakhamar ismét elszakadt), a fentemlített B. gróf (Károlyi) családja volt egyetlen pártfogójuk. Minthogy a Báthory család által a jezsuiták számára Szathmár mezővárosban tett egyetlen alapítvány is idővel elpusztult, azt B. gróf családja egy század előtt ősi fészkében megújította s később Szathmárra — akkor már szabad királyi város volt — helyezte át. Azonban a jezsuita szerzet a másvallásúaknak gyökeret vert hatalma miatt, nem volt képes az óhajtott szellemi eredményt elérni, sőt köztudomás szerint csak az őrkatonák segedelmével tudtak Szathmáron megmaradni, de a rájok bízott lelkészi teendőket nem gyakorolhatták. így állván a dolog, a kálvinisták közül egészen a mai napig alig egy-két polgár tért át a