Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Móricz: Én nem mentem be, akartam tudni mi lesz ebből! a dologból. Funták: De az ilyen dolgot az apjának is szabad tán megmondani. (Hallgat.) Szeyffert: Tegnap én kezeltem a kihallgatást, de nem fejeztem be. Vártam tehát, hogy nsgos etoök ur át fogja nekem adui a kihallgatást. Elnök: Megvallom, már is túlságosabb szabadságot engedek a védelemnek, mint voltaképen engedhetnék; de nem akartam akadályozni. (Szeyfferthez): Tessék tehát feltenni a kérdéseket. Szeyffert: Tegnap beszéltünk a gyertyatartókról. Ki tette el a gyertyatartókat az asztalról ? Móricz: Solymosi Eszter. Szeyffert: Mért nem tette el Bátoriné? Móricz: Mert nem jött oda. Szeyffert: Miért nem ment be maga őt hivni ? Móricz; Tudtam, hogy sok dolguk van, nem érnek rá. Szeyffert: Hogy lehetett azt tudnia? Móricz: Azért, hogy láttam reggel. Szeyffert: Ebből nem következik. Mikor ott lakik a házuk mellett, az lett volna a természetes, hogy behívja. Elnök: De az talán nem igen tartozik Móriczra, hogy a gyertyatartók elrakásáról gondoskodjék. Szeyffert; A maga szántából ment Solymosi Eszterért ? Móricz: Apám küldött oda. Szeyffert ezután igen részletes kérdéseket intéz Móriczhoz az iránt, hogy miként hivta be a leányt, miként volt a leány öltözve, kicsoda hivta ki Esztert a szobából, volt-e akkor valaki ott künn? mire Móricz azt válaszolja, hogy gyerekeket látott. Kérdezi továbbá, hogy miért ment Móricz a kulcslyukhoz a templomba benézni? Móricz: Hallottam a kiáltást. Seyffert: Milyen kiáltás volt? Móricz: Segítségért kiáltott. Szeyffert: Apja azt mondja, hogy nem hallott semmit? Móricz: Nem tudom, hogy hallott-e. Szeyffert: Hány kiáltás volt? Móricz: 3—4 kiáltás. Szeyffert: És mikor oda ment a kulcslyukhoz, mit látott ? Móricz: Azt már elbeszéltem tegnap, én nem fogom százszor megmásolni. Szeyffert: De én követelem; én kir. főügyészi helyettes vagyok, jogom van követelni magától, hogy minden kérdésre, amit teszek, feleljen. Móricz: Majd ha a nagyságos elnök ur mondja, akkor felelek. Elnök: Móricz! mondd el a dolgot, bár megjegyzem, hogy amit már egyszer elmondott, azt nem kellene annyiszor ismételtetni. Szeyffert: Nem fogom ismételtetni, hanem szorítkozom tisztán a ténykörülményekre. (Móriczhoz): Abban a perczben, amikor benézett a kulcslyukon, mit látott? Móricz: Láttam, hogy le volt vetkőzve és lenyomták a földre Szeyffert: A segélykiáltás után hosszú idő után ment oda ? Móricz; Nem hosszú idő után, hanem mindjárt. Szeyffert: Mindjárt a kulcslyukhoz ment? Móricz: Igen. Szeyffert : És akkor, midőn benézett, már le volt vetkeztetve ? Móricz ; Igen. Szeyffert; A ruhája hol volt a leánynak ? Móricz; Az asztalon. Szeyffert : Hol feküdt a leány? Móricz : A földön. Szeyffert; Merre volt a feje? Móricz : Ugy a templom hosszúságában feküdt. Szeyffert; Tehát ugy, hogy maga a szemébe nézett ? Móricz: Igen. Szeyffert: És csendesen feküdt ? Móricz ; Nem, hanem tartották. Szeyffert : Hol tartották ? Móricz: Arra nem