Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

14:-(lik szám. II. Melléklet. TISZA-ESZLAR« Ezen alkalommal Barcza jegyezgetett is plajbászszal; de ezen iratot nem engedte a házból elvinni, hanem azt Barcza szemeláttára elégette. Móricz elmondott Barczának mindent, amit tudott; de mikor továbbra is zaklatta és nem adott hitelt előadásának, már tőle nyert utasításhoz képest, azt felelte, hogy nem tudok semmit. Barcza ezzel szemben fentartja állítását s kijelenti, hogy ha rá bizenyulna, hogy hamis tanúságot tesz, főbe lőné magát. Isten engem ugy segéljen! (Mondja); Ha tudtam volna, hogy ennek Henterre nézve ilyen következései lesznek, semmi esetre sem tettem volna ezt. Ez fáj nekem. Elnök : Máskor nem volt szó ezen ügyről ? Henter: Igen. Elnök." Mit mondott Barcza ? Henter: Azt mondta Barcza, hogy mindketten igen boldogok lennénk, ha ezen ügy jól sülne el. (Nagy mozgás a közönség között. Elnök csenget). Eötvös: Ily zajongást kötelességemnél fogva, megjegyzés nélkül nem hagyhatok. Kérem az elnök urat, méltóztassék intézkedni, hogy ez meg ne történjék. Elnök; Én megtettem a kellő figyelmeztetést, midőn csengettem. Ez azt teszi, hogy a közönség csendben maradjon és erre kérem és figyelmeztetem most ismételve. Friedmann: A figyelmeztetést kérem még azon irányban kiterjeszteni, hogy nem a figyelmeztetésnél fog maradni a dolog. Elnök: Komolyabb rendszabályokat is fogok, ha szükséges, alkalmazni. Friedman; Hogy ki fog ürittetni a terem. Elnök; Méltóztassanak csendben lenni és nem zavarni a tárgyalás menetét. Henter: Nem velem történt ez. Én is nagyon sajnálom, kell, hogy kimondjam, mert igazán az utolsó perezre hagytam volna. Hanem hogy állitásom teljes bizonyságu legyen, még van a megyénél egy a megye szolgálatában álló udvari hetes, könyörgöm azt is kihallgatni, méltóztassék nála is Barcza Dániel művét megnézni. Elnök; Nem emiitett összeget ? Henter: Nem volt összeg megnevezve. Elnök: Hogy mondta hát ? Henter; Ha ez az ügy jól fordulna, ha menne ez a dolog méltóztatik tudni, hogy az ilyennel nem igen rukkolnak ki, hanem kerülgetik — akkor boldogok lennék mindketten. Elnök; Világosan arra értette, hogy ha ön segítségére lenne neki ? Henter: Azzal nem szolgálhatok. Elnök (Barczához): Igaz-e az ? Barcza: Élőszavakkal mondjam el ? Friedman: Csak röviden. Barcza (Friedman felé fordulva): Engedelmet kérek, ha szót tévesztettem. Azt mondtam neki: ha az ügyet kiderítjük, kétezer forintot adok. Hogyne adhattam volna, hiszen ki volt téve az ujságokbnn is, hogy 5000 frtot kap, aki az ügyet kideríti és ha ő adná a segítséget és reá lehetne mondani, hogy ő is volt az oka, hogy ugy derült ki, én most sem vonom vissza a szavamat és megtartom, amit ígértem. Elnök: Igaz-e Henter ur, azon 5000 írtról lehetett volna szó, mely ki volt tűzve ezen ügy kiderítésére. Henter: Nem emlékezem reá; 5000 frt nem volt megnevezve, csak hogy mind a ketten boldogok lennénk. Midőn azt hallottam, tudtam, hogy nem jól járunk és mondtam Móricznak; mondd el szépen, de vallani nem vagy kénytelen. Eluök: De azt is állitja Barcza ur, hogy ön az ő kezébe adta Móriczot, hogy vallassa és ugy adta volna ki, mint akinek vezetésére van az ügy bizva. Henter: Az nem igaz; ő nálam van, szobámban van gyermekeimmel. Elnök: De, hogy Barcza ur ugy lépett volna fel a fiu kihallgatására