Zichy Jenő - Jankó János - Pósta Béla: Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai 2. A magyar faj vándorlása (Budapest, 1897)

Bevezetés

BEVEZETÉS. — INTRODUCTION. 342 lett volt képes magát az ez irányú európai irodalom felől tájékozni, akkor valóban el kell ismerni, hogy bámulatos eredményeket ért el. 0 volt az, a ki az orosz kormány figyelmét felköltötte, a kaukázusi ősrégészet ügyének barátokat szerzett, sőt, mint láttuk, egy kis régészeti társulatot is hozott össze, végül pedig közleményei által, melyek közül az elsők a «Zeitschrift für Ethnologie», stb.-ben jelentek meg, a külföld figyelmét is felhívta a kaukázusi régészeti leletekre s ennek következménye volt, hogy Chantre Ernő két ízben is, ú. m. 1879-ben a moszkvai és 1881-ben a tilliszi archaelogiai congressusok idejében, valamint ez utóbbi alkalommal Virchow Rudolf is áttanulmányozták azokat. A szóban forgó sírmezők a Kaukázusnak úgy északi mind déli felén előfordulnak, de mint fentebb is megjegyeztük, korántsem egykorúak. 1887-ig mintegy húsz olyan helyet kutattak át, mely említésre érdemes, de e szám napról-napra növekszik. Az ásatások azonban korántsem voltak mindig tudományos érdekűek, sőt igen sok esetben magánosoknak haszonra számított rendszertelen fosztogatásai, melyekhői igen sok tárgy került magánosok és kereskedők kezére. Ez utóbbi természetű turkálások igen nagy hátrányára voltak a temetők tartalma megítélésének, mert sokszor összekeverték a különböző korbeli temetkezéseket, holott pedig nem hiányoznak bizonyítékok arra nézve sem, hogy ily fajta sírrablások már korábbi időkben is előfordultak. Az oroszországi és európai múzeumokban egybegyűlt anyagot két nagy csoportba szokás osztani és pedig az első csoportot az átmeneti bronzkor és vaskor; a másodikat pedig az ennél későbbi leletek alkotják. Az első csoportba Chantre hat sírmező leleteit sorolja ú. m. Koban, Szamthavro (alsó réteg), Kazbek, Kiszlovodszk, Gori és Redkin-Lager. Földrajzi el«Zeitschrift für Ethnologie», il attira l'attention de l'Etranger sur les trouvailles caucasiennes, si bien, que M. Ernest Chantre vint les visiter à deux reprises, en 1879 lors du congrès d'archéologie de Moscou et en 1881, lors du congrès de Tiflis et que Virchow le fit à son tour lors île ce dernier congrès. Les nécropoles en question se trouvent tant au nord qu'au sud du Caucase, mais, comme nous l'avons déjà dit, ne remontent point à la même époque. Jusqu'en 1887 on avait fouillé une vingtaine d'endroits remarquables et leur nombre ne cessait d'accroître ; mais les recherches ne visaient pas toujours un intérêt purement scientifique. Bien souvent ce ne furent que des spéculations intéressées et beaucoup d'objets tombèrent aux mains de particuliers et de négociants. Les fouilles de cette nature ont souvent rendu difficile l'appréciation du contenu des nécropoles, car les tombeaux des diverses époques furent confondus. Et nous savons que ces spoliations de tombeaux ont été fréquentes dans les temps antérieurs aussi. Les matérieux réunis dans les musées russes et occidentaux sont classés généralement dans deux grands groupes, le premier comprenant l'âge de transition du bronze et l'âge du fer, l'autre, les trouvailles ultérieures. M. Chantre classe dans le premier groupe les objets provenant de six nécropoles, de celles de Koban, Samthavro (étage inférieur), Kazbek, Kislovodsk, Gori et Rpdkin-Lager. Au point de vue géogra-