Zichy Jenő - Jankó János - Pósta Béla: Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai 2. A magyar faj vándorlása (Budapest, 1897)

Bevezetés

343 BEVEZETÉS. — INTRODUCTION. terjedésük szerint ismét három csoportba sorolhatók a sírmezők, ú. m. a) osszét földi csoportba, melyhez még Kabarda és Digoria csatlakoznak ; ebbe tartozik Iíoban, Kazbek és Kiszlovodszk ; b) georgiai csoportba, melybe Gori és Szamthavro és pedig ez utóbbinak alsó rétegében levő sírmezői tartoznak és végül c) az armeniai csoportba, melyet Redkin-Lager jellemez. Ezen utóbbi csoport 1888 óta, de Morgan J., Belek Valdemár és Rosier Emil kutatásai folytán igen nagyszámú hasonló sírmezőt szolgáltatott, melyekről irodalmi áttekintésünkben megemlékeztünk s melyek igen nagy területen találhatók, mely a Kura-folyó völgyének déli szélétől a Gokcsai-tóig terjed dél felé, legnyugotibb határát a Lialvar hegycsoport képezi körülbelül a Ferrótól számított 44° 30' keleti hosszúság alatt, keleti határát pedig Susánál mintegy a 46° 30' keleti hosszúság alatt veszik fel. Ezen sírmezők némelyikében 100, sőt több sír bontatott fel. E sírmezők temetkezéseiben Bayern óta több egymás fölé helyezett réteget szokás megkülönböztetni, azonban az egyes rétegek közt nincs oly éles különbség, hogy azok közt ez alapon nagy időkülönbségeket lehetne feltételezni. Mindössze a Szamthavron felfedezett legalsó réteg mutat a sírok készítésében oly különbséget, mely ha Bayern reconstructioja helyes, erre nézve támpontot nyújtana; azonban e sírok tartalma, mely éles különbségeket szintén nem mutat a közvetlen felette fekvővel, azt gyaníttatja, hogy a reconstruálásban esett tévedés. Valamennyi sírmező égetetlen temetkezéseket tartalmaz, bár a csontok a conserválásukra kedvezőtlen éghajlati és geologiai viszonyok következtében legnagyobb részben tönkre mentek, úgy, hogy alig lehetett egy-két viszonylagosan ép állapotban lévő koponyát gyűjteni, melyekből általános jellegképen a dolichoceplialia s egyes esetekben mesterséges torzítás által phique on peut distinguer trois groupes de nécropoles, savoir a) celles de l'Osséthie, auxquelles s'ajoutent celles de la Kabardie et de la Digorie; b) le groupe géorgien comprenant la nécropole de Gori et l'étage inférieur de celle de Samthavro et c) le groupe arménien, ayant pour type la nécropole de Redkin-Lager. Grâce aux fouilles de MM. .1. de Morgan, Valdemar Belck et Emil Rössler, ce dernier groupe comporte encore un grand nombre de nécropoles similaires, mentionnées dans notre résumé bibliographique et disséminés dans une vaste région qui s'étend de la lisière sud de la vallée de la Koura, vers le sud, jusqu'au lac de Gok-Tchaï, à l'ouest jusqu'aux montagnes de Lialvar, c'est à dire depuis le 44" 33' de longitude au 46" 30 de latitude (de Ferro.) Telles de ces nécropoles contenaient jusqu'à 100 tombeaux et même plus. Depuis Bayern on distingue dans ces nécropoles plusieurs assises superposées ; mais celles-ci ne présentent pas des différences telles qu'on puisse en conclure à des écarts considérables pour les époques des origines. Ce n'est que l'étage inférieur de Samthavro qui accuse, dans la structure des sépultures, des différences offrant quelques arguments pour une antériorité considérable, si tant est que la reconstruction de M. Bayern est exacte. Mais comme le contenu de ces sépultures diffère peu de celui des assises supérieures, on peut supposer qu'il y a eu erreur dans la reconstruction. Tous les champs funéraires renferment des corps inhumés, bien que les conditions climatériques et géologiques, peu favorables pour la conservation, aient abimé la majeure partie des ossements humains; on n'a pu recueiller que quelques crânes relativement mieux conservés, sur lesquels on a pû établir, comme fait général, le type dolichocéphale cl, pour quelques cas,