Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Szeyffert: A templom mellett van egy kert, abban Lengyel István háza oldalán találtak egy friss behányásu gödröt. Ki ásta azt? Vádlott: Ott nem volt gödör, meglehet talán 3—4 év előtt ástak egyet; de én nem tudok róla. Szeyffert: A gödör meg is lett nézve és megállapittatott, hogy nem régen lett behányva. Vádlott : Ott nem volt gödör. Mikor a sövény meg lett csinálva, kert sem volt még ott. Most az is van. Szeyffert: A házi gazdának tudni kellene arról, hogy ott volt egy gödör. Vádlott: Meglehet, hogy volt ott valamikor verem. Szeyffert: De hiszen friss behányásu volt a gödör. Vádlott: Az nem lehet. Szeyffert: A széna boglya — — Elnök : Szalma boglya. Szeyffert: A szalma, mely a kertben volt, mely tájon állott? Vádlott: Bátori Gábor sövényénél. Szeyffert: Milyen magas volt ? Vádlott: Legfölebb másfél öl, vagy talán egy ölnél sem volt magasabb. Szeyffert: Ott legeltetni szoktak gyermekek teheneket vagy libákat? Vádlott: A boglya alatt? Szeyffert! Annak közelében. Vádlott: Én nem tudom. Mi gondom vele, hogy ki legeltetett ott, különösen az akkori szombati napon. Én lefeküdtem, mit tudom én, micsoda gyermekek őriztek akkor ott lfcákat. Szeyffert: Solymosi Jánosnéval mikor találkozott azon szombaton. Vádlott: Este. Szeyffert: Akkor elmondta neki azt a hajdu-nánási történetet. Vádlott: Igen. Szeyffert: Hol volt Samu fia, mikor Solymosinéval beszélt? Vádlott: Bent lehetett a házban, már alkonyat felé volt. Szeyffert ; Maga vagy, felesége ment ki előbb ? Vádlott: Feleségem. O mikor bejött, azt mondotta nekem, hallottam egy újságot, egy gyermeket beküldtek Ó-Faluba és még most sem jött vissza, az anyja Solymosiné ezt sirva panaszolta. Szeyffert: Mikor tudták ezt meg ? Vádlott: Este, azon perczben, mikor kimentünk. Szeyffert: Nagyon késő még nem lehetett ? Vádlott: Látni még lehetett. Napleszállta után történt ez. Szeyffert: Azt nem tudja, hogy Samu fia jelen volt-e mikor Solymosinéval beszéltek ? Vádlott: Arra nem emlékszem; meg lehet, hogy ott volt. Én nem figyelhetek mindenre, nem is gondoltam rá. Szeyffert: Ha nem emlékszik nincs kifogásom, csak mondja meg, hogy mikor Solymosiné kiment, folytatták-e a beszédet ezen dologról Móricz fia előtt ? Vádlott: Igen. Én még azon szegény zsidó embernek mondtam, hogy, ebből nem jó lesz. (Wollner közbe szól): Ezt én mondtam). Én is mondtam, mert hozzá tettem, hogy ebből a zsidók ellen akarnak kihozni. Szeyffert: Pedig ily feltevésre nem igen volt alkalom. Hiszen az természetes, hogy egy anya'|keresse gyermekét. Vádlott: Kereste, de hová lett, azt a jó Isten tudja. Seyffert: De hogyan jutott eszébe a hajdu-nánási történet, mikor Solymosinéval beszélt ? Vádlott: Ugy jutott eszembe, mint tegnap méltóságod elmondta, hogy Szentimrénél is történt ilyen epet, nekem is eszembe jutott, hogy történt Hajdu-Nánáson. Hát mért ne jusson eszembe nekem. Nekem nem volna szabad ilyen történetet elbeszélni ? Sze\ ffert: Dehogy nem szabad ; csak azt kérdem, történt-e máskor is, hogy ilyen történetet elbeszéltek otthon ? Vádlott: Beszéltünk máskor is ilyent. Szeyffert: Mondta a feleségének, hogy mivel szokták vádolni a zsidókat ? Mondja el, hogy felesége, vagy Móricz előtt szokott-e ilyen történetet elbeszélni ? Vádlott: A mostani világban nem gondoltam, hogy még olyan emberek legyenek, akik azt hidjék, hogy a zsidóknak húsvétkor vért kell venni. Az előtt lehettek ily barmok. Szeyffert: