Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Kihallgattatok ez után Pásztor Béniné. Azt mondja, hogy Grosz Márton beteg volt azt tudja ; de hogy mikor volt, . . . körülbelül mikor a libák tollasadnak. Elnök (a bevezetett Lazi Jánoshoz): A mult esztendőben, mikor a vizsgálóbiróság Eszláron künn volt, Scharfné a maga őrizetére volt bizva? Lazi János: Igen, Elnök: Különösen mi volt magának megrendelve a vizsgá­lóbíró által? Tanu: Az, hogy senkivel se engedjem Scharf Józsefnét beszélni. Elnök : Maga volt Scharfné ? Tanu: Két kis gyermekével volt. Elnök: Mely időtől állott ott maga strázsát ? Tanu: Napszálltától, más nap valami 11 óráig. Elnök: És azon éjszaka egészen csendben mult el ? Tanu: Igenis nagyságos elnök ur, csak este jöttek a templomba zsidók. Elnök: Mit akartak ? Tanu: Azt mondtam nekik, ne jöjjenek közel, mert nem szabad a harangozó házához közel sem jönni. Később Szüsz­mann Jakab, Braun Ábrahám és Grosz Farkas a templom kulcsát hozták ki és a templomba mentek. Elnök : Meddig maradtak a templomban ? Tanu; Körülbelül vagy egy óra hosszáig. Elnök: Mit csináltak ott? Tanu: Nem tudom, mert én kijöttem a házból, akkor Scharfné Í3 kijött és mindig beszéltek hozzá, hol az egyik, hol a másik, és azért attól féltem, hogy ha én künn leszek, majd az ablakon értekezik valaki vele En bementem a házba és ott maradtam, mig a zsidók ki nem mentek a templomból. Szüssma.n akkor, miután bezárta a templomot, azt kérte, hogy elviszi a kulcsot, mert Scharfnét bekisérik. Eleinte azt mondtam, hogy nem jó lesz, mert engem fogházba zárnak, hagyják itt a kulcsot, őrizet alatt lesz. Elnök: A vizsgálóbíró előtt elbeszélte azt is, hogy mitör­tént éjszaka? Tanu : Mikor már elcsendesedett, körülbelül 11, vagy fél 12-re lehetett az idő, és csúnya esős volt, meguntam magamat, bementem a pitvarba, a verécze ajtót behúztam, a küszöbre rá tettem a fejemet és elszunyadtam. Mikor egyszer a kakas megszólalt, akkor felugrottam, kimentem széjjel nézni. Az eső már akkor elállott, és a templom kertjében egy nagy sarkos csizma nyomra vezetett, de nem láttam senkit. Kimentem a gyepig, de ott már elveszett a nyom. Embert nem láttam, sem zajt nem hallottam. Elnök: Ezen czizma nyoma, a zsinagóga kertjében meddig vezetett ? Tauu: Lengyelné háza mellé és a mellett egy friss há­nyásu gödör volt. Elnök: Tehát ahhoz a friss bányához vezetett a nyom és nem volt több. mint egy ember lépésénék nyoma ? Tanu- Csak egy ember lépésének nyoma volt. Nagy pa­raszt szeges csizmával, de patkó nem volt rajta. Elnök: Tehát patkó nem volt rajta. Az esteli nyomokat nem lehetett látni ? Tanu: Nem, mert este eső esett és a nyomok csak ak­koriak lehettek, — miután az eső elállott — mig én aludtam; mert mig én fennvoltam, nem volt ott senki. Én már este fel­jegyeztem, hogy kik voltak a templomban, vagy annak közelé­ben és átadtam a vizsgálóbíró urnák. Szeyffert: Ismeri-e maga Scharfné Samu fiát? Tanu: Igen. Szeyffert: Akkor otthon volt anyjával, beszélt-e valamit ? Tanu: Előttem nem beszélt semmit. Szeyffert: Maga azt a csizma-nyomot csak akkor látta, mikor felébredt ? Tanu: Igen. Szeyffert: Előbb nem vizsgálta meg, nem nézett körül. Tanu: Mikor oda mentem, szétnéztem, de azontúl nem ment már senki a kertbe. Szeyffert: De előbb is járhatott már valaki a kertben ? Tanu: Nem volt, mert ha a nyom az eső előttről lett volna, viznek kellett volna lenni benne, ez a nyom