Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

ment el ar a szegény leány, itt az irás, a vizsgáló biró ur nem motnl valótlanságot. Solymosiné; Én párját is adtam ennek a kendőnek, hát hogy mondhattam volna. Eötvös: Várjon csak, majd rá térünk. Azon csodálkozom, hogy maga is mondta, Huriué is, hogy sárga kendővel ment el az a leány, azzal veszett el; és még is, maga mikor Dadára eljött fekete kendőt hozott el, annak a párját felmutatta. Solymosiné: Mit tudtam én ? kezemben volt a kendő, nem tudtam, hogy párja is lesz. Eötvös: Hát Huriné azt mondta, hogy sárga kendővel veszett el. Solymosiné: Azt mondta, hogy nem találja; bizonyosan azt hitte. Eötvös : Pedig feketében veszett el ? Sosymosiné: Feketét vitt el. Eötvös; Hát az a Scharf Móricz kölyök, hogy mondhatta, hogy sárga kendőben veszett el, mikor bizonyosan fekete kendőben veszett el. Solymosiné: Mit volt neki gondja arra, hogy fekete kendőben veszett-e el. Eötvös: Pedig konokul megmarad a mellett, s ez az a min én csodálkozom. Először Huriné is, maga is, a biró is, szolgabíró is tévedt, ugy tették közzé az egész országban, és Scharf Móricz is tévedt; mert utóbb kisült, hogy fekete kendőben veszett el. Solymosiné: Az tagadhatatlan. Eötvös: Csak hogy Móriczka mégis megmarad az állítása mellett. Solymosiné: Azt hiába mondanám, mert még a párját is oda adtam. Eötvös: Igen, felmutatta még Dadán is. Solymosiné: Nem tudom, hogy felfogom mutatni, C9ak a kezemben volt. Eötvös: Véletlenül. Solymosiné: Igy a kezemen volt. Eötvös: De véletlenül vitte vagy tudta, hogy felfogja mutatni ? Solymosiné: Hogy tudtam volna. Eötvös: Hát a holttesten lévő ruhákat mikor látta először? Solymosiné: Mikor már haza hozták a házamhoz Eszlárra. Eötvös: Addig nem mutatták meg ? Solymosiné: Nem. Eötvös: A gyepről nem mutották meg. Solymosiué: Nem, sehol sem. Eötvös: Maga sem kérte a ruhát ? Solymosiné: Nem is kértem, nem is mutatták, még őrizték, hogy ne is lássam. Eötvös: Őrizték? Solymosiné: Igen, hát csak mikor haza hozták, akkor láttam meg. Eötvös: Hát mikor Bátoriné kertjében látta, addig nem látta a ruhát? Solymosiné: Nem. Eötvös: Hát a többi tanuk is akkor látták? Nem mutatta nekik a bíróság ? Solymosiué: Nem. Russu biró: Nem volt felszólítva, hogy mondja meg, milyen ruha volt rajta? Solymosiné: Az előtt el volt sorolva. Russu biró: Maga is leirta Solymosiné ? Solymosiué: Igen, többször; Dada alatt is elsoroltam, hogy milyen ruha volt rajta, do nem mutatták. Elnök: Ugy is van a hivatalos jegyzőkönyvben, sőt már a 9 pont alatt azt is mondta, hogy a lány kezében volt egy kendő, valószínűleg fekete szinü, mert egy ilyen hiányzik, a hiányzónak hason mását ezennel fel is mutatja. Eötvös: Ez junius 19-én volt, azon személyleírás pedig, melyet Solymosiné bemondása szerint, Jármi szolgabíró felvett, sárga kendőt emiitett Solymosiné. Solymosiné: A fejtü igen. Eötvös: A fején fehér kendő volt. Solymosiué: Ki volt fehérítve. Eötvös: Jobban tudom én azt, mert itt van az irás. Solymosiné: Igen, ha jobban tetszett látni. Eötvös: Nem láttam, de tudom mi van írásban. Ott sárga kendőről beszéltek, itt meg fekete kendőt vitt magával. Solymosiné: Hát tessék, feketét vitt el. Elnök: (Solymosinéhoz.) Azért csak illedelmesen kell beszélni. Friedman: Akkor reggel, mikor Eszter elveszett, beszélt-e maga vele? Solymosiné: Beszéltem. Friedman : Hány órakor ? Solymosiné: Nem tudom, nem volt nekünk óránk. Friedman: Igen, de hát kora reggel volt ? Solymosiné: Reggel. Friedman: De megközelítőleg csak meg tudja mondani hogy 4 órakor, vagy 9 órakor ? Solymosiné: Nincs nekünk óránk, a faluban se, hogy halljuk; hát reggel volt. Friedmau: Hát azt mondja meg, volt-e Eszternek valami különös ismertető jele? Solymosiné : Nem volt annak semmi se. Friedman: Hát abból a lábfájásból, nem maradt hátra valami nyom vagy hegedés ? Solymosiné' Lehet, hogy maradt neki, de nem vizitálta az ember. Elnök: De maga tudja-e, hogy volt volna valami nyom, azután a tehén taposás után ? Solymosiné: Nem tudom, de lehet. Friedman : Mennyi idővel előbb sértette meg lábát a tehén? Solymosiné: Az előtt nyáron. Friedman: És mikor gyógyult be ? Solymosiné: Meggyógyult akkor. Friedman: Sokára ? Solymosiné: Nem tudom, hogy meddig fájt, mert ő tanyán lakott, én meg falun; nem volt rá nagy gondja az embernek. Friedman: Hát hiszen a maga gyermeke volt; azért sze^ retném tudni, hogy utóbbi időbeD, már mikor nagy lány volt, látta-e és micsoda alkalommal egész meztelenül a gyermeket? Solymosiné: Már ne méltóztasson olyat kérdezni, már olyan gyermek mezítelen nem jár. Hát még az olyan is mezítelenül járjon ! Friedman: Hiszen nem kötekedésből kérdem: akartam tudni, hogy tehát nagy korában már nem látta. Hát mikor látta a hullát, milyennek nézte: szőkének vagy barnának? Solymosiué: Szőkének. Friedman : Miről ? Solymosiné: A szeméről. Friedman: A szeméről vagy a szemöldökéről. Solymosiné: A szemöldökéről is látszott egy kicsit, de nem sokat; a végén látszott fehér szőr. Friedman: És a szemét kéknek látta ? Solymosiné: Nem is lehetett oly feketének látni, mint az én leányomé volt. Friedman: Nem azt kérdem, hanem hogy mint nézte maga ? Solymosiné : Mondom, hogy kéknek. Fuuták : Solymosiné! Legyen nyugodt azért, hogy kérdéseket intézünk hozzá; mert az igazság ugy hozza magával. Moudja meg, olyan gondolatban van ugy-e, hogy gyermekét a zsidók ölték meg? Solymosiné: Ebben a gondolatban vagyok, mig a sir fenekére nem tesznek. Funták: Hát ez a hite van magának. Mondja meg azt, de egészen őszintén, hogy az nap, mikor eltűnt a gyermek és keresésére indult, meg volt-e már ez a hite? Solymosiné: Már az nap? Funták: Abban az időben, mikor a keresésére indult. Solymosiné: Meg volt már más nap. Funták: És ugy-e, első nap már este felé találkozott Scharf Józseffel és kérdezte, hogy hová lett a gyermek és ő adta az első szerencsétlen gondolatot magának, hogy máskor is ráfogták a zsidókra ós megkerült a gyermek. Hát attól a pilanattól fogva kezdett arról gondolkozni ugy-e? Solymosiné : Igen, attól. Funták: Azelőtt nem? Hiszen azokban a napokban azt mondta, hogy megjelentette magának az isten. Solymosiué : Igen már éjszaka jobban. Funták: Azutáu ? Solymosiné: Igen. Funták: Ez akkor este történt, mikor a gyermeket kereste ? Solymosiné: Akkor. Funták: Azon estve, midőn a gyermeket kereste, gon-