emlékszem, már egy éve annak, és én nem mindig azzal foglalkozom. Szeyffert: Azt akarom tudni, hogy a fejénél vagy lábánál tartották-e, arra lehet emlékezni. Tehát a fejénél, vagy lábánál ? Móricz : Ahol rándul az ember. Szeyffert: Melyik volt a fejénél, melyik a lábánál? Móricz (hallgat). Elnök (Móriczhoz): Ha nem emlékszel rá, mond hogy azt nem tudod Szeyffert: A vizsgáló bírónak azt mondta, hogy csak egy vágás volt ? Scharf Móricz: Igen. Szeyffert: És mindig földön voit az a leány. Ha nem, akkor mikor vágták a nyakát, hol volt a leány ? A földön ? Scharf Móricz: Igen. Szeyffert: A padlón? Scharf Móricz: Egészen a hátán. Szeyffert: Akkor látta maga a vért folyni ? Scharf Móricz: Láttam. Szeyffert: Hová folyt a vér? Scharf Móricz: Két tányérba. Azután egy fazékba öntötték. Szeyffert: Hogyan lehetséges ez? Hogyan tették a tányérokat oda? Ezt szeretném tudni. Scharf Móricz: Egy ember a tányért hamar oda tette, aki állott a fejénél. Szeyffer: Ki tette oda? Scharf Móricz: Az egyik ember? Szeyffert: Az a leány mindig a földön volt ? Scharf Móricz: Igen. Szeyffert: És nem mozdult a leány? Móricz: Mert nem mozdulhatott. Szeyffert: Mért nem mozdulhatott? Móricz: Mert erősen fogták. Szeyffert: Hát a száját látta-e? Móricz: Azt nem láttam, mert azt bekötötték, hogy ne kiáltson. Szeyffert: De maga azt mondta, hogy a leány kiáltott? Móricz: Már előbb kiáltott, mikor én láttam, akkor már be volt kötve. Szeyffert: Ezt mondta eddig. Lássuk a kérdést. Bekötötték a száját. Maga még nem volt a kulcslyuknál, hogyan látta azt, hogy bekötötték a száját? Móricz: Csak azt láttam, hogy he volt kötve. Szeyffert: Mivel? Móricz: Egy kendővel. Szeyffert: Arra nem emlékszik, hogy sötét, vagy fekete volt-e ? Móricz: Feketés volt. Szeyffert; Maga látta a vért csorogni. Akkor még mindig ott feküdt a leány a földön és ott szedték fel tányérba a vért? Móricz: Igen. Szeyffert: Mondja meg, hogyan szedték fel a vért? Nóricz: Mindjárt egyenesen a tányérba folyt. Szeyffert: Lefele folyt? Móricz: Lefele tartották azt tudom. Szeyffert: De hogyan folyt ? Mindjárt a bőrnél folyt le ? Móricz: A tányérba folyt. Szeyffert: Hogyan ? Egészen mellette ? Maga bizonyosan próbálta sokszor, midőn kiöntött vizet, hogy az néha szétmegy, hogy az mindenfelé elfolyik. Móricz: Ugy tartották, hogy bele folyjon. Szeyffert: De hogyan tartották a tányért? Móricz: A leányt a tányér közepére tartották. Szeyffert: De ha a földön volt a leány ? Móricz: Megforditották és ugy tartották. Szeyffert: Hasra fektették. Azt is látta? Móricz: Igen, láttam. Szeyffert: És csak egy ember szedte a tányérba a vért? Mondja meg hol volt a fazék ? Móricz: Mellette volt. Szeyffert: Milyen nagy volt a fazék? Móricz: Lehetett vagy három-négy literes. Szeyffert: Maga nem is tudja, hogy milyen a liter. Mutassa meg, hogy mennyi lehetett? Móricz: Ilyen. (Másfél arasznyi magasságot mutat.) Szeyffert: Csak két tányérral szedtek? Móricz: Szedtek többel is. Szeyffert: Azután mindig egy ember szedte? Móricz: Igenis.