Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Tauu: Erre azt mondta Péczely, hogy én mondtam : gyere a másik szobába. És bevezettük a márik szobába, ahol Íróasztal is van, hogy a jegyzéket felvegyük. Elnök: Aláirta a fiu azt a jegyzéket ? Tanu : Aláirta. Elnök: Nem emlékszik hogyan irta alá? Tanu: Ugy emlékszem azt mondta : ezt vallottam minden kényszer nélkül. Elnök: Amint a jegyzékbevétel megtörtént, mit tettek önök ? Tanu: A mint a jegyzékbevétel megtörtént, rögtön azt mondtam, hogy a vizsgálóbírót és a kir. ügyészt erről értesiteni kell, hogy le kell-e kisérni a fiut vagy sem, mert ugy. más fordulatot vesz a vizsgálat. Ennélfogva rögtön befogattam és elküldtem Eszlárra a vizsgálabiróért és kir. ügyészért. Elnök: És a fiu hol maradt? Tanu: Ezalatt benn volt Péczelynél a szobában és lefeküdt. Elnök: Mikor a vizsgálóbiró kijött, ki keltette fel a fiut ? Tanu: A fiut éu hivtam ki és átadtam a vizsgálóbírónak, hogy folytassa a kihallgatást. Elnök; Más szobába vezették akkor ? Tanu: Igenis, mindössze két lépésnyire van az egyik szoba a másiktól. Egy tornáczon kell keresztül menni. Elnök: Mig önnél volt a fiu Nagyfalubau, érintkezett-e a csendlegényekkel ? Tanu : Midőn leszálltunk a szekérről és köszöntünk családomnak, azalatt volt egy csendlegénynyel, aki velünk jött, de ezután Péczely figyelmeztetett, hogy jó lesz behivui, és azonnal be is hivtuk. Elnök : Általában semmiféle megemlítés, vagy erkölcsi kényszer, nem gyakoroltatott-e a őura? Tanu : Semmi. Elnök: Amint azutáu a vizsgálóbiró kihallgatta a fiut, mi törtéut ? Tanu: Midőn a vizsgálat megtörtént, a fiu még egyideig ott maradt, s azután lefeküdt, ugy emlékszem Péczelyvel. Reggelig ott volt, és azutáu a vizsgálóbiró őt visszavitte Eszlárra, én pedig bejöttem ide Nyíregyházára. Elnök: Későbben indult el ön Nyíregyházára, mint a vizsgálóbiró Eszlárra? Tanu: Erre nem emlékszem. Elnök: Hát Péczely hova ment? Tanu: Péczely velem jött be, beteg volt, még Eszláron meg kért, hogy hozzam be magammal Nyíregyházára. Szeyffert; Ön azt mondta, hogy a fiu eleinte künn maradt. Legyen szives megmondani hol volt künu és mennyi ideig? Tanu: Csak kis ideig. Leszálltam a szekérről s be mentem a szobába és ez alatt künn volt a csendlegénynyel, tudomásom szerint a konyhában. De Péczely azt mondta, hogy jobb lesz őt behivni, és nem tudom mennyi idő múlva, de rövid idő múlva bejött. Szeyffert: A fiu mint letartóztatott egyén adatott, át ? Nem volt a csendbiztos uruak rendelkezésére valami hely a letartóztattak elhelyezésére ? Tanu: Hogy volna, nincs ott semmiféle, börtönbe pedig nem teheti az ember. Szeyffert: Letartóztatott volt a fiu ? Tanu: Csendbiztosnál nincs börtön, hogy oda tegye be. Szeyffert: Hisz épen azt kérdem? Tauu; Nincs, hanem mindig rendesen a csend legény szokott rá ügyelni, minden féle rabra vagy bárki legyen az, akit oda kisérnek továbbítás végett. Szeyffert: De azt hiszem rabokat nem lehet szabad ég alatt hagyni? Tanu: Amint tudom, azon pár perczig, vagy nem tudom kis ideig talán a konyhába vitték be. Ha gyerek vagy asszony a konyhába viszik; ha pedig más, akkor az istállóba viszik, ott őrzik, ha esetleg meg kell ott hálni. Börtön csendbiztosnál nincs. Friedmann : Szeretném tudni, hogy mikor elindultak Eszlárról Nagyfalura, milyen időtáj volt? Elnök: Milyen időtáj