pedig egé­szen friss volt, az eső utánról. Szeyffert: Mikor este a kertben szétnézett, nem látott akkor semmi földhányást ? Tanu: Nem. Braun Leopold; Kérdésem volna Lazi ! Hát látott maga engem akkor este a templomban ? Hát nem Szüssmann Jakab és Grosz Farkas jöttek a kulcsért ? Tanu: Én akkor az udvaron voltam, nem a házban; de mikor jöttek a templomból kifelé, akkor láttam. Braun Leopold; Süssmann bent volt, de én sem pénteken, sem szombaton nem voltam. Tanu: Szombaton nem láttam, mert akkor nem volt senki a templomban, a tek. vizsgálóbíró ur megjelenéseig; mert a templom kulcsát magamhoz vettem, hogy ne jöjjenek és Scharf­néval ne beszéljenek. Elnök: Tehát pénteken bent volt Braun a templomban? Braun Lipót: Nem voltam, nem is tudom hogyan áll a világ s micsoda zavar volt a községben, csúnya esős idő volt. Ilyeuben nem is lehetett őgyelegni. Kis libám volt, azért mentem a gyepre, a libákat hazahajtottam, de bent Scharfné­nál nem voltam. Elnök (A tanúhoz.): Maga mit mond, volt-e bent a temp­lomban ? Tanu: Azt nem tudom bizonyosan, Szüssman azt mondta, hogy nem lehet őket a templomból kitiltani. Én *ztán nem mertem ellenszegülni és át kellet adni a kulcsot. Elnök: Csak ketten mentek be? Tanu: Nem tudom többen is mentek-e, mert én bementem Scharfnéhoz, hogy vele ne beszélhessenek és csak akkor men­tem ki, mikor a templomból kijöttek. Lustig Sámuel: (tanúhoz.) Hát én voltam a templomban ? Tanu: Azt nem láttam. Székely ügyvéd: Hallót maga erről az esetről ? Tanu: Igenis hallottam. Székely: Mikor hallotta ezt a hirt legelőször ? Tanu; Azt nem tudom megmondani kérem, mert nincs ná­lam feljegyezve. Székely: Hát ez már májusban volt ? Hallott-e már az előtte lévő hónapokban ? Tanu: Hallottam, de nem tudom, hogy mikor, csakhogy már hallottam az előtt is. Elnök szólítja Grósz Farkast, ki azonban nincs jelen. Friedmann (Lazi János tanúhoz): Miről ismeri meg, hogy a lábnyom mere vezet ? Hogy vájjon az illető innen ment oda, vagy onnan jött ide ? Tanu: Hát csak a kijövetelt néztem. Friedmann: Azt szeretném én tudni, ha lát egy lábnyo­mot, miről ismeri meg, hogy az illető ember, a kinek a nyomát látja, honnan jött, merre ment? Tanu : A templom előtt jött be és ment ki is. Friedmann : És ment ki a nyom ? Tanu; Arra ment ki egész a gyepig, onnat jött és megint oda ment ki. Friedmann. Hát a nyom gyeptől a vezetett a templom ud­varra. Tanu: Igen. Friedmann: És onnét megint vissza ? Tanu: Igen. Friedmann: Hát hol állott meg? Tanu: A templomon tul van a pázsit, és ott aztán nem ment tovább. Friedmann: De be az udvaron meddig ment a nyom? Tanu: A Lengyelné háza mögéig. Friedmann: Hát arról az uj földhányásról tett- e jelen­tést azonnal? Tanu; Akkor mindjárt nem tettem. Friedmaun: De reggel tett-e mindjárt jelentést, mikor be­ment a község házához ? Tanu: Nem mentem, mert nem volt szabad máshova men­nem, ott kellett strázsálnom. Friedmann: Hát az volt a rendelet, hogy ott maradjon, mig a biró ur ki nem jön ? Tanu: Igen. Friedmann: És nem jött ki valaki magát felváltani ? Tanu: Nem, csak mikor a biróság kijött. "Weiszstein: Kérem'alásan. Lazy Jánoshoz egy kérdésem vau. Mikor mi reggel kimentünk és beakartunk menni a temp­lomba, magánál volt a kulcs. Azt mondta, hogy nem adhatja, mert el van tiltva. No erőszakot nem tett senki, hanem vissza mentünk a faluba. Igaz. Tauu: Igaz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom