Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Elnök: Ő tehát azon hitben van, hogy önnek kikémlelése végett volt önnél ? Recsky: Igen, ott volt nálam Mihályi János barátom, mondom neki miért vallat ez az ember. Ilyen különösséget nem láttam, hogy azt mondja, hogy Nyiregyházáról megy Nánásra és Nagy-falunak jön. Elnök: (Barcza Dánielhez) Igy volt ez a találkozás ? Barcza Dániel tanu: Ebben annyi igaz, hogy én Eszláron mentem át, nem álltam, meg Eszláron. Az is igaz, hogy azért mentem hozzá, hogy milyen uton-módon keletkezett a vallomás; mert sokféle a kikérdezés és vallomás. Hogy miként történt ebben az ügyben a kérdezés és vallomás azt nem tudom, de nagy különbség van a közt, midőn azt mondja a csendbiztos a kikérdezésnél, hogy te loptad, a lovamat, vagy pedig mint én szoktam tenni, hogy miért vagy itt? Meg vallom, arról akartam meggyőződést szerezni, hogy milyen uton keletkezett a vallomás tétel; de sem olyan ügyetlennek, sem olyan ostobának ne méltóztassanak engem gondolni, hogy erre ily uton jussak, hiszen a pandúr pandúr társának elmondja ezt borozás közben. Elmondtam az imént a tek. törvényszék előtt, hogy amint bementem és ő kijőve engemet meg látott, meghökkent a megjelenésemen ugy, hogy nagy megerőttetésembe került ott maradni ebédre. Szó sem volt közöttünk a vallomás mikéntjéről: csak ő mondott el némit nagy megindulás között. Én tehát nem ereszkedtem vele az iránt szóba, láttam ugy sem érek czélt. Recsky András: Azt mondta nekem Barcza Dániel beszédközben ; hogy ha már annyira mentél, a hullát miért nem tudod elő állítani ? hiszen a hullának itt kell lennie. Egy„ csenbiztos, ha már annyira ment, azt is előtudja keríteni. En erre azt mondtam, hogy a vizsgálóbiró dolga, a fiu nyilatkozatot tett jöjjön el a szolgabíró, a csendbiztos nálunk átadja egyszerűen a rabot, vagy egyszerűen kivallatja. (Barcza Dánielhez). Erre azt mondtad, hogy meg kell lenni annak a hullának és nekem mint csendbiztosnak nem szabad lett volna átadni a dolgot, hanem folytatni kellett volna a vizsgálatot. Barcza Dániel: Igen ez akkor történhetik, mikor a csendbiztos előnyomozatokat készit, nem pedig mikor a vizsgálóbiró; annyi eszem van nekem, hogy ilyen esetben nem más a csendbiztos, mint: fogd meg, hozd elő, tedd ide, tedd oda. Elnök: Péczely Kálmán még nincs itt. Jöjjön be Scharf Móricz. (Scharf Móricz bejön). Nézd meg Móricz ismered ezt az urat (Barcza Dánielre mutatva)? Scharf Móricz: Ismerem Barcza Dániel a Debreczen város csendbiztosa. Elnök: Beszéltél ezzel az úrral valamikor ? Móricz; Igenis beszéltem. Elnök; Mikor? Móriczí Henter Antal várnagy urnái, jó barátja neki. Elnök: Többször fordult ott meg Barcza Dániel ur? Móricz: Többször. Elnök: És beszélgetett veled ? Móricz: Beszélgetett. Elnök: Mit beszélgetett ? Móricz: Minden dologról kérdezett és arról, ami most folyik a tárgyalás alatt. Elnök: Erről különösen mit beszélt ? Móricz : Kérdezett egyről-másról és én feleltem reá. Elnök: Emlékszel-e különösen arra, hogy miről kérdezett ? Móricz: Igenis emlékszem. Kérdezett a gyilkosságról, én elmondtam neki; ő azt mondta, hogy nem igaz. Mindig azt mondta, nem igaz. Erre azt mondtam, hogy hát legyen ugy, hogy nem igaz. Nem volt hivatalosan kiküldve, és nem vizsgálóbiró, hát igy feleltem neki, Elnök: Hát tudod-e, hogy mondtad, hogy nem igaz? Móricz: Tudom. Először elmondtam neki, hogy — hogy történt és miután azt mondta reá, hogy nem lehet az, akkor mondtam neki, hogy hát nem igaz; miután a várnagy ur is azt mondta nekem, hogy ha kérdezősködik tőlem valaki, arra aztán ne beszéljek, ne feleljek semmit. Élnök: Hát olyankor, mikor ez a beszélgetés történt, csinált a csendbiztos ur olyas valami irást ? Móricz: „Plajbászszal firkált ott valamit? Elnök : Es mi történt azzal, láttad azt ? Móricz: Láttam, de nem vigyáztam meg. Elnök: Ki tette ezt el? Móricz: Azt már nem tudom, mert kimentem a szobából. Elnök (Barcza Danihoz): Azt állítja a fiu, hog

