Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Elnök '. Sorolja el, hova jutottak ? Vádlott: Elmentünk Ároktőre, onnan tovább Tisza-Nánára, azután nem tudom melyik napon érkeztünk Tisza-Beőre és innen rendeltek be ide. Elnök: Útközben találkozott-e más tutajosokkal is ? Vádlott: Nem találkoztam senkivel. Elnök: Mikor kihallgatták, akkor azt mondta, hogy a két Rókával találkoztak. Vádlott: Azokkal nem találkoztunk, de azok minket megkerültek, és előre mentek. Elnök: És ezen tutajokon volt-e zsidó kormányos, vagy sáfár ? Vádlott: Nem láttam, mert azok sebesen haladtak lefelé. Elnök : Midőn Tisza-Dada alatt tanyáztak, valami hulla került a tutaj körébe. Tud-e arról valamit ? Vádlott : Az emberek a parton ültek és kártyáztak. Csepkovics a tutajon volt és elkiáltotta magát, jöjjetek ide, mert a viz hozott egy holttestet. Elnök : Látta a holttestet ? Vádlott; Nem láttam. Elnök: Milyen messze volt a Csepkovics tutajától? Vádlott: Nem határozhatom meg körülményesen, mert Csepkovics fentebb volt. Körülbelül száz ölnyire lehetett tőlem. Elnök : Állíttatik, hogy ezen hullát maga hozta volna a tutaj alatt. Vádlott : Nem hoztam. Elnök : A Matej Ignácz tutaja alatt. Vádlott: Nem tudom, nem láttam. Elnök: Hogy útközben Smilovics Jankellel találkozott és vele beszélte meg a dolgot, tőle fogadta el a megbízást, hogy a hullaszállitást elfogadja. Vádlott: Smilovicscsal sehol sem találkoztam, nem beszéltem vele, voltaképen nem is igen ismertem, hogy hívják azt a Jankelt. Elnök: Azt mondta, 120 frt fog kapni ezen hullaszállitásért. Vádlott : Vertek és igy kénytelen voltam mondani, de különben nem mondtam volna. Nem tudok semmit a dologról. Eluök : Matej Ignáczuak maga adott át az összegből 56 frtot, részint azért, hogy segített, részint, hogy hallgat. Vádlott : Ebből nem tudok semmit. Eluök : Később ezen 56 írtból 54-et át is vett és ezért beszélte Matej Ignácz előtt, hogy Tokajból egy ismerős zsidónak adja át, nehogy megtalálják nála. Matej ezt szemébe fogja mondani. Vádlott: Mondja ezt szembe az a zsidó vagy maga Matej. Nem volt pénzünk, csak anynyi, amenynyit kaptunk 5—5 forintjával. Elnök: De mindezt elbeszélte a vizsgálóbiró előtt. Vádlott : Elbeszéltem, mert ijesztettek és kínoztak. Hogy a többieket hogyan fenyegették, hogyan kínozták, azt nem tudom ; de engem amint befogtak, mindjárt Lökre szállítottak és nem is az ülésre ültettek, hanem az ülés alá, Lökön bezártak az istálóba, faggattak, kínoztak, kétszer meg is ütöttek, fejbe is ütöttek és igy kénytelen voltam vallani. Elnök : Beszélje el részletesen hogyan történt ez ? Vádlott: Kézzel egyszer fejbe ütöttek. Elnök: Kicsoda? Miért? Vádlott : Megint mondták, hogy valljak, mondjam meg és én azt feleltem rá, hogy nem tudok semmit sem mondani, mert nem tudok semmit. Elnök: Milyen nyelven mondta ezt neki? Vádlott: Karanczay volt ott, ez oroszul tolmácsolta. Elnök: És hát Karanczay jelen volt akkor ? Vádlott: Ott volt jelen. Elnök: És tovább? Vádlott: Ismét fenyegettek, hogy csak valljam ki és erre azt feleltem, hogy nem tudok mit bevallani, mert nem vagyok részes semmiben és erre másodszor is megütött a csendbiztos? Elnök: Ki volt akkor jelen ? Vádlott: A vizsgálóbiró volt jelen. Elnök: És még kicsoda? Vádlott: A kir. ügyész is jelen volt és Karanczay. Elnök: Hát hol történt ez? Vádlott; Lökön, egy külön szobában. Elnök: Hát jelen volt a vizsgáló biró, a kir. ügyész, a csendbiztos és Karanczay ? Vádlott :,Igen. Elnök: És ott irták aztán a jegyzőkönyvet? Vádlott: