Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

10-dik szám. III. Melléklet. .TISZA-ESZLAR« Eötvös: Maga a mult esztendőben a felmutatott bullát, a maga leánya hullájának nem ismerte fel? Tanu: Nem. Eötvös: Sorolja elö az okokat, melyek miatt nem tartotta annak ? Tauu: Ez nagyon könnyű, mert mihelyt megláttam csak arczát is, rögtön felismerhettem, hogy az nem az én leányom, hogy nekem gyermekem sohasem volt. Eötvös: Azután jobban is megnézte a hullát ? Tanu: Megnéztem idehaza is, Dada alatt is. Eötvös: Ott sem ismerte a magáénak? Tanu: Nem. Eötvös: Azután oda hozatváu a hulla Eszlárra, ott még figyelmesebben megtekintette ? Tanu: Igenis, ismét megnéztem. Eötvös: És nem ismert leányára akkor sem? Tanu: Nem. Eötvös: Csak egyedül arczárói itélt? Tanu: Főleg arczáról. Egyebet nem nagyon néztem. Lábait is láttam a hullának, s láttam, hogy lábujjai szorosan egymás fölött feküdtek, mig az én leányomnak széjjel álló s rövid lábujjai voltak. Nem is volt okom, hogy mit vizitáltam volna tovább. Eötvös: Hát a karjának és lábának vastagságára nem nézett ? Tanu: A hulla karjai és lábai nagyok voltak, az Eszteréi vékonyabbak, az még gyermek volt, semmiféle részét a hullának nem lehetett ahhoz még hasonlítani sem. Eötvös: Eszternek nem voltak magasabb ikrái vagy czombja ? Tanu : Mondom, leány-gyermek volt. Eötvös: Testének alsó része sem volt jobban fejlődve? Tanu: Sehol, vékony volt. Eötvös; Melle volt már Eszternek? Tanu: Nem volt. Eötvös: Hát annak a hullának ? Tanu: Nagy melle ennek sem volt, azt nem lehet mondani. Eötvös: De mell-bimbója meg volt? Tanu: Nem mondhatom, mert nem láttam, csak tndom, hogy a hulla vastag, köpczös cseléd volt, nem lehet gyermekcselédéhez hasonlítani. Eötvös: Nem volt felpuffadva ? Tanu: Annak e hullának oly ép teste volt, hogy nem is lehet mondani, semmi rodthat, vagy puffadt nem volt rajta. Az friss test volt. Eötvös: Hát a fogait látta? Tanu: A fogait láttam rögtön, arczával együtt, mert tátva volt szája, nagy, lapos, egymásra nőtt fogai voltak; de az én leányom fogai aprók, egy sorban és fehérek voltak. Eötvös: Leányának egyenesen fennálló apró fogai voltak. Taun: Igenis. Szeyffert: Hallottuk, hogy azt mondták, hogy a maga leányának szeme kék lett volna, igaz az? Tanu: Olyan volt a szeme, mint a fekete bogár. Szeyffert: Hát az a tehén taposás a lábán mikor történt ? Tanu: Mikor Vörös Bálintnál lakott. Szeyffert: Gyógyították. Tanu: Igen ott a tanyán. Szeyffert: Csak házi szerrel ? Tanu: Igen. Szeyffert: De járni tudott azért ? Tanu: Tudott. Szeyffert: Maga azt mondja, hogy a maga leányának lábujjai széjjel állottak. Mikor látta ezt? Tanu: Minden perczben. Szeyffert: Mezítláb járt? Tanu: Nem járt czipőben, minden lépten láttam. Csak télen volt czipőben. Szeyffert: Szagot nem érzett a hullánál? Tanu: Szaga volt, de hogy majd a rothadásnak indulni való test lett volua, olyan nincs; mert az nem volt. Szaga olyan volt, mint a holttesté. Eötvös: Ezelőtt két héttel azt mondta, hogy leánya Eszter egész télen tavaszig csizmát hordott, s csak akkor húzta le lábáról, mikor a boltba küldötte. Tanu: Télen mezítláb az utczán, vagy a házon kivül nem lehet járni. Eötvös: De akkor, ha csizma volt a lábán, akkor nem láthatta lábát minden