y ön irt. Barcza Dániel: Móricz ! mivel irtam én ott ? Móricz: Plajbászszal firkált ott valamit, azt láttam. Barcza Dániel: Hol voltam én, hol ültem ? Móricz: Az asztalnál. Barcza Dániel: Hát te hol álltál ? Móricz: Az asztal mellett. Barcza Dániel: Hát a divánon ki ült ? Móéicz: A várnagy ur. Barcza Dániel: Hát édes fiam tudod te azt, hogy én azt mondtam neked egy izben, hogy én is téged kihallgatlak. Mondtam : Látom, hogy te már a históriából beszélsz; te neked tudnod kell azt, hogy mit csináltak, és vigyázz magadra, ha valamiről tudsz, mond el azt ugy, amint tudod, igazán. Ha pedig valakit ártatlanul vádolsz, akkor megver az Isten ! Mit feleltél ? Scharf Móricz: Akkor is azt feleltem a mi igaz. Elnök: Tehát csak azt mondtad? Scharf Móricz: Igenis azt mondtam, hogy ha az ur nem elégszik meg vele, hát azt mondom, hogy nem igaz. Barcza Dániel: Hát mikor azt kérdeztem, hogy milyen ruhában volt? nem-e veres ruhában ? ki szólt bele hogy nem, egy ingben. Móricz : Arról egy szót sem hallottam. Barcza : Arra sem emlékszel, midőn Henter várnagy ur azt mondta, hogy igaz, hogy azt mondta a vizsgálóbiró urnák, hogy nem látott semmit, de másnap visszavonta vallomását. Erre sem emlékszel ? Scharf Móricz: En nem húztam vissza egy szót sem. Barcza Dániel: Hát midőn azt mondtad, hogy mikor behoztak Nyíregyházára és találkoztál Bary úrral és Egressy Nagy László úrral, akkor azt mondtad, hogy nem igaz, mert féltél ? Móricz: Nem szóltam semmit. Nagy László úrral nem is beszéltem. A vizsgálóbiró úrral beszéltem. Elnök: Mondtad-e valaha, akár az egyiknek, akár a másiknak, hogy nem igaz amit mondtál ? Scharf Móricz; Nem. Heuman : A vizsgálóbiró ur járt többször hozzád? Móricz: Igen. Heumann: Mily tárgyban ? Móricz: Kérdést tett, hogy nem bes > iL m-e másfélét minta hogy beszéltem. Heumann: Henter urnái volt nálad a vizsgálóbíró .r ? Scharf Móricz: Nem, hanem mikor a várban voltam. Heumann: Henter urnái már nem ? Scharf Móricz : Nem, mert mikor beszélni akart velem felhivatott a hivatalába. Elnök: Henter Antal! (Bejön.) Ön mint tanu idéztetett a törvényszék elébe. Figyelmeztetem a valónak, az igaznak elmondására. (Született Szabolcsmegyében, Robodon, 40 éves, Szabolcsmegyében várnagy, családos.) Scharf Móricz az ön felügyelete alatt áll? Tanu: Igen. Elnök: .G helyezte oda? Tanu : A kormányzó alispán ur. Elnök: Mióta van önnél? Tanu: A napra nem emlékezem. Elnök: Részesült-e a fiu valamely erkölcsi oktatásban, vagy tanittatott-e tudományokra ? Tanu: Igenis minden nap. Elnök; Ki járt hozzá? Tanu: Először László János nevezetű róm. kath, tanitó; ez megválasztatváu valahová, mint köztanfelügyelői tolnok, azóta betölti helyét Orsovszky nevezetű rom. kath. tanár, mindennap tanítja egy órán át 11 órától 12 óráig. Elnök: Mely tárgyakból nyert a fiu oktatást ? Tanu : Ezzel nem szolgálhatok. Van sokféle irás, olvasás, Magyarország története számolás stb. szóval oly tantárgyakat tanul, melyek a III-ik osztályban, melybe felvétetett, szükségesek. Az elnök kérdésére kijelenti, hogy Móricz szorgalmas fiu, hozzá fog mindenhez, eljár a házon kivül is, elvezette már a Sóstóra, a tengeriben is volt vele. Barcza Dánielt ismeri, de csak rövid idő óta. Barcza őtet többször meg is látogatta, s felemiitette, hogy szeretne az Eszlári ügyben eljárni, de nem birja ki eszközölni. Csak mióta Móricz van nála, látogatta meg Barcza ; többször kifejezte kívánságát, hogy Móriczot kikérdezhesse és ezt neki, kit jó barátjának tartott, meg is engedte. "Ä szerkesztésért felelős: Jóba Elek. Nyíregyházán, nyomatott Piringer és Jóba könyvnyomdájában.