volt, mikor elmentek Eszlárról ? Tanu; Nagyságos elnök urnák feleljek ? Elnök: Feleljen a kérdésre. Tanu: Mikor Eszlárról elindultunk, estefelé lehetett. Friedmaun: Mikor leáldozott a nap ? Tanu: Mikor leáldozott. Friedmann: Rendesen hány órakor szokott ön cselédje vacsorálni? Tauu: Akkor szokott ebédelni, vacsorálni mikor feltálalnak. Friedmann: Hány óra volt akkor ? Tanu: Nem néztem én az órát, hogy hány óra volt. Eszlárról félóra Nagyfalu vagy annyi se. Friedmaun; Igen, de körülbelül talán megtudja mondani, éjfél volt-e vagy nem? Tanu: Éjfél nem volt. Friedmann: Ne tessék kérem kitérui a feleletek elől. Ez ugy is oly kérdés, mely nem lényeges, majd lesz azután olyan, melyre határozott feleletet fogok kérni. Mikor kimentek, nem álltak meg egyszer sem? Tanu: Nem, mentünk folyvást. Friedmann : A gyermekkel beszélt-e valaki az utou ? Tanu: Nem beszélt. Friedmann : Péczely ur nem diskurált vele ? Tanu: A szekéren együtt ültünk Péczelyvel. Friedmann: Tudom; de Péczely a gyerekkel ott nem diskurált-e, hogy a lelkére beszélt volna? Tanu: Arra nem emlékszem. Friedmann: De arra csak fog emlékezni, hogy lakása hány szobából áll ? Tanu: Van benne vagy 8 szóba. Friedmann: Tehát legyen szises felsorolni azokat, hogy mire használja ? Tanu: Mire ? Egyiket ebédlőnek, másikat hálószobának, harmadikat vendégszobának, amire a szobákat szokták használni. Friedmann: Iró-eszköze és asztala melyik szobában van ? Hol szokott rendesen irni ? Tanu: Egy kis szoba van, ottan. Friedmann : A szalonban van-e ? Tanu: Abban van kettő is. Friedmann: Hát hálószobájában ? Tanu: Ha beviszik, vau ott is. Friedmann: Ha beviszik természetesen. Azt nem kérdeztem. Abban az irószobában hány Íróasztal van ? Tauu: Abban egy. Friedmann; És hány tintatartó van ott ? (Derültség a közönség körében). Tanu: Azt már nem tudom, lehet benne 3 — 4, néha megegy sem. Friedmann: Nem azt kérdeztem, hogy akkor mennyi volt, mert azt érteném, ha erre azt felelné, hogy nem emlékszik hanem az a rendes szokás minden embernél, hogy ha egy íróasztala van, akkor egy tintatartót tart ott és lehet eltérés, de akkor az eltérésre bizonyosan emlékszik, tehát arra tessék felelni, hogy azon az íróasztalon két tintatartó volt-e, vagy pedig csak egy ? Tanu: Néha van egy, néha kettő. Friedmann: Hát azt megtudná-e mondani, hogy ilyen tintatartó volt e, vagy sem ? (Rá mutat a törvényszék asztalára). Tanu ; Nem, olyan nincs. Yan két egyforma tiutatartóin is. Friedmann : Milyen alakú ? Tanu: Le nem tudom rajzolni, hogy milyen alakú, hanem tessék megnézni. Friedmann: Ameddig vacsoráltak, a gyermek folytonosan ben volt önökkel ? Tanu: Benn. Friedmann: Hát arról vau-e tudomása, hogy azon rövid idő közben, ameddig távol volt, ameddig nem vallott, hol tartózkodott? Melyik épületben ? A lakásbeli konyhában-e, vagy a cselédházban ? Tanu: Ugy emlékszem, hogy a konyhában és Bakó csendlegény volt vele. Friedmann: Hát Bakó is ott volt? Péczely ur azonban azt mondta, hogy a cselédházban volt. Hát a gyermek kapott-e vacsorát ? Tanu: Nem kapott. Friedmann: Nem kínálták ? Tanu: Lehet, hogy kínálták, de azt mondta, hogy ő már vacsorált. Friedmann: Vacsora utáu Péczely ur mindjárt lefeküdt ? Tanu: Nem sokára. Friedmann : Panaszkodott, hogy főfájása van ? Tauu: Nemcsak hogy panaszkodott, de még borongatást is tett reá.