Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

27 Ez volt a napirend. E napirend által következők igazoltattak be, 1. Hogy délelőtti 11 órakor, mindenki kivétel nélkül elhagyta a. templomot. 2-or. Hogy akkor, midőn Solymosi Eszter még csak Kohlmayer boltja felé ment, a közvetlen tetteseknek feltüntetett egyének már ebédnél voltak, Buxbaum pedig aludt. Hogy pedig 11 órakor jöttek ki a templomból kifogástalan tanuk igazolják, másrészről minden jelenlevő egybehangzólag vallja. Nehéz roszakaratu feltevés ellen küzdeni, de nem képzelhető, hogy 20 ember egybehangzólag valljon egy ténykörülményre valótlant. Hogy Taub, Braun, Schwarcz a templomból kijöttek Guttman József és Grosz Farkas ládányi lakosok, kik közvetlenül utánok jöttek igazolják, hogy kevéssel ezután Bosenberghez tértek be, ugyancsak általok igazoltatik, mert látták bemenni őket Bosenherghez. Hogy itt pálinkáztak és egy jó negyedóráig időztek, igazoltatik Bosenberg Herman és egész családja által. Hogy 12 óra után Taub lakása elé értek, Feuermann Sára igazolja. Hogy 'Al-kor ebédnél voltak, Bosenberg Herman bizonyítja. Buxbaum Ábrahámra, de az egész perre nézve fől'ontosságu, Varga Kati vallomása. Ha egyéb bizonyiték nem léteznék, mint ezen tanúvallomás, arra nézve, hogy nem történhetett volna gyilkosság, elegendő volna. Varga Kati az, ki mint Onody képviselő dohányosának leánya bizonyítja, hogy a kérdéses szombati napon ápril 1-én d. e. 11 órakor Buxbaum Szüszmannal hazajött, 'A^-kor megebédelt és azonnal ebéd után lefeküdt, aludva két órán át. Más körülmények között Varga Kati vallomása egyszerű alibi tanúvallomás, de a felbolygatott, felizgatott szenvedélyek idejében valóságos esemény. Igazolja különben Varga Kati előadásának valóságát Szüszmann és egész családja. Junger, Lusztig, Braun Ábráhám, Weiszstein alibijét már volt szerencsém kimutatni, hátra van még Woliner. 0 már első kihallgatása alkalmával előadta a vizsgálóbiró előtt, hogy a kérdéses szombati napon 11 órakor ment ki a templomból és délben, mint szegény ember a templomtól nem meszsze, egy oiy családnál ebédelt, hol a háziasszony kövér beteges asszony volt. Lichtman Mór és neje egybehangzólag vallják, hogy asztaluknál april 1-én egy szegény ember ebédelt s hogy ez időben L'chtmann Mórné csakugyan hosszab ideig beteg volt. A nőre illik Wollaer leirása, és igy alaposan feltehető, hogy a mondott időben ott volt, annál is inkább, mert ha gyilkosságot követett volna el, okvetlenül megjegyezte volua annak nevét, a hol evett, bármily időpontban történt volna is az, hogy esetleg erre is hivatkozhassak. De más körülmény is igazoltatik a napirend által: Ugyanis, vagy igaz, az, hogy VaU órakor távozott el Eszter hazulról, és akkor feltűnő, miként lehetett még y

22-kor csak útban a bolt felé, vagy nem igaz, és akkor csakis később indulhatott el hazulról. Cs. Nagy Jánosné ugyanis azt vallja, hogy a metszők csak egy óra tájban tértek haza ebédre. Bozenberg pedig ez után vitt nekik bort és ekkor találkozott Solymosi Eszterrel, midőn Zsófi is beszélgetett vele, igy tehát Va2 lehetett körülbelül e találkozáskor, de Vámosi Julcsa, úgyszintén Solymosi Zsófi is vallják, hogy 1 órakor még Eszterrel beszélgettek. Azon körülménynek biztos kiderítésére, vajon igaz-e, hogy fél 11-kor távozott el Solymosi Eszter hazulról, felette fontos. Ha igaz az, hogy fél 11-kor távozott el, közel fekszik azon gondolat, hogy a szerencsétlen leány talán elfecsegte az időt és Hurinétóli félelmében, ki különben az nap reggel megdorgálta — vagy megszökött, vagy önkényt vetett véget életének; ha pedig később távozott, el hazulról, akkor 11—12 óra között nem jöhetett még vissza az Újfalu felé és igy bűntény áldozata sem lehett. Ily körülmények kutatása azonban mellékes volt jelen per vizsgálóbírójánál. 0 Scharf Móricz vallomásán indul meg és halad rémületet terjesztve a merre jár, mert határozatai ártatlan embereket találnak. Még a legelfogultabb vizsgálóbiró is, ha valaki oly kétségtelenül igazolja alibijét, mint pl. Buxbaum, azonnal szabadlábra helyezné őt, de ez nem illett jelen per vizsgálóbírója előre megállapított tervébe. Ha Buxbaum bűntelen, akkor megszakad a láncz, kiesvén egy lánczszem. és akkor már Scharf Móricz vallomása valótlanságainak kutatásába kellett volna bocsátkoznia, ezt pedig tenni meg nem kisérlette. Taub, Schwarcz, Braun alibije Bosenberg, emez családja és Feuerman Sára által lett kétségtelenül igazolva, de ezen tanuknak oly vallomásuk van, mely tanuságtételüket a vizsgálóbíró szerint aggályossá teszi, mert más okot csak nem lehet feltételezni, hogy visszatartson fogságban embereket, midőn több tanu vallja, hogy akkor látta máshol, midőn az állítólagos gyilkosság^ állítólag elkövettetett. És mi alatt a gyanúsítottak fogva vannak, dühöng a vad szenvedély, a tempiom, a szent hely feldulatik, megszentségtelenittetik, a ruhákat, melyek isten dicsőítésére vétetnek fel, otromba ficzkók öltik magukra, ajkukon istenbáromló kaczajjal. És felébred a hyéna az emberben, miként a csata után a halottakat, fosztogatják ki Scharf József őrizetlenül hagyott házát. Ha a végtárgyalás eredményén végig tekintünk, akaratlanul is azon kérdés tolul elénk, vájjon bűnperről van-e szó, vagy pedig társadalmi kérdésről? Látjuk, bogy előttünk emberek vannak, kik bűntény elkövetésével vádoltatnak és a vádlottak mellett megjelenik a sértett emberiség. Nem, itt nemcsak néhány ember sorsa forog kérdésben, itt magasabb érdekek megsértésének okait kell vizsgálnunk. Nagy eseményeknek van csak azon erejök, hogy felrázuak bennünket és mélyebb gondolkozásra késztetnek, kiválólag bünpereknek van azon hatásuk, hogy az igazságszolgáltatási intézmények hibáit, félszeg voltát a társadalom, a törvényhozás mulasztásait, tévedéseit kimutatják. Jelen per, tek. törvényszék, ugy az egyik, mint a másik irányban gazdag eredményt mutat fel. Nincs szándékomban e per vizsgálatának összes hibáit felsorolni, de kérem, megtürkető-e szabadelvű államban az abszolutizmus ? Már pedig a vizsgálóbiró hatalma ilyen. Legyen ő a legigazságosabb, legerélyesebb, legjobb lelkületű ember, ily hatalommal felruházva, működése veszélyessé válik. Ha e per vizsgálóbirájának csak egy tényét emelem ki, elegendő szavaim igazságának begyőződésére. 1882. junius 24-én a vizsgálóbiró végzést hoz, melyben elrendeli, hogy mivel az elővizsgálat veszélyeztetik, a nyíregyházi, királytelki, tokaji, tiszadobi távirdaállomásokról, az ezen ügyre vonatkozó magán táviratoknak juuius 27-én reggeli 8 óráig leendő továbbítása betiltatik. Az ügyész nem járult hozzá e végzéshez, a tek. törvényszék bizva a vizsgálóbíróban, helybenhagyta a határozatot. A debreczeni távirdaigazgatóságnak aggályai támadtak azonban, és a közlekedésügyi minisztertől kért felvilágosítás. Innét jött azután sürgönyi utasítás, hogy a vizsgálóbírói intézkedés az 1875: 56. t. cz. rendelkezéseibe ütközvén, annak foganatosítása megtagadandónak rendeltetett. Ha a debreczeni távirdaigazgatóság esetleg nem kér felvilágosítást a minisztertől, a távirdafőnökök lettek volna hivatva megítélni, vájjon ezen ügyre vonatkozike valamely távirat, és megtörténhetett volna, hogy egy egyszerű üzleti jelentés gyauusnak, oly tudósítások, melyek gyanuhirt vagy nem világos értelmet foglaltak volna magokban, aggályosnak tekintettek és visszatartottak volna és a táviratfőnökök vizsgálóbírói funkczióval felruházva, mint az ily eljárásban járatlanok, óriási kárt okozhattak volna. Arról, hogy vizgálóbiró létező törvényt nem respektált ős az egyéni szabadságot alapkövében támadta meg határozatában, e helyen nem szólok. A vizsgálóbiró szedi össze, mérlegeli a bizonyítékokat, távolíthatja el, semmisítheti meg azokat, vagy figyelembe nem veszi, ha útjában állanak. A vizsgálati iratoknál fekszik egy névtelen levél, mely Solymo8y Zsófihoz czimezve, jelenti »hogy a sakterek pinczéjében van elásva Solymosi Eszter holtteste.« E névtelen levélre a vizsgálóbiró, ily tartalmú végzést hoz: »Habár a mellékelt levél aláírással ellátva nincsen, de a mennyiben az abban foglalt állítás valószínűséggel bir, Solymosi Eszter hullájának a mondott helyen kutatása elrendeltetik.« Ehhez az akkor kiküldött főügyészi helyettes is hozzájárulván, a kutatás meg is történt volna, ha a sakternek piuczéje lett volna. De minthogy Szüszmannak volt pinczóje, a felásatás ott eszközöltetett eredmény nélkül. És mig a vád egy irányban halad, az ellenkező esetleges bizonyítékok megszerzésére nem fordit figyelmet. Boross Borbála azt vallja, hogy Szt.- Mihályon egy löki részeges asszony azt beszélte a piaczou, hogy Solymosi Eszter szégyenét elrejtendő, anyjától félelmében szökött el. A vizsgálóbírói végzés e tanúvallomása következő : »Ezen tanúvallomás tartalmánál fogva nem képezhetvén alapját további nyomozásnak, figyelembe vétel nélkül, az iratokhoz csatoltatik.« Figyelembe vétel nélkül! Akkor, midőn Székely főügyészi helyettes nrhoz 1882. junius 12-én Budapestről érkezett névtelen levélre, mely azt jelenti, hogy a pászkasütéshez ártatlan