Tehát nincs kizárva annak lehetősége, hogy a feleségének elmondta, hogy a zsidókat ilyenekkel szokták gyanúsítani ? Vádlott: Szokták. Szeyffert: Elmondta-e neki, hogy mit csinálnak a zsidók közbeszéd szerint? Hát mondja el azt most, én szeretném hallani. Vádlott: Csak azt az egyet mondtam, hogy Nánáson történt, — édes anyámtól hallottam — hogy ez előtt 50 — 60 esz tendővel egy keresztény leány elveszett és ráfogták, hogy a zsidók metszették meg. Szeyffert: És azt elmondta, hogyan metszették volna meg ? Vádlott: Az nem is volt szóban. Szeyffert: Hallotta-e azt a történetet Móricz vagy Samu? Vádlott: Móricz nem hallotta. Szeyffert: „Hát Samu sem hallotta ? Vádlott: O sem hallotta, mert már aludt. Szeyffert: Hát máskor, harmad vagy negyed nap beszéltek-e ilyen történetet? Vádlott: Azután lehetett, mert lázadás volt a harmadik vagy negyedik napon, hogy a zsidókat ki fogják kergetni. Szeyffert: Mondja meg nekem — tanuk vannak rá — hogy Samu beszélt-e ilyen dolgokat, hogy egy keresztény leány magukhoz bement volna ? Vádlott: Hallottam, de nem nálam beszélt. Van vagy két leány, aki csalogatta a gyereket czukorral, hogy moudja: igy meg igy történt a dolog. Szeyffert: Azok nem igy mondták. Vádlott: Én nem voltam ott jelen. Szeyffert: Én csak azt akartam tudni, hogy maga Samu előtt nem beszélt-e ilyen esetet ? Vádlott: Nem beszéltem. Elnök: Solymosiné! Feleljen meg arra, hogy miképen beszélt magához Scharf József akkor, midőn a leány keresésében hazafelé ment? Solymosiné: Elém jött az útra és az kérdezte, hogy mi a bajom. Nem is én szóltam, hanem a testvérem mellettem. Az beszélte el neki, hogy elküldte gazdasszonya a kis leányt a faluba és nem leljük sehol. Hát ő erre azt mondta, hogy nem kell azon busulni, nem vész az el. Nánáson volt ilyen történet szintén gyerek koromban, azt is zsidókra fogták, gyanúsították még a kemenczében is keresték, meg is lelték utoljára a réten. Elnök (Scharfhoz fordulva): Igy történt ? Scharf: Meglehet, de a nővére még nem volt ott; az nem igaz. Solymosiné: Ott volt bizony, vele jöttem. Scharf József: Még én mondtam magának, hogy ahol jön valaki, hát maga azt mondta, hogy testvére jön ottan. Solymosiné: Az nem ugy volt. Elnök: Miért hozta fel a nánási esetet ? Vádlott: Talán gondatlanság volt; de éppen eszembe jutott. Bár ne adta volna isten, hogy oly bolondságot ejtettem ki szájamon. Elnök: Az ügyész ur első kérdésére, hogy a kérdéses napon maga zárta-e be a templomot, vagy nem, a kihallgatás alkalmával, a vizsgáló biró előtt azt mondta: az is meglehet, hogy nem én zártam be az ajtót, hanem Móricz fiam. Vádlott: Együtt mentünk be a házba a kulcscsal és gyermekkel. Elnök: Ez mindig ugy történt? Soha sem zárta be az ajtót maga Móricz ? Vádlott: Lehet hogy azt mondtam neki, zárd be az ajtót; az is lehet, hogy én elébb bementem früstökölni. Rússu biró: Tehát megmarad a mellett, hogy szombaton ott volt, a templom ajtó bezárásánál? Vádlott: Igen; erre mindig felelek. Eötvös védő: Hány éves a Móricz fiu ? Vádlott: körülbelül 15. Eötvös: Nem tudja határozottabban? Vádlott: 15 lesz augusztusban, 1868-ban született. Eötvös: Hát Salamon hány évés? Vádlott: Hatodik évben van, szeptemberben lesz hat éves. 1877-ben született. Eötvös: A szalma boglya, melyről szó van, ott volt-e azon a helyen, mely a zsinagóga és Lengyelné háza közt van, vagy mely a zsinagóga és Báthoriné kertje közt van ? Vádlott: Bátoriné felé van, az én házam ajtaja előtt.