Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)
Nyolcza dik szám . Nyíregyháza ,1883. junius 2b . T IS Z A-E S Z LÁ R. (NAPI ÉRTESÍTŐ.) A TISZA-ESZLÁRI BŰNPER VÉGTÁRGYALÁSA ALKALMÁBÓL, GYORSÍRÓI FELVÉTEL NYOMÁN KIADJA A „NYÍRVIDÉK" SZERKESZTŐSÉGE. A. szerkesztésért felelős : JÓBA ELEK . Csütörtök, junius 21. (Folytatá.) Elnök: Tehát ezen tilalom folytán nem mondtad el a vizsgáló biró előtt ? Scharf Móricz: Azért nem mondtam, mert azt hittem, hogy mind ki fogunk szabadulni ; de mikor láttam, hogy engem örökös rabságba akarnak vetni, akkor én lelkiismeretesen megvallottam azt, amit tudtam, az egészet. Elnök: Ez Nagy-faluban történt? Eötvös: Felkérem Ngs. elnök urat: Méltóztassék neki megmondani, hogy mondja ezt apjának szemébe. Scharf József: Nem is akar felém fordulni. Én azt kérdezem tőled: mond meg nekem, hogy mit mondtál legelőször a vizsgáló birónál ? Móricz: Nem tudok róla semmit. Elnök: Felelj a kérdésre. Móricz : Azt vallottam, hogy én nem ismertem Solymosi Esztert; de miután azt mondták, hogy örökös rabságba vetnek, megvallottam Recsky András csendbiztos és Péczely Kálmán törvényszéki irnok ur előtt az egész dolgot. Azután másodszor átjöttek Bary József vizsgáló biró és Egressy Nagy László ügyész ur és átmásolták azt egy papirosra. Eötvös: Mondd apádnak szemébe, hogy mit láttál? Scharf Móricz: 1882-ben mikor az izraelitáknak húsvét előtti nagyszombatjuk volt, az egész tisza-eszlári izraeliták megjelentek a templomban és megjelentek idegenek is, meg a téglási metsző és egy koldus zsidó, aki pénteken, délután két asszonynyal és egy 3—4 éves gyerekkel jött. És vagy félkilenczkor megkezdődött az ima és tartott féltizenegy utánig. Azután kiment a templomból mindenki és Schvarcz Salamon, meg a téglási és a tarczali metsző ott maradtak és azt mondák, hogy imádkozni fognak. Én bementem a házba és nekem azt mondták, hogy hívjam be a lányt, aki jön az ó-faluból: Behívtam, az le is vette a gyertyát, feltette a szekrényre, én pedig ki mentem. Később hallottam visitást, oda mentem az ajtóhoz, az ajtó be volt csukva,)én benéztem a kulcslyukon és láttam, hogy a leány egy ingben a földön feküdt ahová lenyomták. Scharf József: Ugy beszélsz, mintha előtted volna az irás fiam! — Scharf Móricz: Hogyne tudnám mikor láttam, hogy lenyomták a földre és Svarcz Salamon megvágta a nyakát és egy vagy két cserép edénybe öntötte a vért. Scharf József: És én hol voltam akkor ? Móricz: Ott volt a szobában. Scharf József: Miért nem hivtál, hogy nézzem meg az egész komédiát? Móricz: Nem hivtam, mert nem jutott eszembe. Scharf József: Hát akkor is ugy montad ezt el először is, amint most mondod? Móricz; Ugy. Scharf József: Magyarázd meg nekem, hogy mi az a hulla ? Móricz : Akkor nem tudtam jól beszélni, de most már tanultam egy kicsit, tanultam nyelvtant, tudom hogyan kell beszélni tisztességes emberekkel. Scharf József; Akkor nem tudtad, hogy mi az a hulla. Móricz: Akkor ugy mondtam, hogy: holttest. Scharf József: Ugy kellett mondanod, ahogy akkor elmondtad. Aztán mikor történt az? Elnök: Megfelelt már rá, ne faggassa ismételt kérdésekkel. Scharf József: Hát szabad-e szombaton a metszőnek kést venni a kezébe és vágni valamit szombaton. Móricz: En azt nem tudom, mert én nem tanultam azt a sok nyav . . . bibliákat. Scharf József. Hát nem szégyenled, hogy ezen sok szegény emberek a szemedbe köpnek mind. Móricz : Ki fog érte kapni az is, aki szemembe köpött. Scharf József: Te is kifogsz kapni. Móritz: Én nem fogok kikapni, én tudom. Scharf József: Hát száz ember csak több, mint egy rongyos czudar gyerek! (Mozgás a közönség között) Elnök: Ne bántsa. Scharf József: De hogy nem bántom, az én gyermekem. Elnök: Most a miénk, most nem fogja bántani, most a mi ótalmunk alatt áll, a törvény ótalma alatt. Én semmiféle sértést nem tűrök. Scharf József: Alásson kérem elnök urat, hogy mert ő engem az én ellen pártom kezére adni. Elnök: Ki az az ellenpárt ? Scharf: Azok, akik megtanították. Scharf Móricz: Nem tanított engem meg senki. Azt mondok amit tudok. Scharf József: Megtanitoták, az bizonyos. Scharf Móricz: Arra megesküszik, Recsky csendbiztos és Péczely ur is, Eötvös : Ki esküszik meg ? Scharf Móricz: Recsky csendbiztos és Péczely ur megesküszik, hogy nem tanított meg engem egy szóval sem senki. Ezután ismét Scharf József intéz kérdéseket az iránt, hogy ki zárta be a templom ajtót? Scharf József: Mered mondani, hogy nem én zártam be a templom ajtót.] Scharf Móricz: Én zártam be. Scharf József: Akkor hát én hazudok ? Scharf Móricz: Hát hazudik, azt is megmondom. Elnök: Ez a következése, ha forrszirozza és provokálja a fiut. Scharf József: Hogy mered ezt szemembe mondani? Scharf Móricz: Én nem hazudok. Eötvös Károly intéz ezután néhány kérdést Scharf Móriczhoz. Azon kérdésre, hogy a kérdéses napon nem-e még is Bátoriné vette le az asztalról a gyertyákat, Scharf Móricz azt feleli, hogy ezt Bátoriné nem állítja, mert Bátorinéval ma beszélt, mert az bejött hozzá. Eötvös e nyilatkozatot jegyzőkönyvbe kivánja vétetni. Ezután Funták intézett Scharf Móriczhoz kérdéseket. Funták: Ha maga a kulcslyukon benézett és látta azt a borzasztó jelenetet, nem iszonyodott meg tőle. Móricz: Nem. Funták: Más gyerek ha ilyet lát beszalad, az első dolga és hivja apját, hogy ott megölnek egy leányt.
