Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Tanu; Nem sokáig. Székely: Tartott két perczig. Tanu: Annál tovább tartott, mert elbeszélte ott a tanuk előtt . . . Székely: Hát tartott-e öt perczig? Tanu: Ott jött-ment az egész családom és hallgatták. Székely; Hol volt ez az elbeszélés, melyik szobában? Tanu: Két szoba egymásba nyilik: az Írószoba és az ebedlő; ott volt. Székely: Hát Péczely hol volt akkor? Tanu : Ottan volt. Székely: Melyik szobában volt ? Tanu: Mit tudom én azt? Funták ügy: De legyen türelemmel kérem. Székely: Péczely benn volt- e akkor, hol volt ő akkor: az ebédlőben, vagy a másik szobában ? Tanui Benn volt akkor, de egyik szobában-e vagy másikban azt én nem tudom; mig a felvételt irta, addig mindig az iró asztal mellett ült. Székely: Hanem mig Móricz az előadását tartotta, ott, volt- e Péczely ? Tanu: Ott kellett neki lenni. Székely: Hát az ebédlőben volt-e kalamáris ? Tanu: Péczely nem az ebédlőben irt, hanem az irodában. Székely: Akkor oda át kellett menni és a vallomás után kellett irni a jegyzéket. Tanu: Miért? Székely: Azért, mert az ebédlőben nem volt kalamáris ? Tanu: Arra már nem emlékszem. Kalamáris van 5 —6 is a házban. Funták: Kérem Recsky ur megmondani, miután a gyer­mek eleinte nem vallót semmit, és később azt nyilvánította, hogy azért nem vall, mert fél: ebből a félelemből mit gondol, vájjon mi szabadította őt ki. Yajjon biztatással vagy megfélemlítő szavakkal, hogy a börtönben marad, vagy kérleléssel hatot­tak-e rá ? Tanu; Azt mondtuk neki: miért nem mondod a valót u gy amint van? mi holnap bekísérünk és rab leszesz. Erre azt fe­lelte, hogy nem mondhatja meg mert fél. Hát mitől félsz ? Erre azt mondta, »félek a zsidóktól, és féltem atyust vagy apámat, nem emlékezem minden egyes szóra. Funták : Nem is lehet, de a tanúnak egy kis türelmének kell lenni. Tessék megmondani, hogy midőn látta, hogy a gyermek nem vall, azután pedig kevés biztató 9zóra, ilyen irtóztató történetet beszélt el, vajjou nagyon, nem döbbentek-e meg annyira legalább, hogy azt kérdezték, igaz-e, nem hazudsz-e? És figyelmeztették-e a gyermeket, hogy szülői ellen nem kell vallania ? Tanu : Nem mondtuk, hogy szülői ellen nem kell valla­nia ; mert maga azt mondta, hogy azért nem beszél, mert félti atyust és először azért nem beszélt, mert félt a zsidóktól és féltette, vagy sajnálta atyust, — ha jól emlékszem e szavakkal mondta. Funták : Ne vegye rosz néven, hogy kérdem, de mégis mivel hatottak e gyermekre ? Mert holmi mézeskalácscsal való biztatás nem alkalmas arra, hogy egy makacs és vallani nem akaró gyermeket a legvalószinütlenebb és a szülékét annyira terhelő vallomásra birja bárki is. Milyen eljárást követett tehát ? Tanu : Tisztán azt, hogy az volt elmondva, bekisérodöl Nyíregyházára ; de ha megmondod a valót, akkor szabad lá­bon leszesz. Funták : A gyermek apja előtt azt vallotta, hogy örökös fogsággal fenyegették ? Tanu: Örökös fogsággal nem, csak azt mondtuk, hogy fogságba kerül. Friedmanu: Midőn Eszlárról elindultak, tudta-e a gyer­mek, hova viszik ? Tanu: Ugy tudom, meg volt mondva, hogy Nyíregyházára. | Friedmann: Akkor tehát nem lehetett reá nézve nagy meglepetés, midőn azt mondták Nagyfaluban, hogy börtönbe kisérik. Tanu: Pedig ugy volt. Friedman: Szeretném továbbá tudni, hogy miután Pécze­lynek oly nagyon fájt a feje, hogy hideg borongatást ie raktak reá, sőt a megelőző napon is gyötörte a migraine, mely minden­ki előtt, aki egyszer szenvedett benne, felfoghatóvá teszi, hogy minden szellemi munka nagyon nehezére esik; és azt is fogja ke­gyed tudni, hogy Péczely ur ép oly kevéssé viszgálóbiró, és nincs jogosítva hiteles jegyzőkönyvet felvenni, mint a csendbiz­"Ä szerkesztésért felelős: Jóba Elek. tos; sőt formailag még jogosultabb kegyed jegyzőkönyve, mint rendőri hatóságé: tehát miért nem kímélte meg kegyed Péczelyt attól, hogy ő vegye fel a