Bakcsy Gergely: A szatmárnémeti ev. ref. főgimn. története (Szatmárt, 1896)

II. az iskola külső története ős kormányzása

« — 25 forintot, mely -— 80 év múlva — a kamat tőkésítése mellett már haladná a 100 ezeret." Erre a száraz igazságot feltáró kérésre sem jött semmi válasz. Az egyház azonban nem adta fel a reményt az iránt, hogy jogos követelése végre is meghallgatást nyer a legilletékesebb fo­rum előtt. Ezen reményben 1799-ben ismét megújítá kérését a patronatus megnyerése iránt. S ha nem is érte el, a mire vágyott, mégis megnyert annyit, hogy a király egy rendeletben a következő engedélyt adja: A patronatusi jog csak a rom. katholikusokra vo­natkozik. IIa azonban azoknak egyházi s iskolai költségein és a város közköltségein felül marad fenn a házi pénztárban : a feles­legből a protestáns egyháznak is segély nyujtassék. Nagy vívmány volt még ez a csekély eredmény is akkor, mikor a clerus leghatalmasabban dolgozott a helytartótanács utján a protestánsok megsemmisítésén. — De győzedelmeskedett az igaz­ság a csalárdság felett s az előbb emiitett királyi engedély után 6 évvel, 1805-ben I. Ferencz király az egyházkerületnek, de ki­váltképen a mi egyházunknak és a városi tanácsnak többször meg­újított kérelmére megadja — a viszonosság elve alapján — a vá­rosnak a mi egyházunkat illetőleg is a patronatusi jogot s elren­deli, hogy a ref. egyház és iskola hivatalnokai is fizitésüket a városi közpénztárból nyerjék. Szükségesnek láttam e rövid kitérést megtenni, hogy lássa a jelenkor azon okokat, a melyek e celebre gymnasium létét oly hosszú időn át a megsemmitéssel fenyegették. — De bármily erős volt az ellentábor, diadalmaskodott aknamunkájuk felett az igaz­ság, melynek védelmére keltek mindenkor legjobbjaink s mellettök Erdély főnemesei, sőt még fejedelmei is. Tovább fűzve iskolánk életének fonalát, mint nevezetesebb momentumokat emiithetem fel, hogy 1787-ben II. Józsefnek ger­manizáló rendelete értelmében kimondja a consistorium, hogy tanít­tatni fogja az iskolában a német nyelvet s ennek tanítására meg­hívja Nagy Pált. — 1788-ban négy osztályt találunk u. m. syn­taxista, grammatista, coningista és declinista classist. E négy osz­tályt vezette egy tanító; az elemi osztályokban működik két tanitó; az osztályok nevei: lectores, colleetores elementarii. — 1795-ben felállítják a rhetorika és poétika osztályt. Ez évtől kezdve 1852-ig, az Organisations Entwurf megjelenéséig az osztályok száma 3—7 között váltakozik. A legtöbb évben volt 7 osztály 2 vagy 3 cso­portba beosztva, 2 vagy 3 tanító vezetése alatt, kik közül a rhetorika és poétika osztályok vezetője 1795-től professor né­ven neveztetik, az igazgatói tisztet teljesiti s 1798-tól kezde az egyháztanács határozata szerint egyszersmind második pap és a

Next

/
Oldalképek
Tartalom