Bakcsy Gergely: A szatmárnémeti ev. ref. főgimn. története (Szatmárt, 1896)

II. az iskola külső története ős kormányzása

— 24 — egy évvel előbb egy felterjesztésében határozottan kijelentette, hogy: „egyházpártfogósági jogot a katli. ecclesiát illetőleg nem gyakorolt s e jogát, ha volna is, gyakorolni nem óhajtja": e nyilt kijelentéssel szemben a helytartótanács azt válaszolta, hogy: „bár egyházpártfogósági joga bebizonyitva nincs, nem is kivántatik, hogy bebizonyittassék; a Felség a várost — illendőség tekintetéből — e joggal mégis megajándékozza." A helytartótanácsnak ezen eljárása méltán sértette a várost, de még inkább a ref. egyházat. Világos volt a czélzat: megvonni minden .jogot a ref. egyháztól; de nem csak az egyháztól, hanem az iránta melegen érző várostól, illetőleg városi tanácstól s e mellett reá erőszakolni olyan jogot, melyet gyakorolni nem is kivánt soha, de melyet kívánt a sötét fanatismus. A ref. egyház úgy a maga, mint az iskola érdekéből, többször folyamodott a helytartótanács utján a királyhoz ezen jogtalan jog beszüntetéséért, vagy pedig a patronat.us kiterjesztéséért a felekezetek létszáma arányában. Egy ilyen kérését 1793-ban az egyház igen nyomatékos indokokkal támogatja s a következőleg ír: „Midőn 1713-ban a város üres pénztára nem tudta fizetni egyfelől a fiskális javakért, azaz azon szántóföldek, rétek, nemesi kúria, polgári telek, malom, szőllöbirtokért s regálé jogért, melyek mind régebben tényleg birtokában voltak a városnak, de később a háború viharai alatt kiváltságuk ellenére egymásután a kir. fiscus foglalgatta el, másfelől a kir. városi rang megnyeréséért, szóval a fiscalitásért és regiatusért, nem tudta fizetni a királyi kamara részére követelt 32 ezer frtot, s így a város összes közbirtokát árverelés veszélye fenyegette: e válságos időben a ref. lakosok, a mi őseink, váltották meg a várost, saját erszényökből fizetvén ki az egymás közt birtokaránylag felosztott 32 ezer forint váltságdíjt, melyet a város sem tőkében, sem kamatokban soha vissza nem fizetett. E teherben r. kath. egy sem — mert még akkor alig volt 3 — 4 r. kath. Szatmártt — gör. kath. is csak 3 vett részt. Hitfelekezeti arány szempontjából, adófizető r. kath. gazda van 151 s fizet csak 462 írt adót, úgy hogy négy év alatt fizetnek a hadi pénztárba annyit, a mennyit hivatalnokaiknak évenként a házi pénztár kiad. Reform, gazda pedig van 1491., fizet 5456 frt adót, és így számuk majdnem 10-szer, adófizetésök 12-szer nagyobb, mint a katholikusoké ; és mégis a reformátusok zsebén megváltott városi földből a plebanusnak 3 annyi szántóföld, s rét szakasztatott ki, mint egyik-egyik református lelkész számára." „Vagy a patronatus megtagadása esetén fizettesse vissza a a fensőség a várossal a ref. egyháznak egyszerűen a 32 ezer