Éble Gábor: Az ecsedi uradalom és Nyíregyháza (Budapest, Hornyánszky, 1898)
AZ ECSEDI URADALOM ÉS NYÍREGYHÁZA - NYÍREGYHÁZA ÚJRAALAPÍTÁSA
66 AZ ECSF.DI URADALOM KS NYÍREGYHÁZA. nyíregyháziaknak föntebb ismertetett két folyamodványát; ó' bírta rá nézete megváltoztatására a főispánt s az ő fáradhatlan buzgósága szerezte a legtöbb párthívet Nyíregyháza számára. Méltán írhatta hát Károlyinak: «A mennyi ebek harminczadján mentem által, minden napníl egy-egy árkus papirost betölthetnék . . . Reggeltől fogva éjszakai 11 óráig hol egynél, hol másnál, sessióba pedig legelsőnek mint jó deák, megjelentem, félvén, hogy valami nálam nélkül ne essék rajtunk; rá vágynak pedig, hogy az ember magát megalázza, kérje, udvarolja, nálam pedig feltalálták; mert valamit csak észrevehettem, kedvekre forgattam magamat!» 1 A vármegyének a helytartótanácshoz küldendő föliratát is ez a Szaplonczay szerkesztette. aAz consiliu?n conceptusát — írja ő maga — négyszer is concipiáltattam s csakugyan többet nem szúrhattunk beléoi Az alaposan megírt fölterjesztésben a vármegye a helytartótanácsot értesíti, hogy a nyíregyházi imaházat Károlyi Ferencz gróf lerontatta, a papot pedig eltávolíttatta. A mi a helytartótanács ama kívánságát illeti — írja a vármegye — hogy kutassuk ki, honnét jöttek az új települők s kik voltak előbbi uraik, arra vonatkozólag már megírtuk, hogy az 1715-iki Cl. törvényczikk eddig soha sem alkalmaztatott s mi sem kaptuk vissza a dögvész idején elköltözött jobbágyokat, habár többször kérelmeztük a magas helytartótanács előtt. A mire tehát más vármegyék nem kötelesek, minket sem lehet kényszeríteni. Különben is az új lakosok nem titokban és csellel hagyták oda régi lakóhelyeiket, hanem előzőleg eleget tettek három évi kötelezettségeiknek és engedélyt kaptak a kiköltözködésre. A vármegyének és a 1 Szaplonczay János levele Károlyihoz 1754. decz. 11., Nagy-Károly.