Igen ott irták. Elnök: Hát ön azon két ütés után mit cselekedett, mit beszélt ? Vádlott: Erre azt mondták, hogy Matej már reád vallott, ki mondott mindent: hát te miért nem mondasz semmit. Erre azt feleltem, hogy Matej mondhatott nekik sokat, de én nem tudok semmit. Elnök: Mégis három levelen át beszélte el az egész dolgot körülményesen. Honnan vette mindezekről a tudomást ? Vádlott: Mátejt szembe állították velem, mikor a szembesítés mgetörtént. Matejt elküldték s akkor a csendbiztos elővette azon parancscsal: most beszélj. Mindig azt mondtam, nem tudok mit vallani. Erre összekötöttek spárgával és vizet kellett innom. Elnök: Mennyi vizet itattak meg vele ? Vádlott: Mintegy másfél literes cylinderes üveggel. Megvoltam ijedve és akkor vallottam igy. Elnök: A szembesítés előtt történt-e ez, vagy később ? Vádlott: Először engem hallgattak ki, akkor azután szembesítettek Mátéval. Mátétól hallottam ezen dolgokat. Elnök: Hát állítólagos megveretése előbb történt-e, mint sem hogy szembesítették Mátéval? Vádlott: Előbb történt. Elnök: Ez az ő első kihallgatása tehát Lökön történt, hol ezen hosszú vallomása fölvéve van. De később Nyíregyházán julius 14-én a vizsgálóbiró ismét kihallgatta, julius 6-án hallgattatott ki a szolgabírói hivatalnál. Itt bent Nyíregyházán is bántalmazták, mert megtartotta ugyanazon vallomását? Vádlott: Itten nem kínoztak, csak a vizsgálóbiró azt mondta nekem: ba nem fogsz vallani, bajba fogsz esni. Eluök: Nyíregyházán julius 14-én kihallgatta a vizsgáló biró; julius 19-kén ugyancsak a vizsgálóbiró hallgatta ki és mindenütt beismerő vallomásokat tett. Tanu: Igeu erőseu kérdezett a vizsgálóbiró és elnevezett marhának; ily szavakkal állott elő és igy kénytelen voltam mondani, mert megijedtem. Elnök: Mikor azután a törvényszék előtt állott jul. 30-án akkor hasonlókép ismételte mindazon bevallásait. Tanu: Behívott a vizsgálóbiró egy külön szobába és ugy kérdezte. Elnök: Nem erről vau szó, hanem mikor a kir. törvény-, szék előtt állott. Vádlott: Akkor mondta nekem a vizsgálóbiró. Elnök: Mikor felvezették ? Vádlott : 0 a maga szobájába vitetett engem és ott mondta ezen szavakat, marhának nevezett és azt mondta, hogy ha ugy fogsz vallani, mint eddig, akkor haza mégv, ha pedig nem, akkor nagy bajod lesz. Akkor megijedtem nagyon és kénytelen voltam ugy vallani. Elnök; De a törvényszék előtt nem csak hogy megtartotta volna azon bevallásait, hanem ugyanazokat igazította, sőt még ! pótolta is. Vádlott: Se nem igazítottam, se nem pótoltam hozzá. Elnök: Matej Ignácznak még Kerecsenyben átadta az 50 frtot; de hogy minő pénznemeket adott, nem tudja. Igy mondta itten, a vizsgálóbiró előtt pedig azt mondta, hogy Tokajban adta át. Vádlott: Kerecsenyben nem is voltam, ott ki sem kötöttünk. Elnök: Pótolta továbbá vallomását azzal is, hogy Tokajban Matej az ő tanácsára adta az 54 frtot Wieder urnák. Vádlott: Lehet, hogy mondtam; megijedtem, tehát kénytelen voltam ezt mondani. Elnök: Továbbá azt is mondta a törvényszék előtt, hogy a hulla szállitásába, a melyet Smilovics rábízott, a tutajosok közzül valakit beavatni mindenáron szándékozott, mert szüksége volt a végrehajtásnál segítségre. Vádlott: Kénytelen voltam azt mondani, mert féltem. Elnök: De azok egész uj dolgok, a miket ön a törvényszék előtt beszélt. Vádlott: Nem tudom uj dolgok voltak-e vagy régiek. Éu nagyon megijedtem. Elnök: Továbbá azt is mondta, hogy Matej Ignácz a hulla átvételét véletlenül vévén észre, épen azért Matejt avatta be a dologba.