Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Negyedik szám. Nyíregyháza, 1883. junius 21. Tim-ESZLÁR. (NAPI ÉRTESÍTŐ.) A TISZA-ESZLÁRI BŰNPER VÉGTÁRGYALÁSA ALKALMÁBÓL, GYORSÍRÓI FELVÉTEL NYOMÁN KIADJA A „NYÍRVIDÉK" SZERKESZTŐSÉGE. A. szerkesztésért felelős : JÓBA ELEK. Juniushó 20. (Folytatás). Elnök: Szokásos az, hogy ilyen ügyet a templomban egyenlítsenek ki ? Vádlott: Igen, templom pitvarában, ott gyűlést tartanak valahányszor valami előadódik; mert nekünk nincs törvényszék vagy faluháza, amint szokott lenni; hanem a templom pitvarában szokták azt elvégezni. Amikor elvégezték, én azután bezártam az aj tőt, bementem házamba feleségestől, Móricz aludt már. Ez a szegény zsidó is (Vollnerre mutatott) ott volt az asszonynyal és két gyermekkel, szalmát vittem be nekik. Elnök: De az állíttatik, bogy a templonban sokkal későbbi időben is voltak. Vádlott: Az nem igaz. Elnök: Sőt hogy egész hajnalig jóformán égett a gyertya. Vádlott: Az nem igaz, még egy két krajczáros gyertya szokott égni; de az sem volt egesz, mert már péntek este is égett belőle Elnök: Midőn birói nyomozás volt és a zsinagóga pitvara inegvizsgáltatatoü, akkor annak a földjén egy bizonyos helyen frisebb tapasztás találtatott, mint a többiben. Vádlott: Egy fél esztendővel vagy 8 hónappal az előtt volt már az ott berakva. Elnök: Midőn ön felkérdeztetett az iránt, mit felelt arra, hogy miként jött az létre ? Vádlott: Hogy nincs ki padimentomozva a föld; kikopott egy helyen, éppen ahol az asztal áll, a kurátor azt parancsolta, hogy csináljam egyenesre, hogy az asztal ne billegjen. Móricz czal hozattam pelyvát, vizet, és becsináltam; azután vizet öntöttem rá, hogy tapadjon. Azt a földet találták ott, felelek én minden féle lyukról, hasadékról, ha ott van valami. Elnók: Kiván-e akár közvádló ur, akár a védő ügyvédek közül valaki vádlotthoz még kérdést intézni ? Szeyffert: Bátor leszek vádlotthoz néhány kérdést intézni. (Scharf Józsefhez) Mondja meg nekem, azt hallottuk, hogy szombati napon a házi teendők elvégzésére maguk keresztyéneket tartottak, kik teljesítették ezen teendőket ? Scharf József: Egy szombati asszonyom van, Bátori Gráborné, aki erre a czélra fel van fogadva. Szeyffert: Szerződéssel van felfogadva, vagy másképpen ? Scharf József: Nem szerződéssel, hanem mint jó szomszéd, miután nekünk szombati napon nem szabad a tehenet megfejni, a gyertyát levenni és feltenni, szóval dolgozni. Scharf József: A legkisebb gyereket átküldtem, hogy eredj, hivd el Bátorinét vagy leányát. Szeyffert: Ki szokott rendesen átjönni, maga az asszony vagy a leánya ? Scharf József:Az anya, néha a leánya is. Szeyffert: Megtörtént-e az, hogy szombati napon akár maga az asszony, akár a leánya nem jelent meg? Scharf József: Azt bizonyosan nem tudom. Én elmentem a templomba és a feleségem csinált valami intézkedést. Szeyffert: Április elseje a mult esztendőben uevezetes nap volt. Nem emlékszik arra, hogy akkor, akár maga Bátori Gráborné, akár a leánya ott lett volna ? Scharf József: Bizonyosan nem tudom; inkább lehet, mint nem. Szeyffert: A gyertya-tartók meddig szoktak ott maradni az asztalon ? Scharf József: Másnap reggelig; a szombati asszony már tudja kötelességét. Szeyffert: A kérdéses szombati napon mikor vétettek le az asztalról és tétettek fel a szekrényre? Scharf József: Csakis másnap reggel, midőn átjött a tehenet megfejni. Szeyffert: Biztosan tudja? Scharf József: Egy esztendővel vagy 15 hónappal utána, bizonyosam nem tudhatom. Szeyffert: Hiszen alkalma volt felette gondolkodni. Scharf József: Arra nem emlékezhetem, hogy a gyertyatartók hogy állottak. Szeyffert: Mondja meg, a templomajtót ki szokta felnyitni és bezárni? Scharf József: Yagy én, vagy a fiam. Szeyffert: A mult év ápril 1-én volt-e a templomban? Scharf József: Akkor szombat volt, hogyne lettem volna; kötelességem ott lenni. Szeyffert: Kizárta be akkor az ajtót rendesen? Scharf József: Én vagy a gyerekek; mert a gyerekek vártak már minden szombaton és kiabáltak, hogy én viszem be a kulcsot. Szeyffert: Ugy történt akkor is ? Scharf József: Ugy történt. Szeyffert: Móricz azt mondja, hogy — — Scharf József: Móriczot megtanították arra, hiszen gyerek. Szeyffert: Miért tanították volna? Scharf József: Hogy miért tanították, azt az tudja, aki tanította ; az bizonyos, hogy tanították. Szeyffert: Mondja meg, látta-e azokat, akik eltávoztak a templomból délelőtt? Scharf József: Igen. Szeyffert: Igen ? t Scharf József: Addig be sem mentem a házba. Szeyffert: Akik ott voltak, mindnyájan elmentek 0Faluba ? Scharf József: Elmentek. Szeyffert: Kik távoztak el együtt ? Scharf József: Schwarz elment Taubhoz, Buxbaum Süszmanhoz, a koldus ment Lichtmanhoz. Én magamban maradtam azon helyen. Szeyffert: Azt mondja ön, hogy mindannyian együtt távoztak. Scharf József: Már nem egészen együtt, de láttam, hogy valamennyien távoztak; mert az ablakon utánok néztem. Szeyffert: Lehetetlenség, hogy azok visszajöhettek volna? Scharf József: Hogy mentek volna be? Szeyffert: A kulcs rendesen hol volt? Scharf József: Felakasztották az ajtó mögött. Szeyffert: A pitvarban a ház ajtója felett ? Scharf József : A ház ajtó megett van a kulcs. Szeyffert: Tehát jól van. Mondja meg nekem,^emlékszik e: azon nap nem volt-e magánál valaki a szobában délelőtt? Vádlott: Ezen szegény ember ("Wollnerre mutat) ott volt, azután Lichtman Móriczhoz mentünk ebédelni. Beteges volt a szegény; jól emlékszem, pénteken délelőtt jött hozzám.