Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Weiszstein: Mikor visszamentünk a faluba, Rosenberg Herman és Gruttman József és Farkas Lázár elmentek a vizsgáló bíróhoz a község házában : hogy mi jogból tiltotta el az isteni tiszteletet. Azt felelte nekik a vizsgáló biró ur, hogy én azt nem tiltottam el, azt nem rendeltem a bírónak, hanem hogy az asszonyra vigyázzon. Igaz-e ? Tanu: Ez is igaz. VeÍ8zstein: Hát akkor azt mondta a vizsgálóbíró, hogy csak menjeuek ki, vigyék el a kulcsot és imádkozzanak. Erre mi azt feleltük a vizsg. biró urnák, hogy mi már ezen a nyomon nem megyünk vissza addig, mig a tekintetes ur ki nem jön velünk és mig át nem nézi a templomot; lehet hogy történt az éjszaka valami, mivel hogy a kisbíró ottan volt a mi jelenlétünk nélkül. Azt felelte a vizsgáló biró ur; igazságuk van, megyek. 5 perezre ott leszek. És csakugyan ő is kijött és megvizsgálta. Először be ment vele a kurátor, mi kint álltunk. Megvizsgálták a templomot: felsőt, ahol a nép van, az alsót az egészet köröskörül. Azután mentünk be és imádkoztunk. Tanu: De én irányomban nem volt semmi kifogás. Veisz8tein: Csak azért mondtam, mert reggel azt mondta, hogy el van tiltva a kulcsot átadni. Hát vissza mentünk a vizsg. biróboz . .. Elnök : Hiszen az már el volt mondva. Szóljon Lazy, igaz-e mind. amit elmondott ? Tanu ? Igaz. Bevezettetik Rosenberg Róza, ki az általános kérdésekre előadja, hogy 14 éves, hajadon és szüleinél tartózkodik Eszláron. Elnök : A mult esztendőben hányszor volt kihallgatva a vizsg. biró által, egyszer vagy többször. Tanu : Háromszor voltam ? Elnök : Tett-e magának említést a vizsgálóbíró ur Solymosi Eszterről a kihallgatás alkalmával ? Tanu : Igen egyszer. Elnök ? Mit kérdezett akkor ? Tanu : Hogy emlékszem-e arról a szombatról ? Elnök : És hogy ismerte-e Solymosi Esztert ? Tanu: Ismertem. Elnök : És hogy mikor látta őt ? Tanu : Igen. Elnök : Mondja meg, hogy akkor szombaton mikor látta ? Tanu : Egy óra körül láttam. Elnök : Beszélje csak el, hogy mikor találkozott vele ? Rosenberg Rózi : Én ültem kün a küszöbön a szolgáló mellett : mellettem ült Solymosi Zsófi. Ekkor jött Eszter. — Én azt mondtam Zsófinak, (nézzed csak Zsófi) ,ott vau az Eszter. Zsófi kiment hozzá és ott beszélgettek. Én is kimentem utánok. Elnök : Hallotta mit beszéltek ? Rózsi : Nem hallottam. Elnök ; Hány óra lehetett ? Rózsi : Égy óra volt. Elnök : Honnan tudja, hogy ennyi volt ? Rózsi : Arról tudom, hogy harangozáskor találkozott Zsófi először Eszterrel, mikor a bort vitte ; azután Z^ófi visszajött, egy ideig öltem mellette s csak azután jött Eszter visszafelé. Még le is ült, akkor egy óra lehetett. Elnök : Solymosi Zsófi! (Bevezetik Solymosi Zsófit). Maga kétszer látta Esztert ; akkor midőn ment, és midőn vissza jött ? Zsófi : Igen. Elnök : Mikor először találkozott vele, akkor kinek társaságában volt ? Zsófi : Midőn először találkoztam vele, akkor a gazdámmal mentem a sakternél Elnök : Miért ment a sakterhez ? Zsófi : Bort vittünk. Elnök : Milyen időtájban volt ez ? Zsófi: Délelőtt 11—12 óra tájban. Elnök : És midőn másodszor találkozott Eszterrel, hol beszélt vele ? Zsófi : Kimentem a szekérutra, ott beszéltünk. Elnök : Láthatta Rozenberg Rózsi azt, hogy maga beszélt testvérével ? Zsófi : Láthatta, de velem nem volt. Elnök : Hol állott Rózsi ? Zsófi : A kapu előtt, én meg nem ott beszélgettem, hanem a szekér uton. Elnök : Mennyi időre történt ez az első találkozás után ? Zsófi; Midőn haza mentünk a saktertől, Eszter azután nem sok idő múlva jött vissza. Elnök : A tegnapi napon nem egészen ugy mondotta; azt beszélte, hogy nagyon délután volt már. Zsófi: Mikor visszajöttem a saktertől, akkor találkoztam nem sok időre Eszterrel. Elnök: Midőn Eszter a boltba ment, hány óra lehetett midőn találkozott vele? Zsófi: Lehetett tizenegy és tizenkettő között. Elnök: Mennyi időre ezután látta másodszor ? Zsófi: Talán egy félórára. Elnök: Emlékezik-e harangozás elótt, vagy után jött Eszter visszafelé? Zsófi: Ugy emlékszem, hogy harangozás után jött viszszafelé. Elnök: Rosenberg Rózsi azt állítja, hogy egy óra volt már, midőn Eszter visszafelé jött. Zsófi: Nem volt annyi. Elnök: Honnan tudja, hogy nem lehetett egy óra ? Zsófi: Onnan tudom, mert midőn jöttek keresni Esztert, akkor lehetett egy vagy két óra. Elnök: Mit mond erre Rosenberg Rózsi? Rózsi: Én annál maradok, hogy egy óra táján volt, midőn Zsófi beszélt vele. (Derültség a hallgatóság közt ) Elnök: Azt mondja Zsófi, hogy a szekér uton beszélt Eszterrel. Rózsi: Nem igaz, mert Eszter is, és én mellette álltam. Zsófi (Rózsi szemébe): Nem igaz, hazudol, hogy lehet ezt mondani ? Elnök (Rózsihoz): Hallotta, hogy mit beszéltek együtt ? Rózsi: Nagyon csendesen beszéltek egymással. Elnök: Milyen kedve volt akkor Eszternek ? Rózsi: Nem volt nagyon jó kedve. Még szomorú is volt Zsófi: Hogy tudod azt mondani, hiszen még dicsekedett és örült. Rosenberg Rózsi: Az Eszter szomorú volt. Zsófi: Hazudol, egy perczig sem mondasz igazat, ez zsidó találmány. Elnök (Mérsékletre inti Zsófit, Hurinét szólítja elő): Maga sokkal később indult el Eszter keresésére, mint Zsófi mondja ? Huriné: Bizony sokkal később. (Zsófihoz) nem jól emlékezel te arra leányom. Mert az lehetett már délután 3 óra. Elnök: Talán elég is lesz ennyi. Azt állítja maga, hogy mikor kérdezte Zsófit, nem látta-e Esztert, Zsófi azt felelte, bogy elment haza, akkor Rosenberg Rózsi kinn volt, és Zsófi fejét megérintette kezével, és azt mondta: tudod épen 12 óra volt, mert harangoztak. Huriné; Igy volt. Rosenberg Rózsi: Nem ugy volt, Zsófi nem ment sehova. Elnök: Nem arról van szó egyelőre, mit csinált Zsófi, banem csak az időről. Maga azt mondta: tudod épen 12 órakor volt. Rosenberg Rózsi: Nem mondtam semmit. Huriné: Ugy volt istenemre esküszöm. Nem is tudtam volna, hogy 12 órakor volt, ha tőle nem hallottam volna. Elnök : Emlékszel-e Zsófi, hogy Rózsi kezét fejedre tette ? Solymosi Zsófi: Emlékszem. Huriné: Ugy volt, istennel bizonyítom. Eötvös: Huriné! tégnap Zsófi mondta itt a törvényszék előtt: bizony jó^ egy óra volt, midőn Eszter vissza jött. Huriné: Én azt nem tudom. Eötvös: Rosenberg Rózsi ma éppen ugy állítja, hogy egy óra tájban lehetett az idő midőn visszajövet látták szegény Esztert és beszéltek vele. Hogyan akarja hát rájok disputálni, hogy délben volt ? Jobban tudja maga, mint ők ? Huriné: Azt nem mondom; csak azt, hogy Rózsi azt mondta, hogy tudod Zsófi 12 óra volt. Heuman: (Rózsihoz) Midőn maga látta Esztert, ebéd után voltak maguk? Rosenbérg Rózsi: Igen. Heumann: Mikor szoktak Szombaton ebédelni? Rosenberg Rózsi: Midőn haza jönnek a. templomból, apa früstököl és mindjárt megjünk ebédelni. Heumann: A írüstök miből áll? Rosenberg Rózsi: Egy kis tojásos sütemény, abból harap apa és mindjárt ebédelünk. Elnök; Ez korai ebéd, mert a templomból körülbelül 10