Zichy Jenő - Jankó János - Pósta Béla: Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai 2. A magyar faj vándorlása (Budapest, 1897)
Első szakasz : A gyűjtemény osztályozása - I. Szórványos leletek
37G A GYŰJTEMÉNY OSZTÁLYOZÁSA. — CLASSEMENT 1) E LA COLLECTION. tóduló turáni népek mozgalmai töltenek ki s így bizonynyal velük egykorúak azon csatok, melyeket e táblánk 7.. 8. és 10—16., számai alatt és azon övdiszítmények és zablarész, melyeket ugyané tábla 9., 17. és 18. számai alatt állítottunk egybe jellemző változataikban s melyek legalább Nyugot-Európában a népek mozgalmaival egyidőben jelennek meg. Az e táblán egybegyűjtött csatok között mi a következő typusokat különböztetjük meg: a) csatok szíjszorító nyúlvány nélkül (8., 10., 12., 14— 16. sz.) ; b) csatok szíjszorító nyulványnyal (7.. 11., 13. sz.). Ez utóbbi csoportban ismét két alcsoportot választhatunk szét, melyek közül az elsőt azok képezik, melyeknél a szíjszorító nyúlvány külön tagot képez, a melyet a szíjkerettel csuklós tag kapcsol össze s ezt az alcsoportot kéttagúnak nevezhetjük (7., 11 sz.). A másodikba sorolhatnók ilyenformán azt a változatot, melynél szíjszorító nyúlvány és a szíjkeret egy darabból öntetett s ezeket hívhatjuk eyytagáaknak (13. sz.). Nagyon természetes, hogy így fogván fel a dolgot az a) typus minden változatát egytagúnak tekintjük. Az a) typusból csak a 15. sz. a. bemutatott változatnak találjuk analógiáját a kobáni sírmező leletei közt (Virchow: I. tábla 6. sz.); a b) typus első változatára pedig a kammuntai és kambyltei sírmezők leletei között találunk megfelelő analógiákra (Chantre: Tom. III. IM. VI. 3., 4. sz.); ugyané sírmezők nyújtják e typus második változatának analógiáját is (Chantre: Tom. III. IM. VI. 2. sz.). A 9-ik számú övdiszítő lemez s a 18-ik számú kantárszár kapcsolótagnak egykorú analógiáit a kaukázusi lelelek publikácziói között nem találjuk. Xl-ik táblánk 1—20. számai a most tárgyalt csatokkal egyazon művelődési körbe tartozó vastárgyak jellemzőbb alakjait egyesítik. Az a négy lándzsavég, melyet 15—17.,19.számaink mutatnak,mind különkülön változatot képvisel, melyek épen csak et 10. à 16., ainsi que les ornements de ceinture et le mors de bride présentés sous les N° s 9., 17. et 18. et dont les variétés caractéristiques apparaissent, dans l'Europe Occidentale du moins, simultanément avec les migrations de ces peuples. Nous relevons, pour ces boucles, les types que voici : a) boucles sans queue (pour serrer la couroie) (fig. 8., 10., 12., 14. à 16.); b) boucles à queue (fîg. 7., 11. et 13.). Ce dernier type comporte deux variétés: celle où la queue est une pièce à part, rattachée au corps de la boucle par une charnière et que nous appelons la variété en deux pièces (fig, 7. et lî.) et la variété où la queue et le corps sont coulées d'une seule pièce et que nous appelons boucles en une pièce (fig. 13.) D'après celte distinction toutes les variétés du type a) sont des boucles en une pièce. Parmi les pièces du type a) celle qui est figurée sous N u 15., a seule une analogie dans les trouvailles de Koban (Virchow: Pl. I. fig. 6.), tandis que la première variété du type b) revient dans les trouvailles de Kamounta et Kambylte (Chantre: Tome III. Pl. VI. fig. 3. et 4.) Ces mêmes nécropoles offrent des analogies pour la seconde variété du type b). (Chantre: Tome III. Pl. VI. fig. 2.) Pour la plaque de ceinture N° 9. et la branche de bride N° 18 nous ne rencontrons pas d'analogies dans les descriptions de fouilles caucasiennes. Planche XI. 1 à 20. Nous y avons réuni les formes caractéristiques des objets en fer appartenant à la même civilisation que les boucles que nous venons de décrire. Les quatre têtes de lances, montrées sous les N o s 15, 16, 17 et 19, représentent chacune une variété à part qui ne se rap-
