Zichy Jenő - Jankó János - Pósta Béla: Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai 2. A magyar faj vándorlása (Budapest, 1897)
Első szakasz : A gyűjtemény osztályozása - I. Szórványos leletek
A GYŰJTEMÉNY OSZTÁLYOZÁSA. IIA SSI MINI DE LA COLLECTION. a nyélköpű formájára nézve egyeznek némileg. A 15-ik szám pengéje alul gyengébben öblösödik, mint a 1(>. számé s e két darab a vaskori lándzsacsúcsok formáihoz is közel áll, míg a 19-ik számú töredék széles pengéje, a 17-ik szám rövid, egyenszárú háromszög idomú pengéje, nemkülönben a 18-ik szám egészen sajátos négylapú pengéje csak a népvándorlások korának képezik sajátos idomait. A 13-ik számú kard analógiáját nem tudjuk idézni. Úgy méretei, mint pengeformája, nemkülönben igen sajátos keresztvasa tekintetében eddig magára áll. A 20-ik számú buzogány vasban utánozza a már ismertetett bronz analógiáit. Az 1. és 2-ik számú vaskengyelpár a hunok fellépténél nem TűifáTbb s az avar mozgalmak korában —már nincs divatban, ép azért Nagy Géza ""hun-germán typusnak nevezte el. A3- 10. számú zabiák és zablatöredékek a 3-ik számú kivételével a kéttagú, szájpeczkes és karikás zabiák typusát mutatják, melyek között csak a szájpeczek formája tekintetében van eltérés. Az 5-ik számúnak szájpeczke azon formát mutatja, melyet a csertomliki (nikopolisi) ezüst korsón és egykét kulobai lemezen lévő szkithák lovainak szájában láthatunk, ') a 4-ik számúnak szájpeczke egyenes és ennek analógiáját bírjuk a kamuntai sírmezőből (Chantre : Tom. III. Pl. XII. 7. sz.); a 9. és 10 számú dőlt keresztalakú szájpeczkekre analógiákat nem ismerünk. A 3-ik számú zabla formájával a IX.—X-ik századbeli leleteknél korábban nem találkozunk. A 10. és 11. számú csatok, mint szíjszorítónyulvány nélküli darabok, a hasonló bronz formákhoz csatlakoznak. A 14-ik számú vascső rendeltetését nem ismerjük. Arra u. i., hogy a nyílcsúcsok megerősítésére szolgáló olyan csövecskének tartsuk azt, mint a milyeneknek analógiáit Bayern a szamthav') Dubois de Montpereux, Tom. Arch. Pl. XX 2) L. c. p. 35. piochent entre elles que pour la forme de la douille. La lame du N° 15 s'évide en lias plus légèrement que celle du N° 16, et les deux |)ièces se rapprochent des têtes de lance de l'âge du fer. Par contre la large lame du fragment N" 19, la courte lame en triangle isoscèle du N° 17 et la singulière lame à quatre faces du N° 18 présentent des formes particulières de la période des migrations des peuples. Pour l'épée marquée avec 13, nous ne connaissons pas d'analogie; c'est une pièce à part tant pour les dimensions et pour la forme de la lame que pour la garde, d'une forme toute particulière. La massue en fer, N° 20, imite les massues en bronze que nous avons décrites. La paire d'étriers, N" 5 1 et 2, n'est pas antérieure à l'avénement des Huns et n'était plus de mise à l'époque des Avares et M. Géza de Nagy la désigne comme type hunno-germanique. Les mors de bride N°" 3 à 10 montrent, à l'exception du N° 3, les types des mors à deux branches, à lige et à anneaux qui ne diffèrent que par la forme de la tige. La tige du N° 5 montre la forme que nous retrouvons chez les chevaux des Scythes représentés sur la cruche d'argent de Tchertomlik (Nicopolis) et sur quelques plaques de Kouloba. ') La tige droite du N° 4 revient dans la nécropole de Ivamounta (Chantée, Tome III, Pl. XII, tig. 7); pour les tiges en croix des N o s 9 et 10, nous ne connaissons pas d'analogies. Le mors N° 3 ne se retrouve pas dans les trouvailles antérieures aux IX. et X. siècles. Les boucles N 0' 10 et 11, sans queue, se rattachent aux formes similaires en bronze. Pour ce qui concerne le tube en fer, N° 14, nous en ignorons l'usage II a de trop grandes dimensions pour que nous puissions y voir un de ces tubes destinés à fixer la pointe de flèche et dont les analogies ont été relevées par M. Bayern dans l'étage supérieur de Samthavro. 2) Ce que nous savons c'est que les pièces semblables reviennent dans les trouvailles des V. fij<. 08. 49*
