Zichy Jenő - Jankó János - Pósta Béla: Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai 2. A magyar faj vándorlása (Budapest, 1897)

Bevezetés

344 BEVEZETÉS. — INTRODUCTION. előidézett módosulások voltak megállapíthatók. A sírok nagyjában soros temetkezéseket képeznek s az egyes temetkezések kőládákba vannak helyezve, melyek vagy durva kőlapokból építvék, vagy pedig nagyold) fajta terméskövekből ragasztók nélkül összerakvák, mely utóbbiakhoz az anyagot a Kaukázus vizei bőven görgetik a hegyekből. A kőláda sírok szerkezetét igen nagy pontossággal figyelte meg Bayern Redkin-Lager sírjainál. Dolmenszerű, de csak háromfalú kőkamrák ezek, melyek szerinte kelet-délkeletről, nyugat-délnyugot felé vannak irányítva (ez az irányítás azonban nem minden sírmezőre áll, sőt Belek még a redkiniekre nézve is kétségbe vonja s azt tartja, hogy a sírok irányítása egészen önkényes). Keletdélkeleti keskeny oldaluk nyitott volt s ez képezte a bejárást, melyet, miután az elhunytat beléhelyezték, terméskődarabokkal zártak el, a melyből néha oly nagy rakást hordtak össze, hogy az a kamrát fedő kőlap fölé is emelkedett. E sírkamrákat hol vékonyabb, hol vastagabb földréteg fedi, de soha sem valami nagyobb domb, mely ottlétüket már kívülről is elárulná. A szamthavroi sírmezőn azonban Bayern a most leírt sírkamrák alatt terméskőből rakott üregekben is akadt egyes temetkezésekre, melyeknek alakját ő nem hajlandó a derékszögű paralellogramma alaprajzú kőládákéhoz hasonlónak reconstruálni, hanem azt hiszi, hogy azok kupola alakban falazott sírkamrák voltak, bár ő maga sem képes elképzelni, hogy milyen módon építhették azt, miután támasztékul szolgáló fagerendák nyomaira nem akadt. Miller («KiiBKa3i.», B[,m.l) a bakszán-völgyi sírok között talált hasonló szerkezetűeket, melyeknek jelenlétét már külső jel is elárulja. E külső jelet lépcsőszerűen elhelyezett többé-kevésbbé egyforma kövek képezik, rendesen három darab s ha a középsőt felemeljük, azt találjuk, hogy az a bemedes modifications produites par des déformations artificielles. Les sépultures sont disposées en rangées, placées dans des caisses en dalles de pierre ou en gros cailloux entassés sans mortier, fournis en abondance par le roulis des torrents du Caucase. La structure de ces caisses a été observée par M. Bayern avec une parfaite exactitude dans les tombeaux de Redkin-Lager. Ce sont des espèces de dolmens, mais à trois parois seulement, orientés de ESE. vers OSO. (Cette orientation ne se retrouve pas dans toutes les nécropoles ; M. Belck pense qu'elle est arbitraire même dans la nécropole de Redkin-Lager). Le côté étroit ESE. était ouvert et formait l'entrée par laquelle on introduisait le défunt; on la fermait par des amas de pierres entassées parfois jusqu'à une hauteur supérieure à la dalle de couverture. Les sépultures étaient recouvertes par une couche de terre plus ou moins épaisse, mais jamais par un tertre qui en aurait indiqué la présence aux passants. Mais dans le champ funéraire de Samthavro M. Bayern a rencontré, sous les sépultures que nous venons de décrire encore des sépultures placées dans des cavernes en pierres, et il n'hésite pas à assimiler ces dernières sépultures aux caisses précédentes en parallèllogrammes rectangulaires ; il pense que dans les cavernes les sépultures affectaient des formes de coupole, bien qu'il ne soil pas à même d'imaginer leur mode de construction vu qu'il n'a trouvé aucune trace de poutres de support. M.Miller a rencontré(«KaBicasi,»,bi,m. 1.) dans les tombeaux de la vallée de Baksan, des structures similaires dont la présence s'accuse par des signes extérieurs, par plusieurs pierres plus ou moins uniformes, disposées en marches. Le plus souvent te sont trois qierres; si nous soulevons la pierre moyenne, nous voyons qu'elle dis-