Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Vádlott: Nem tudom mit beszéltem, mert nagyon megvoltam ijjedve. Elnök: És hogy Matej tutaja alá épen azért tette a hullát, mert az üres lévén, azt legalkalmasabbnak találta erre. Vádlott: Ha igaz volna, elhelyeztem volna a magam tutaja alatt, mert Matej Ignácz előttem haladt tutajával. Elnök; De megmagyarázta a törvényszék előtt, hogy miért tette azt. Vádlott: Csak azt mondtam, hogy nagyon meg voltam ijedve, nem tudtam mit beszélek, most sem tudom mit beszélek. (Derültség a közönség körében.) Mindenkitől félek. Elnök: Tovább beszélte a törvényszék előtt még azt is, hogy Smilovics Tárkány alatt a hullát alkonyatkor adta át neki. Vádlott: Nem is láttam Smilovicsot. Elnök: Azt is mondta, hogy mikor megpillantotta Smilovicsot a hullával, alig 30 ölnyi távolságra volt tutajától. Vádlott: Lehet, hogy mondtam, de nem tudom mit be széliem. Elnök : Hogy a hulla kezére a gúzs már rá volt kötve, midőn azt Smilovics neki átadta. Vádlott: Nem tudok semmit róla. nem láttam semmit, csak midőn Csepkanics kiáltotta, hogy hullát hoz a viz, lettem figyelmes, de még azt a hullát sem néztem meg. Elnök: Smilovics a szállítás czélja felől annyit mondott magának az átadáskor, hogy a hulla Eszlárnak lesz szállítva? Vádlott: Nem láttam Smilovicsot, nem tudok Smilovicsról semmit, nem tudok semmiből semmit, Elnök: Továbbá azt mondta, hogy az asszony, aki Eszláron alól a ruhákat át adta, magyaros kiejtésű zsidó nyelven beszélt, ugy mint a vidéken a zsidók beszélnek, Vádlott: Nem láttam se asszonyt, se senkit, mert Eszlárnál ki se kötöttünk. Elnök: Ugyan akkor felmutattattak magának egy bizonyos női ruhanemüek és ezen ruhanemüekre elismerte, hogy l azok ugyanazok, melyekét maga a kérdéses hullára feladott. Vádlott: Mondtam a tek. törvényszék előtt, mert már féltem és nagyon el voltam ijedve a Matej Ignácz vallomásától, melyet épen beszélt. Elnök: De a törvényszék előtt uem szólt egyátalán arról, hogy Lökön, vagy valahol valami bántódása lett volna. Vádlott: Féltem. Elnök (Sroilovicshoz): Maga állt a törvényszék előtt Herskóval szemben ? Smilovics: Igen. Elnök: A miket ő akkor magának elbeszélt, elismerte maga azt, hogy az igy történt? Smilovics: Hiszen mondtam, hogy elismertem, nem lehet azt tagadni, amit egyszer elismer az ember. Elnök: Mert fel van jegyezve, hogy azon alkalommal szembesittetvén Herskó Smilovicscsal, ennek szemébe mondja, hogy jun 11-én Tárkánynál a Tisza parton egy hullát át adott neki; 120 frtot igért a szállításért, Ezt mondta magának Herskó? Smilovics : Igenis. Elnök: Hogy 56 frtot ki is fizetett. Mondta továbbá, hogy Smilovics látta őt el utasításokkal a hulla hova szállítása, felöltöztetése és eleresztése felöl, ugy a mint a vallomásban előadta Csak azt akarom ezzel igazolni, hogy a törvényszék előtt álván maga Herskóval szemben mind azt, a mit Herskó elbeszélt, valónak elismerte. Smilovics: Elismertem nagyságos Elnök ur, el ismerem hogy mondtam, de mondtam miért ismertem el. Elnök: No igen, nem arról van szó, hogy miért; hanem az az egyszerű kérdés, hogy elismerte, Smilovics; Elismertem. Elnök: Továbbá azt mondta, ugyan csak a törvényszék előtt, hogy a hullát ott és ugy, mint azt Herskó mondja, maga adta át szállítás végett. Elismerte azt is, hogy 120 frtot igért Herskónak, hogy mennyit adott azt bizonyosan nem tudja, de legalább is adott 40 frtot, hanem ő szemébe mondott mindent azt tudja. Smilovics: Ha őt nem szembesitik velem, ha ő nem mondja nekem ott szorul