nézve, mint aki megvan bizva az ügy vezetésével. Barcza: Esedezem, nem ugy értettem, talán nem jól fejeztem ki magamat, hogy ugy mutatott be: csak figyelmeztetett engem, hogy formát adjak a vizsgálatnak, illetőleg a kihallgatásnak. Henter: Nem igaz; esküszöm rá százszor, hogy nem igaz. Barátságos, egyszerű kis találkozás volt. Ugy ezólván mindennapos volt nálam. Elnök: Most talán Bubák Antalt lehetne kihallgatni. Eötvös: Bocsánatot kérek, Henter tanura még szükségem lesz. Heuman (Henterhez): Milyen irányban kívánja Bubáknak a kihallgatást ? Henter: Azt ő maga fogja megmondani. Heuman: Hát ő ezen ügyre nézve tanu. Henter: Igenis, arra. Eötvös: Igen kérem Nagyságodat: Legyen szives e teremnek ajtajait bezáratni, és egyuttalszigoru őrizetet állítani minden ajtó mellé, hogy mig Henter kihallgatása foly, senki ne jöhessen be, ne mehessen ki. Indokolom azzal, hogy értésemre adatott, hogy egy ur, kit nagyságos elnök ur egy időben az én felszóllitásomra innen kirendelt, az azután való napon itt hallgatózott ezen ajtónál! továbbá tudomásomra jött, hogy Henter itt áldogálva a tanukkal, kik hol ki, hol bejárnak, és pedig különösen Scharf Móriczczal, az ez ügyben legfontosabb tanúval, folytonosan és állandóan érintkezett. Miután Henter Antalt perczekig kellett keresni, arnig megtalálták ; azon gyanúm van, a közönség között tapasztalható nagyérdekelteégnél fogva is, hogy itt nyitott ajtóknál illetéktelen beavatkozások történthetnek tanuk és tannukká leendő egyének közt és azért kívánom, hogy legyen szives nagyságod e teremnek ajtait bezáratni és az ajtókhoz szigorú őrizetet állítani. Elnök: A közönség kényelme szempontjából tartattak nyitva: de ha egyszer kifogás történik ellene, zárják be. (Megtörténik). Eötvös (Henterhez): Mióta van Scharf Móricz önnél ? Henter: Elmondtam egyszer, hogy a napra nem emlékezem. A mult évben körülbelül 12 hónapja került hozzám. Én azt nem tudom. Eötvös: Mikor a törvényszéki fogságból kibocsáttatott Scharf Móricz mindjárt önhöz került? Henter: Én mentem érte, átvettem és ide hoztam magamhoz. Eötvös; Hol vette át ? Henter: A börtön udvarában. Eötvös: Kitől? Henter: A fogház felügyelőtől. Eötvös: Hogy hivják azt ? Henter: Már azt nem tudom, az uj volt-e, vagy tán még Lövi volt. Nem szolgálhatok vele. Eötvös: Miért ment ön oda őt átvenni? Henter: Az alispán ur parancsára. Eövös: írásban adta ki ? Henter: Előszóval. Eötvös : Később se foglaltatott az irásba ? Henter: Történt később sok olyan mozzanat, amely nem tudom, vonatkozik-e erre vagy nem. Eötvös : Önnek felelnie kell, ha tud róla, minden kérdésre, amely önhöz intéztetik. Hát az a rendelet, melyet az alispán önhöz kibocsátott, hogy Scharf Móriczot vegye át írásban nem foglaltatott? Henter: Nem ; élőszóvai adta ki. Eötvös : Ön át vette a fiut és haza vitte ? Henter: Be az udvarba, saját lakásomra. Eötvös: És mivel lett ön megbízva, hogy mit csináljon vele ? Henter: Hogy ne közlekedhessék vele senkise : legyen megóva minden kellemetlenségtől. Eötvös: Hát ruházatáról, élelmezéséről, taníttatásáról stb. hogy gondoskodott? Henter: Élelmet egy ideig hordattam neki, de nem hitte hogy kóser, nem ette. Később ott volt az étele, azt is ott hagyta. Egyszer aztán azt mondta. Henter ur én nem komédiázom tovább, adjon nekem ételt. Mondtam a feleségemnek. Móricz leült és velünk ebédelt.