pillanatban. Tanu: Olyan volt annak mindig a lába, halála órájáig, amint mondtam. Eötvös: Mondja meg, a holttest szeme milyen volt ? Tanu: Kék. Eötvös: Hol nézte meg a szemét ? Tanu: Ott is megnéztem, itt is megnéztem. Ott jól nézett rám, mert még ki volt nyitva mindkét szeme. Eötvös: Erre nézve nem mond igazat, mert itt írásban van, hitelesebb emberek mondják, mint maga, hogy szeme nem volt nyitva. Tanu: Ugy nézett bizony az rám, mint én most a tekintetes úrra! Eötvös: Nagyon csodálkozom, mert az irás mást mond; azt mondja, hogy az egyik szeme nyitva volt, a másik hunyva. Tanu: Eszláron azt mondták, az igaz, hogy mikor oda hozták, már fél szeme be volt zárva. Eötvös: Feleljen nekem arra, hogy kiket bocsátott a bíróság Eszláron oda, hogy nézzék meg a holttestet, hogy hasonlit-e Eszterhez? Tanu: Azokat bocsátotta oda, aki merész volt, aki merte mondani, én ismerem Esztert és én a hullát is meg merem nézni. Eötvös: Az van az írásban, hogy arra nézve, hogy kik bocsáttassanak a hullához azt megnézni, magát kérdezték és a községi birót és akiket magok kijelöltek, azok lettek oda bocsátva. Tanu: Utoljára csak is azokat bocsátották oda, akik ismerték, minek is nézte volna a ki nem ismeri. Eötvös; Igaza van. De hiszen, nem csak 18-an ismerték ? ismerték százan is. Tanu: De azért, aki ismerte is, nem ment mindenki megnézni. Eötvös: Igaz-e hát az, ami az Írásban van, hogy csak azok lettek orlabocsátva megnézui a hullát, kiket maga és a községbiró Farkas Gábor kijelölt. Tauu: Én nem jelöltem ki egyebeket, mint tőszomszédaimat. Eötvös: Hát a zsidókat miért nem jelölte ki? Tanu: Nincs szomszédomban zsidó. Eötvös: De azok közül is sokan ismerték Esztert. Tanu: Miért jelöltem volna ki! Eötvös: Mindenkinek, aki ismerte jussa lett volua oda menni ? Tanu: Nem tehetek róla miért nem mentek. Eötvös: Zsidók nem mentek oda? Tanu: Nem tudom, nem ügyeltem rá. Eötvös: De nem látott, zsidót a holttest mellett. Tanu: Nem'láttam. Eötvös: Hát a hulla nyaka alatt forradást nem látott ? Tanu: Azt nem vizsgáltam, láttam, hogy gyermekem nem volt, mit is vizitáltam volna rajta? Eötvös: Maga sohasem kételkedett, hogy nem volt-e mégis gyermeke? Tanu: Nem soha. Eötvös: Hát a ruháját nem látta? Tanu: Nem láttam akkor ruhájának szinét sem. Eötvös: Hát Eszláron sem látta ruháját? Tanu: A bíróság mutatta csak ott is otthon is. Eötvös: Hát a ruhát azt megismerte? Tanu: Minden egyes darabját, az oly igaz, mint itt vagyunk. Eötvös : Es azon szegény leányon rajta volt-e mind az a ruha, melyet Eszter viselt? Tanu: Mind egy szálig, csak egyedül a fején levő kendőt nem találtuk. Eötvös: Nézze Solymosiné, egy dolgot nem értek én, erre maga világosithat fel, senki más. Itt az írásokban mindenütt az van feljegyezve, hogy az a szegény leány egy sárga kendő^ vei veszett el, hogy egy sárga kendő volt a kezében, abban vol _ a festék ugy veszett el ? Solymosiné: Nem sárga volt kérem alásan, az a kézbe való kendője. A gazdasszonya azt mondta, mert volt egy sárga kendője is és nem találta, hát azt mondta, hogy azt vitte el a kezében. Hát azt megtalálták; a melyikben elveszett, az egy fekete kendő volt. Eötvös: Fehér babos? Solymosiné : Igen, fehér virágokkal. Eötvös: De maga is azt mondta, hogy sárga kendővel