szóra, mint most teszi, ugy azt sem tudnám, hogy az miképen történt. Elnök: Hol mondta? Vádlott; Egyszer a vizsgáló biró előtt, másszor a bíróságnál. Elnök: Hát maga Herskó Dávid bevallása után hagyta helyben mindezeket a dolgokat, amiket magának szembe mondott ? Vádlott: Igen. Szeyffert: (Herskóhoz): Mikor tanulták egymást Smilovics1 csal ismerni ? Herskó Dávid vádlott: Közel lakunk egymáshoz. Igy közelebbről nem ismerem őt, se nem voltam a házában sohasem, ugy azonban személyére nézve ismertem. Szeyffert: Mikor ide hozták Nyíregyházára, legelőször mikor vitték ki Lökre? Vádlott: Nem tudom 3—4 nap mulva-e, de lehetett egy hét múlva is. Szeyffert: Mennyi ideig tartott a maga távolléte? Vádlott: Kétszer volt innen távol; volt ez idő alatt Lökön, Eszláron, Tokajba is vitték és ez eltartott két három nap. Szeyffert: Dadán is kihallgatták? Vádlott: Nem csak Lökön. Szeyffert: És micsoda időben történt ez a kihallgatás? Vádlott: Este 9 és 10 óra felé hoztak kihallgatásra Lökön. Szeyffert: Hogyan történt az a kihallgatás? Azt mondja, hogy a vizsgáló bird, a csendbiztos és a kir. ügyész is ott volt. Ezek egyideüleg hallgatták ki? Jelen voltak mindig egyideüleg ? Vádlott: Igen, együtt voltak jelen mind a hárman, a vizsgálóbiró, a csendbiztos és a kir. ügyész. Szeyffert: És ezek akkor is jelen voltak mikor fejbe ütötték ? " Vádlott: Jelen voltak. Szeyffert: A kir. ügyész tett hozzá kérdéseket ? Vádlott: Csak a vizsgálóbiró. Heuman: Mondott ő valamit a kir. ügyészre nézve, amit nem tetszett fordítani. Tolmács: Oldalba akarták háromszor döfni. Erre mondta a kir. ügyész mikor harmadszor akartak oldalba döfni. Ne bántsd. Igy értettem ki szavaiból. Elnök: Mivel akarta őtet oldalba döfni ? Vádlott: A bot végével. Elnök: És erre mondta a kir. ügyész: Ne bántsd. Szeyffert: A hitelesítés előtt beszélt állítólag közvetlenül a kir. bíróval. Hol történt ez ? A törvényszék épületében vagy a fogház épületében? Vádlott: Lent egy szobában, hová Karanczai által behivatott. Szeyffert: Melyik napon? Vádlott: az nap mikor felhozattam a törvényszékhez, Szeyffert: A hiteletitéskor a törvényszéknél kérdéseket intéztek-e hozzá? Mert épen az a feltűnő, hogy ő hozzá tett oly körülményeket, melyek a jegyzőkönyvben nem voltak. Vádlott: Csudálkozom azon, hogy lehet az, mert én nagyon megijedtem; most is meg vagyok ijedve, és nem tudom megmagyarázni, Szeyffert: Nincs egyéb kérdésem. Heuman: Mily idő tájban érkeztek a ládányi partra Eszláron át? Délelőtt, délután vagy mikor? Vádlott: Délutáui 1—2 óra között. Heuman : Hát Matejjal csak kétszer szembesitették-e ? Először mint mondja Lökön és másodszor a törvényszék előtt, vagy pedig többszörös. Vádlott: Többször is voltunk szembesítve, nemcsak T. Lökön és a tek. törvényszék előtt, de több alkalommal is. Heuman: Mi czélból lettek szembesítve? Vádlott: Egyenként vezették be őket vallomásra, de a hova mentek, mindég együtt mentek. Heuman: Hát aztán ki mondta neki, hogy az ő vallomása nem egyezik meg egészen a Matej vallomásával ? Vádlott: Azt nem mondta nekünk senki sem, hogy miért van az. Heuman: Mikor és hol szembesítették legelőször Smilovicscsal ? Vádlott: Legelőször a városházánál. Heuman: És Másodszor ? Vádlott: Másodszor csak itt voltunk. Heuman : Hát Lökön nem szembesítették ? Vádlott: Nem. Heuman (az elnökhöz): Az asszonyokkal való confrontálását még nem méltóztatik megejteni ? Elnök: Nem. Eötvös; Kérdéseket akarok intézni tek. kir. törvényszék, előzetesen azonban felkérem a tolmács urat, hogy legyen szives