jegyzőkönyvet, miért nem irta azt meg kegyed ? Tanu ; Azért mert még csendbiztos voltam, soha sem sem vettem fel jkvet anélkül, hogy valami tanu ott ne legyen. Friedman: Kegyed olyanra felelt, amit nem kérdeztem, és arra mint kérdeztem, nem felelt. Elmondom még egyszer a kérdést (ismétli a fenti kérdést). Tanu: Azért mert Péczely és én előttem tette a vallomást és hogy ketten legyünk, kértem Péczelyt, hogy ő vezesse a jkvet vagyis jegyzéket, mert máskor is rendesen ugy szoktam, hogy fel szoktam kérni valakit, a község elöljáróját, jegyzőt és az ir­ja helyettem. Friedman: Nem kérte Péczely ur, hogy ugyan biztos ur vegye ön fel, a fejem rettenetesen fáj ? Tanu: Arra nem emlékezem én. Friedman: Hát higyje aki hiszi. Elnök: Tessék védő ur a véleményét magának tartani. Péczely: Azt mondta az ügyvéd ur, hogy a ki ilyen beteg­ségben szenved, az szellemi munkával nem foglalkozhatik. Erre ép az ellenkezőt vagyok bátor mondani. Ebben a betegségben én igen gyakran szenvedek, még is itt kell nekem az irodában dolgozni szellemi munkával, ezt beigazolom az iroda igazgató­val, az egész törvényszékkel. Friedmann: Hát kegyed szellemi munkának tekinti a le­rást is, vagy csak a fogalmazást ? Tanu: Dolgozom én egyebet is, fogalmazok is. Heuman: (Recsky tanúhoz^ az a levél, a melyet Péczeli irt a vizsgáló bíróhoz, az önnek átadatott. Vájjon azt a pár sort, melyet hozzá irt Péczely jelenlétében irta vagy nem ? Tanu: Ugy hiszem ott volt ő is. Heuman: Elolvasta vagy pedig, máskép tudja ezeu levél tartalmát? tudta e akkor, hogy mit irt Péczely a vizsgáló j birónak ? Tanu: Tudtam, azt hogy jöjjön át a vizsgálóbiró azonnal. Heuman: Hát miért tartotta ön szükségesnek, hogy a vizs­gálóbírót ez irányban szintén megsürgesse? Azt hitte, hogy a vizsgálóbiró ur az ön sürgetésére, hamarább fog kijönni ? Nem tartotta elégségesuek Péczely ur meghívását? Tanu: Azt akartam ezzel mondani, hogy az ügy foutos, és óhajtottam, hogy mentül előbb ott legyenek a kir. ügyész és vizsgálóbiró urak. Heuman: Azt tetszett az imént mondani, hogy különben is szokása volt, ebben az esetben pedig indokolt eljárás is volt, hogy tanukat is behivjon, hogy hallják. Tessék nekem meg mon­dani, hogy miért nem iratta alá ezen tanukkal is a jegyző­könyvet. Tanu; Csak azért hivatom be őket, hogy hallják, mit beszél a tanu; mert cselédeimmel a jegyzőkönyvet nem iratom alá. Friedman: Hát a jegyzéket, amelyet Péczely ur felvett, miért tartották vissza? Hiszen ezt a vizsgálóbiró urnák el kel­lett volna küldeni, hogy győződjék meg a vallomás fontosságáról. Tanu: Nem tartottam szükségesnek oda küldeni; mert tudtam, hogy a vizsgálóbiró oda fog jönni. Azért voltak kiküldve a vizsgálóbiró és kir. ügyész urak. Heuman: Ez nem felelet. Eötvös: Mondja meg nekem tanu, hogy lehet az, hogy annak daczára, hogy Bary vizsgáló biró ur óra számra beszélt Scharf Móriczczal Eszláron, és őt figyelmeztette, amiként kétségtelenül ő is mondta neki, hogy bekisérteti — hiszen mégis tette — mikor Bary vizsgálóbiró ur oly nagy ügyessé­get fejtett ki az egész dologban, neki mégsem sikerült a fiút vallomásra birni, hogy ki vette volna tőle az igazat. Péczely ur­nák, aki pedig alig szólott egy pár szót hozzá, mindjárt val­lott ? Hogy van ez ? Tanu ; Azt már nem tudom, hogy miért vallott oly hamar. Azt sem tudom, mit akarnak e kérdéssel. Talán kínzást akar­nak kisütni. Eötvös: Éu előttem ez csudálatos rejtély. Látom, tudom, hogy a vizsgálóbiró ur óraszámra hallgatta ki a fiút és akkor Scharf Móricz olyat mondott, amit 40 tauu igazol, Péczely ur egyszerre pár perez alatt, alig beszélt a fiúval, mindjárt kitud­ta venni a másik vallomást. Ezt magyarázza meg, ez rejtély előttem, nem tudom megfejteni. Tanu: Annak okát én sem tudom ; csak azt tudom, hogy a fiu beszélt. Nyíregyházán, nyomatott Piringer és Jóba könyvnyomdájában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom