Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Friedmann: Hát a gyermek kivel aludt ? Tauu: Péczely úrral. Friedmann: Melyik feküdt le előbb, Péczely-e, vagy a fiu ? Tanu: Azt én nem tudom, mert eltávoztam. Friedmann: És hogy tudta meg, hogy a gyermek vallomást tesz ? Tanu: Mikor elmentem, akkor kérdezte ki Péczely tőle azt, amit már az előtt elmondtam. Friedmann: És nem beszélt akkor Péczely ur valami örök elkárhozásról, lelki furdalásról ? Tanu: Oly formát mondott neki, hogy miért nem mondja meg ? A szavakra nem emlékszem tisztán, hogyan mondta, a jkvben ott van, amit a fiu moudott, tessék elolvasni. Friedmaun: Hát akkor azon alkalommal eredt meg a gyermek nyelve, mikor már lefeküdtek ? Tanu: Még nem feküdtek le, lefekvésre készültek. Friedmaun: Azt szeretném tudni, hogy minő megindító beszéd folyt a gyermek és Péczely ur közt és mennyi ideig tartott ? Tanu: Kevés ideig tartott és azt mondta Péczely ur, hogy mivel nem mondasz ki semmit, holnap bekisértetel, hát amit tudsz, miért nem mondod meg, miért hazudol? Friedmann: És mindjárt szólott a gyermek ? Tanu: Igenis. Friedmann ; És mikor a gyermek beszélni kezdett, melyik szobában voltak ? Tanu: A hálószobában. Friedmann: Az hálószobája volt önnek ? Ténu: Vendégszobának hivják, Péczely használta hálószobául. Friedmann: És mikor a gyermek nyilatkozott, hol irta azt le Péczely ur ? Tanu: Az irószobában Friedmaun: Hát kihozta azt indítványba, hogy tanukat is hívjanak ? Tanu: Én rendeltem oda a cselédeket, hogy hallják, hogy mit fog a fiu mondani. Friedman: Azért, hogy hallják ? Szeretném tudni, hogy azokat a cselédeket akkor rendelte be, amikor már meg volt a nyilatkozat : Tanu: Előbb. Friedman: És miképen szólalt meg a fiu? Tanu: Azt mondta, hogy nyilatkozatot akar tenni. Friedman: Honnét tudhatta tehát azt, hogy fontos nyilatkozat lesz és nem lesz olyan, mint aminőt először a vizsgálóbiró előtt tett? Tanu; Mikor már azt mondta hogy felelek, akkor már tudtam, hogy fontos nyilatkozatot fog tenni. Friedman: Hány órakor küldték el az értesítést azon éjjel a vizsgáló biró úrhoz, hogy jöjjön? Tanu: 10 vagy 11 órakor lehetett. Friedman: A vizsgálati iratokban az is van, hogy Péczely levelére ön egy megjegyzést tett. Emlékszik erre ? Tanu: Nem. Friedman: Arra az iratra, melyben Péczely a vizsgálóbírót értesítette, ho^y Móricz vallott ön, szintén ráirt valamit. Tanu: Meglehet. Friedman: Emlékezetébe hivom ezen hozzá irt sorok tartalmát. Azt mondja: Péczely ezen sürgetését, hogy a gyermek még éjjel kihallgattassék, mint a járás csendőrbiztosa, én is támogatom, nehogy az ügy más fordulatot vegyen. Micsoda más fordulatra gondolt itten? Tanu: Arra, hogy miután már megmondta a valót, később se mondja el másként, mint ahogy van. Friedman: Ha azon gyermekkel annyira jól bánt Péczely, ha annyira önkényesen irta alá a jköDyvet, ha nem bántotta senki; akkor nem értem, hogyan félhetett, hogy a gyermek másnap reggel másképen fog beszélni. Ha a gyermek csakugyan minden kényszer nélkül nyilatkozott, mit értet kegyed azon meg jegyzés alatt ? Tanu: Azt értettem, hogy minél hamarabb jöjjön a vizsgáló biró, miután a fiu vallomást tett: nehogy azután azt mondják, hogy a cseudbiztosnál volt, hol a gyermekre ezt ráfogják. Friedmann: Ezt addig tehették eleget. Azt szeretném most csak tudni, hogy ezen kifejezést, nehogy a dolog más fordulatot vegyen, hogyan értette ezt ? Tanu: Ezt Péczely ur irta, vagy én ? Friedman: Ezt Péczely ur levelére irta, melyben sürgette a vizsgáló birót. Elnök: Tessék itt átnézni, hogy mit irt (át nyújtja tanúnak a kérdéses iratot). Friedman: Olvassa el saját megjegyzését. (Megtörténik). Mit értett tehát az alatt, nehogy a dolog más fordulatot vegyen? Tanu: Akartam, hogy ott legyen a vizsgáló biró, hogy senki semmi szin alatt ne mondhassa, hogy csak én inquiráltam. Friedman: Legyen szíves még azt megmondani, bogy a vizsgáló biró ur melyik szobában vette fel a jegyzőkönyvet a gyermekkel. Az ebédlőben? Tanu: Az iró szobában. Friedmann; Azt szeretném tudni, hogy önök melyik szobában irták ezen levelet ? Tanu : Nem emlékszem már, de valószínűleg az iró szobában. Friedman: A gyermek hol irta alá ? Tanu; Az irószobában. Friedman: Köszönöm. Székely : A gyereket ki költötte fel ? Tanu : Mikor ? Elnök : Akkor, amikor elaludt Péczely úrral a hálószobában és mikor a vizsgáló biró megjött. Tanu: Én mentem be és mondtam neki, hogy jöjjön ki és én vittem be a vizsgáló biró úrhoz. Székely : Hát maga költötte fel a gyereket ? Tanu : Igen. Székely : Hát kérem mondja meg nekem azt, hogy lehet az, hiszen Péczely ur azt mondja, hogy ő költötte fel a gyereket, nem ön ? Tanu : A gyerek feküdt a földön. Hogy én szóltam neki, vagy ő szólt, nem tudom; egy szóval bementem és szóltam : hogy »Péczely ur, megérkezett a vizsgáló biró ur. Kelj fel Móricz, gyere be.« Lehet azonban, hogy az ő szavára ébredt tel. Székely : Hát Péczely bejött-e akkor a vizsg. bíróhoz ? Tanu : Beteg volt és nem jött be. Székely: Hát mit csinált Péczely mikor felköltötte Móriczot ? Tanu: Feküdt. Székely: Egyebet semmit se csinált? Tanu: Nem. Székely: Hát a jegyzék, a oielyett irt? Tanu: Azt még azelőtt irta meg. Székely: Kinek adta át ? Önnél volt az ? Tanu: Azt nekem adta és éu küldtem át egy emberemtől a vizsgáló biró urnák. Székely: Mikor adta át magának a jegyzéket. Tanu: A jegyzéket, melyet ottan felvettünk a kihallgatásról? Székely : Azt. Tanu: Arra én nem emlékszem. Friedman: Ki juttatta e jegyzéket a v izsgáló bíróhoz ? Tanu: (hallgat). Elnök: Ki adta át azon jegyzéket a vizsgáló bírónak? ön adta-e át? Tauu: Ilyen apróságokra én nem emlékszem vissza, hogy az egyik kézről, hogy ment a másikra. Friedman: Pedig ez fontos documentum volt. Székely: Igen fontos volt. Friedman: Ki őrizte azt? Székely: Önnél volt talán ? Tanu: Vagy nálam volt, vagy Péczelynél. Friedman: Azt mi is tudjuk. Székely: De mégis, hogy került ez a vizsg. biró elé? Tanu : Akkor bizonyosan én vittem át, nekem adta át Péczely, mert éji mentem hozzá. Székely : Ilyenre csak emlékezni kell. Tanu : Hogy emlékeznék az ember ilyen kicsiségekre: én arra nem tudok vissza emlékezni. Székely : Azt mondja, hogy tanukat hivott be, mikor a gyerek elkezdett beszélni, kik voltak ezek? Tanu: Ottan volt az a Bakó Ignácz, aki csendlegény volt akkor; ott volt az akkori dajka — Annának hittak-, Szojár Anna és Yigvári János. Székely: Hát mikor ezek bejöttek, sokáig tartott-e az a vallomás, az az előadása Seharf Móricznak? Tanu : Nem sokáig tartott. Székely: Hát mégis körülbelől meddig?