Éble Gábor: Az ecsedi uradalom és Nyíregyháza (Budapest, Hornyánszky, 1898)
AZ ECSEDI URADALOM ÉS NYÍREGYHÁZA - NYÍREGYHÁZA ÚJRAALAPÍTÁSA
86 AZ ECSF.DI URADALOM KS NYÍREGYHÁZA. a Debreczenben időző lutheránus lelkészt, Wandlikot, a közelgő húsvéti ünnepekre leküldötte őt közéjük. A hívek azután öröm közt és nagy áhítattal ülték meg a húsvétot a gróf által átengedett épületben. A nyíregyházi ügynek ilyen elintézése végleg elliidegítette Barkóczy Ferencz egri püspököt. A két közeli rokon közt, kiket a nyíregyházi telepítésig a legmelegebb barátság fűzött egybe, teljes lőn a meghasonlás. Barkóczy ezentúl nem foglalkozott többé Nyíregyházával ; a katholikus plébános beiktatását is abbanhagyta s így a község még hosszú ideig a régi viszonyok között maradhatott. Mivel a vita folyama alatt Barkóczy többször fölvetette a vallási és lelkiismereti kérdést, Károlyi kijelentette neki, hogy nyugodt elmével ítél a dolog felől, s a prédikátor bebocsátásában nem lát hátrányt a katholikus vallásra nézve; annyira nem, cchogy merné lelke ösmereti megnyugtatására az világnak megtérítésén iparkodó római szentszék eleibe is bocsátani». Ettől az eszmétől, úgy látszik, a püspök sem idegenkedett; mert Károlyi az ő tudtával terjesztette az ügyet a római kúria elé. A nagy gonddal és tárgyilagossággal szerkesztett irat, melyet Károlyi Rómába küldött, a következő czímet viseli: «A római katholikus vallás állapota Magyarországnak tiszántúli részeiben, az A. megyés püspök és B. gróf földesúr között a lutheránusoknak N. elhagyott község betelepítésekor fölmerült viszály megvilágítására.» 1 A bevezetésben először is a tiszai részek vallási állapotait festi. Elmondja, hogy 1 Status rcligionis orthodoxae in partibus Hungáriáé Trans-Tybiscanis, ad luccm afferendam controvcrsiae inter episcopum diaecesanum A. et comitcm B. dominum territorialem natae, occasione insperata sedium, quas in loco poene dcserta N. Lutheranorum coloniac posucrunt.
