Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Friedman: Mi az az önként jelentkezés? Egyébiránt ezt csak azért említem fel, mert a tanukhoz ez iránt kérdés intéztetett; mert hiszen a törvény szerint mindenki büntetés terhe alatt tartozik jelentést tenni, ha valamely mentő körülmény jön tudomására. De még Bátori Julcsától szeretném tudni, honnan tudja az időt, az órát meghatározni, hogy mikor mentek el a sakterek, mikor jöttek vissza, mikor maga is beismeri, hogy nem volt folytonosan fel éjjel 11 óráig. Bátori Julcsa: Fent voltam, mikor elmentek a metszők s a vacsora is készen volt, csakhogy azt mondták: majd akkor vacsorálunk, ha vissza jövünk. Én azután elszunnyadtam, de mikor visszajöttek felébredtem s bevittem a három metszőnek az ételt. Friedmann: Honnan tudja, hogy akkor 9 óra volt ? Tanu: Mert a szobában óra volt. Friedmann ; Hát megnézte az órát ? Tanu: Megnéztem. Friedmann: Hát mikor vacsora után elmentek, hány óra volt? Tanu; 12 óra körül mentek el. Friedmann: Hát már a 11 órából 12 lett? Tanu: Tizenkettőt mondtam előbb is, most is azt mondom. Megnéztem az órát és mondtam is a szakácsnénak. Friedmann

: Kinek. Tanu: Frenkel Haninak, a szakácsnénak. Friedman (Frenkel Hanihoz): Megmondta? Frenkel H.: Lehet, hogy mondta, de nem emlékezem. Friedmann: Hát maga emlékezik-e, hogy mikor mentek el a sakterek? Frenkel H.: Emlékezem. Friedmann: Hát hány óra lehetett a maga tapasztalata szerint ? Frenkel H.: 12 óra lehetett. Bevezetik Rosenberg Hermant, ki az általános kérdésekre előadja, hogy szül. Szt-Mihályon, 38 éves, nős, családos, kereskedő Eszláron. Elnök : A mult esztendőben a zsidó húsvétot megelőző szombaton voltak-e idegen metszők magoknál a községben? Tanu : Voltak. Elnök: Hol voltak elszállásolva ? Tanu: Schwarcz Salamon és Braun voltak Taubnál, Buxbaum meg Szüssmann Jakabnál. Eluök: Ismerte maga őket azelőtt? Tauu: Előbb nem ismertem ; Schwarczot ismertem, de a többieket nem. Elnök; Ugyanaz nap szombaton délelőtt jelen volt-e maga is a templomban? Tanu: Voltam. Elnök: Mikor kezdődött az isteni tisztelet és mikor végződött ? Tanu: Ugy fél 8—9 közt szoktuk kezdeni az imádkozást és fél 11—12-kor már haza szoktunk jönni a templomból. Elnök: Hát ezt az időt akkor is megtartották? Tanu: Igen. Elnök: Látta-e maga Szüssmann és Buxbaumot kijönni a templomból ? Tanu: Nem figyelmeztem rá. Elnök: Hát maga egyedül ment-e haza, vagy pedig többekkel? Tanu: Többen. Elnök: Különösen kiknek a társaságában ment hazafelé? Tanu; Kijöttünk a templomból, azt láttam, mindnyájan; hanem az uton, amerre távoztunk, én kicsit előre haladtam, miután ladanyiak is voltak nálunk és beszélni akartam velük. Ők előre haladtak egynehány lépéssel, hát én is előre mentem és velük mentem házáig. A többiekre nein emlékezem, hogy melyek voltak, hanem azokra biztosan emlékszem, hogy beszéltem velük. Elnök: Hova tért be a két metsző, akik Taubnál voltak szállva ? Tanu: Én hozzám. Elnök: És meddig mulattak magánál ? Tanu: Egy jó félóra formán. Elnök: Hát Taub hová lett? Tanu: Taub is ott volt. Elnök: És egyszerre mentek hazafelé; de ugy emlékszem, hogy a früstök után Taub haza ment, mert a gyereke is vele volt és a kulcs, az almárium vagy a ház kulcsa ; tehát gondolom, hogy haza ment, de nem tudom, előbb bejött-e hozzám és azután ment haza, vagy visszajött hazulról. Elnök (a kir. főügyészhez fordulva): Kérem, Lichtmannéra valószínűleg nincs a tek. törvényszéknek szüksége, s amennyiben már mégis van esketve, a vallomására, elbocsájtható. Szeyffert: Nincs észrevételem ellene. Lichtmanné: Köszönöm. (Eltávozik.) Elnök: Taüb tehát haza ment gyermekével ? Tanu: IgeD, de a früstökre ő is visszajött, arra én is emlékszem. Elnök: Hát maga ebéd utánig nem ment el Taubhoz? Tanu: Nem, csak evés után. Elnök: Hány órakor lehetett az? Tauu: Egynegyed egyre, vagy fél kettőre lehetett. Elnök : Kivel ment oda ? Tanu: Én meg a cselédem. Elnök : Hogyan hivják ? Tanu: Soljmosi Zsófinak. Elnök: És mi czélból ment oda? Tanu: Vendége voltam. Elnök: És Solymosi Zsófit minek vitte el? Tanu: Egy üveg bort vitt oda. Elnök: Bement Zsófi a házba Taubhoz, vagy pedig csak maga átt vette a bort és maga lépett be a házba ? Tanu: Arra nem emlékszem. Elnök: Mennyi ideig mulatott Taubnál / Tanu: Vagy háromnegyed, vagy egy óra formán mulattunk. Elnök: Ugyanazon napon látta-e Solymosi Esztert ? Tanu : Láttam. Elnök: Mikor látta? Tanu: Akkor, amikor mentünk a borral Solymosi Zsófival. Elnök: Ami lehetett y

4l óra tájban. Tanu: Igen akkor találkoztam Eszterrel. Elnök : Észter jött vagy ment ? Tanu: Nem, ment a boltba, olyan formán volt, Nem figyelmeztem Két-három lépéssel előre volt, hát ugy beszélt vele a cselédem. Még kérdeztem tőle ki az? Azt mondta: a testvérem megy a boltba. Elnök: Hát addig nem ismerte őt ? Tanu : Ismertem, de akkor háttal volt fordulva, nem is ismertem meg. Elnök : Különben honnan ismerte ? Tanu: Mióta Zsófi nálam szolgált, kétszer-háromszor volt nálam; máskép nem ismertem volna. Elnök: Később többé nem találkozott vele ? Tanu: Később többé nem. Szeyffert: Bocsánatot kérek, hogy félbe szakítom a tárgyalást, de éppen most kaptam egy hivatalos átiratot, mely sürgős és rögtöni elintézést követel. Az átirat a nyíregyházai kir. törvényszék vizsgálóbirójától jön, mely szerint elnök ő nagyságának mai napon kelt intézkedésével azon utasítást nyerte, miszerint a tisza-eszlári bűnügyben az ottani elöljáróság által tett azon bejentés folytán, hogy azon személy, aki a t. dadai hullát felöltöztette s a ruhákat a csempészeknek adta, kihallgatás eszközlésével kideríthető lévén, azonnal a helyszínére T.Eszlárra induljon s ott a szükséges kihallgatásokat megkezdje. Ezen utasítás folytán az ügyészséget azon hozzáadással értesiti, minthogy az utazás sürgős, hogy fél óra múlva indul, s amenynyiben szükségesnek találja az ügyészség, hogy a kihallgatásnál képviselve legyen, a kiküldetés iránt haladéktalanul intézkedjék. Aláirva: Nyíregyháza, 1883. junius 23. Bary József, vizs. biró. Ngs. elnök ur! Ézennel kijelentem, hogy én ezen iutézkedéshez hozzá nem járulok. A t.-eszlári ügy itten tárgyaltatik; minden ujabb momentum, ami a t.-eszlári ügyben felmerül, szükséges, hogy ide jöjjön; itt meghallgassuk mindnyájan, indítványokat tehessünk és azután határozzon a tek. törvényszék. Méltóztassék tehát intézkedni nagyságod részéről is, hogy Bary vizsgálóbíró ur el ne utazzék. Én különben szóval már megizentem neki, hogy ezen intézkedéshez nem járulok. Heuman Ignácz: A tárgyalás folyama alatt az elnök által elrendelt pótvizsgálat legalább a mi eljárásunk keretén belül ismeretlen. Ha a nagyságos elnök ur s illetőleg a tek. törvényszék a tárgyalásnál felmerülő egyik-másik ténykörülményre nézve vizsgálatot talál elrendelendőnek, akkor ez o«ak akként foganatosítható, hogy a tárgyalás elnapoltatik, amennyiben a felmerült körülmény kiderítése a tárgyalás folyamára, egyik vagy másik irányában döntő befolyással lehetne. Máskülönben tiltakozom a közbeszóló vizsgálati intézkedések ellen, s kérem a