Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

26 atyja, ez azt feleli, hogy beteg. Grosz azonban uem hiszi megy a templomba, hogy majd templomból kijövet fogja boszuját rajta; kitölteni. Keresi, várja, Braun nem jön, mert csakugyan beteg. Beteg pedig, mert egyetlen ember sem emlékszik, hogy baza jött volna vele, Grosz pedig meglátta volna a templomban levő 17 ember közt, ha ott lett volna. Más ok miatt pedig, mint betegség miatt nem maradt volna el Braun a templomból. Be­teg volt Braun, mert Einhorn Józsefné befőzöttet küldött neki, látta, mint szomszédja hogy felöltözetlenül egy köpenyben jött ki délelőtt és délután az udvarra, Ornstein Berta ételt visz Braun bázához, egy nála megszálló aggastyán részére és látja, hogy az ágyon fekszik. Védenczern maga határozottan mondja, hogy e napon a templomban volt, de nyilvánvaló, hogy emlékezete hagyta cserben és hónapok multával hitte csak, hogy ott volt. Ki is gondolna arra, hogy egyszer egy mellékesnek látszó körülmény beigazolása szabadságot, becsületet, életet ment! Grosz Márton vádlott ugyan az úgynevezett hullacsempé­szet elkövetésében, de nem kifogásolható tanu. A vádlott és elitélt közt különbség teendő és vallomása teljes hitelt érdemlő, mert azt oly időpontban teszi, midőn elitélve nincs. De külön­ben is, mi érdeke lett volna neki ellenségén aegiteni — hacsak nem az igazság szent érdeke. Scharf Móricz jelen per uj képződményt! bizonyítási instru­mentuma valószinütlenségei oly szembeötlők, oly kézzel fogha­tók, hogy azokkal foglalkozni szükségtelen, de nem hagyhatom érintetlenül vallomása ellentmondásait, melyek elegendők lettek volna a vizsgálóbiró abbeli gyanúja felköltésére, hogy itt gyer­mekmese mondatik el. Csakhogy e mese iszonyú volt — egy vallásfelekezet nyugalma rendült meg bele. 1882. év május 21-én azt mondja Scharf Móricz, hogy npja hivta be a leányt, május hó 22-én reggeli y a2-kor ugyan­azt vallja, május 23-án az úgynevezett hitelesítési eljárásnál fenntartja, május 27-én minden külső behatás nélkül azt vallja már, hogy atyja őt küldte a leány behívására, mire ő kiment és elébe menve a leánynak, öt behivta. Május 21-én azt vallja, hogy a metszők fogták a leányt és a koldus zsidó levetkőztette. Május 22-én már azt mondja, hogy ép akkor vágta Schwarcz a leány nyakát, midőn a kulcslyukon benézett, a ru­hák már az asztalon feküdtek, a leány pedig egy ingben fe­küdt — tehát nem láthatta, hogy ki vetkőztette le a leányt. Május 21-én azt vallja, hogy veres cseréptányérba eresz­tette a vért Schwarcz s midőn a tányár tele folyt vérrel, a fa­zékba öntötte. Május 22-én két cseréptányért tart feje alá egymás után. Május 21-én a koldus zsidó öltözteti fel. Május 23-án már öltöztetik a leányt. Amilyen Scharf Móricz vallomása, olyanok az azt u. n. támogató körülmények — a hangok. Ezek Scharf Móricz szerint délben: »Emberek segitség,« Lengyel Istvánné szerint este: »Kovácsné jöjjön ki,« özv. Fekete Jánosné szerint délelőtt 10—11 óra tájban sirásképen 'hallatszottak. Három személy, az egyik ugy szólván az élet küszöbén, a másik élet delén, a harmadik az élet végén hall három különböző időpont­ban, délben, este, délelőtt, három különnemü, értelmi hangot. Valóban csak ily bizonyítási eszközök támogathatnak egy mesét. Minden színjátékban, hol boszorkányok vagy szellemek jelennek meg a szinen, nagy szerepet játszanak a hangok. Macbeth nagyravágyásának hangját hallja, Eauszt az élet csá­bitó morajának, Hamlet bosszúra intő szellemének hangját. E biinpörben a vallásháboritók szellemének hangja hallatszik. Vallásháboritók! Mint e megye szülötte megriadok e szótól. Bonis, Somossy, Böszörménymegyében gyenge nemzedék terjeszt dajkamesét, való gyanánt, ott, hol az egyenjogositás még a törvény életbelépte előtt, testté vált, ott hol példás volt az egyetértés, most a felizgatott képzelődés uralja az elméket! A felizgatott képzelődés különben nem csak a vizsgálatot előzte meg, a vizsgálat alatt is meg volt az. Itt van Tóth Bor­hála vallomása, ki komolyan vallja, hogy Klein József és Römer, testét egy éjszakán zsineggel megmérték. Szerencsére a két általa hivatolt kifogástalan tanu igazolja, hogy hazudott. Itt a varju­laposi eset, hol Janczura Mária azon borzalmas esetet meséli el, hogy Weisz Izidorné, kinél akkor szolgált, szokása ellenére többször küldte őt aludni. De ő félt, hogy a zsidók elvesztik és félelmében a kocsishoz ment be az éjszakán, kinek az esetet elbeszélte. Védenczeim Junger, Braun, Lusztigra nézve, amint kifej­teni szerencsém volt, maga a tényálás olyan, hogy nem képez­hette volna még előnyomozás tárgyát sem. De vájjon mi lett eredménye az elővizsgálatnak általában ? Beigazoltatott kétségtelenül — a kérdéses szombati napon, ápril 1-én a tisza-eszlári zsidó hitközség tagjai által, hogy Scharf Móricz vallomása kezdettől végig valótlan. 1882. ápril 1-ére tűzetik ki Eszlárra a megürült metszői állásra a pályá­zat, minthogy a régi metsző, Taub Emánuel, Polgár hitközség metszőjévé választatott meg. E csekély fizetéssel ellátott szegé­nyes kenyérkeresetre 3 egyén jelentkezett; u. m. Tisza-Lökről Schwarcz Salamon, Téglásról Braun Lipót, Tarczalr.ól Buxbaum Ábrahám. Ezek részben csütörtökön, részben pénteken érkezett Eszlárra és szombatou, ápril 1-én reggel 8—9 óra tájban gyü­lekeznek a templomba, ahol jelen vannak majdnem az összes t.-esz­lári zsidó hitközsági tagok, mintegy 17 férfi, a négy metszőn kivül. A próbakönyörgés folytán az isteni tisztelet hosszabb ideig tar­tott, mint máskor, ugy, hogy a hivek 10 óra helyett 11 órakor távoztak a templomból, ami fel is tünt, többek közt Bátori Gá­bornénak, kinek háza egy kis dombon a templom közvetlen kö­zelében fekszik, honnét lehet látni a templomból kijövőket, de a honnét be lehet látni a templom előpitvarába is, azon lévő két ablakon át, mely az egész állítólagos gyilkosság lefolyása alatt még csak lefüggönyözve sem volt. Két csoportban mentek haza a hivek a templomból. Az egyik csoport az Ó-falu felé vette útját. Rosenberg Herman ment Klein József, Römer Jakab, Junger, Feuermann és "Weisz­steinnal. Utánok kis távolságra jött Taub a két idegen metszővel, Schvarcz és Braunnal, kiket, magához hivott ebédre. Ezek után jöttek együtt Grosz Farkas és Guttman József ládányi lakosok, kik szintén jelen voltak a próbakönyörgésnól, és kik Tisza-Esz­lár hitközségéhez tartoznak. Rosenberg háza előtt elvált társaitól és bement lakására. Két—három perez után érkezett, az uton haladva, Taub, Braun és Schwarcz, Rosenberg háza elé. A mint Roseuberg őket meg­pillantotta, behivta őket pálinkára, mely meghívást ezek el is fogadták ós ott időztek egy jó negyed óráig. Ezután Taub sürgetésére ennek lakására indultak és itt kis időre ebédhez ültek, Rosenberg vendégei eltávoztával szintén kevés idő múlván megebédelt, és ebéd után egy palaczk bort köttetett be egy kendőbe, és meghagyta cselédjének Solymosi Zsófinak, hogy a bort vigye Taub lakára és elindult vele együtt. Útközben Solymosi Zsófi egy leánynyal találkozott, kivel beszédbe eredt. Midőn a leány eltávozott, Rosenberg tudakozódott cselédjénél, hogy ki volt az eltávozó leány, mire Zsófi azt felelte, hogy testvére Eszter, Taub lakására érve, az ajtónál a bort átvette, és bement, a hol a metszőket még ebédnél találta, és ott időzött velük egy óra hosszat; ezután eltávozott, vele ment Scwarcz Salamon, ki Szüszmannál akart látogatást tenni, hogy szavazatát maga részére kikérje. Rosenberg háza előtt vált el az Újfalu felé menő Schwarcz Salamontól. A másik csoport az Újfalu felé ment ugyancsak 11 óra tájban a templomból kijövet. Groszberg Leon, a. két Einhorn és Frankel együtt, utánuk Szüszmann vendégével Buxbaummal, kit ebédre hivott magához. Ezek 11 óra után érkeztek haza felé, 12 órakor megebédeltek, azutáu lefeküdt Buxbaum és aludt két órán át, nem álmodva azt, hogy 49 nappal azután vizsgálati fogoly lesz, és azt fogják állítani róla, hogy gyilkolt, gyilkolt oly időpontban, midőn akarati, cselekvési képességgel nem bir. Délután az idegen metszők látogatást tettek szavazatok nyerése végett. 6 órakor ismét a templomba jöttek, hol rövid fél órai istentiszteletet tartottak, melynél jelen volt körülbelül 15 egyén ; ezután Lichtmann Mórhoz tértek be uzsonnára, honnét kis időre, a még hátra levő látogatások megtevésére eltávoztak. Vacsorára pedig ismét visszajöttek; itt ájtatos énekeket daloltak, 10 óra tájban pedig Szüszmannhoz mentek alvásra. Szüszmann Jakab és Einhorn József között még márczius havában pálinkaeladási versengés miatt viszály támadt, melynek elintézésére már az előbbi napokban elhatározták, miszerint ápril 1-én egy választott biróság fog dönteni. Lichtmann Jakab elnöklete alatt Groszberg Leon, Römer Jakab és a két viszálykodó fél a templom előpitvarában megjelentek, mely előpitvar különben is szokott tanácskozásokra használtatni és együtt tanácskoztak körülbelül 10 óráig, helyre állítván a két fél között a békét. Megjegyzendő, miszerint e tanácskozás alatt égett a gyertya a lefüggönyözetlen előpitvarfcan.

Next

/
Oldalképek
Tartalom