Zichy Jenő - Jankó János - Pósta Béla: Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai 2. A magyar faj vándorlása (Budapest, 1897)

Bevezetés

344 BEVEZETÉS. — INTRODUCTION. előidézett módosulások voltak megállapít­hatók. A sírok nagyjában soros temetkezéseket képeznek s az egyes temetkezések kőlá­dákba vannak helyezve, melyek vagy durva kőlapokból építvék, vagy pedig nagyold) fajta terméskövekből ragasztók nélkül összerak­vák, mely utóbbiakhoz az anyagot a Kau­kázus vizei bőven görgetik a hegyekből. A kő­láda sírok szerkezetét igen nagy pontossággal figyelte meg Bayern Redkin-Lager sírjai­nál. Dolmenszerű, de csak háromfalú kő­kamrák ezek, melyek szerinte kelet-délkelet­ről, nyugat-délnyugot felé vannak irányítva (ez az irányítás azonban nem minden sír­mezőre áll, sőt Belek még a redkiniekre nézve is kétségbe vonja s azt tartja, hogy a sírok irányítása egészen önkényes). Kelet­délkeleti keskeny oldaluk nyitott volt s ez képezte a bejárást, melyet, miután az el­hunytat beléhelyezték, terméskődarabok­kal zártak el, a melyből néha oly nagy rakást hordtak össze, hogy az a kamrát fedő kőlap fölé is emelkedett. E sírkamrá­kat hol vékonyabb, hol vastagabb föld­réteg fedi, de soha sem valami nagyobb domb, mely ottlétüket már kívülről is el­árulná. A szamthavroi sírmezőn azonban Bayern a most leírt sírkamrák alatt ter­méskőből rakott üregekben is akadt egyes temetkezésekre, melyeknek alakját ő nem hajlandó a derékszögű paralellogramma alaprajzú kőládákéhoz hasonlónak recon­struálni, hanem azt hiszi, hogy azok kupola alakban falazott sírkamrák voltak, bár ő maga sem képes elképzelni, hogy milyen módon építhették azt, miután támasztékul szolgáló fagerendák nyomaira nem akadt. Miller («KiiBKa3i.», B[,m.l) a bakszán-völgyi sírok között talált hasonló szerkezetűeket, melyeknek jelenlétét már külső jel is elárulja. E külső jelet lépcsőszerűen elhelye­zett többé-kevésbbé egyforma kövek képe­zik, rendesen három darab s ha a középsőt felemeljük, azt találjuk, hogy az a beme­des modifications produites par des défor­mations artificielles. Les sépultures sont disposées en ran­gées, placées dans des caisses en dalles de pierre ou en gros cailloux entassés sans mortier, fournis en abondance par le roulis des torrents du Caucase. La structure de ces caisses a été observée par M. Bayern avec une parfaite exacti­tude dans les tombeaux de Redkin-Lager. Ce sont des espèces de dolmens, mais à trois parois seulement, orientés de ESE. vers OSO. (Cette orientation ne se re­trouve pas dans toutes les nécropoles ; M. Belck pense qu'elle est arbitraire même dans la nécropole de Redkin-Lager). Le côté étroit ESE. était ouvert et formait l'entrée par laquelle on introduisait le dé­funt; on la fermait par des amas de pierres entassées parfois jusqu'à une hauteur su­périeure à la dalle de couverture. Les sépultures étaient recouvertes par une cou­che de terre plus ou moins épaisse, mais jamais par un tertre qui en aurait indiqué la présence aux passants. Mais dans le champ funéraire de Samthavro M. Bayern a rencontré, sous les sépultures que nous venons de décrire encore des sépultures placées dans des cavernes en pierres, et il n'hésite pas à assimiler ces dernières sé­pultures aux caisses précédentes en paral­lèllogrammes rectangulaires ; il pense que dans les cavernes les sépultures affectaient des formes de coupole, bien qu'il ne soil pas à même d'imaginer leur mode de con­struction vu qu'il n'a trouvé aucune trace de poutres de support. M.Miller a rencontré(«KaBicasi,»,bi,m. 1.) dans les tombeaux de la vallée de Baksan, des structures similaires dont la présence s'accuse par des signes extérieurs, par plu­sieurs pierres plus ou moins uniformes, disposées en marches. Le plus souvent te sont trois qierres; si nous soulevons la pierre moyenne, nous voyons qu'elle dis-

Next

/
Oldalképek
Tartalom