Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

talán haza mehettem; azonban másod alkalommal visszajöttem ide és innen mentem ismét Eszlárra, s a kaiholikus tisztelendő urnái háltam meg, ahol, ha jól emlékszem, a segédszolgabiró is jelen volt. Azután mentem Lökre, ott szétnéztem és jöttem haza felé. Nagy László kir. ügyész ur, mikor innen eljöttem, mondta, hogy majd a löki uton találkozunk. Találkoztunk is; kérdezte tőlem, találtam-e valami szálat. Azt nem találtam, mondám; de egy kérésem vau a tekintetes urakhoz: helyezzenek bennem bizalmat és én esküszöm, hogy 14 nap alatt az ügyet kiderítjük. Még talán azt is mondtam, hogy nem bánom, ha engem akasztanak is fel, ha nem sikerül: olyan vérmes reményem volt. Azután jöttem ide, utánam jött Egresi Nagy László ur. Ugy észleltem, hogy nem jó szemmel néztek rám, és nem tudván okát, haza mentem. Mire haza értem, oly forma hirt hallottam, hogy Barcza meg van vesztegetve a zsidóktól. Eltökéltem magamat, tovább nem tolakodtam. A debreczeni kir. ügyész Tóth Mór úrral beszélve az ügyről, azt mondta: hagyja el, ajánlom én Kozma ő méltóságának. Igy előbb Debreczenben, később Pesten beszéltem Kozma ő méltóságával; ő megbízott: nézzek utána, vájjon ez a büuügy valószinü-e, hogy rituális uton történt, vagy más nyomot nem lehet-e találni. Ennek következtében többször eljöttem ide, s barátságot kötöttem Henter várnagy úrral, kivántam megismerni Móricznak szellemi tehetségét s jelen voltam egy pár órán, mikor tanult; úgyszintén kívántam tökéletesen megismerkedni Henter várnagy úrral. Meg is ismertem tántorithatlan buzgó érzetét az ügy iránt. Egy este, éppen Ferencz estéjén, együtt voltunk a fogadóban és ő mondta nekem : ugy szeretlek, mint a testvéremet. Szeretném, ha ezt bebizonyítanád, mondám neki s ő azt felelte, megteszem holnap. Szivesen veszem, mondám. Másnap azt mondom neki; Elhiszed-e már, hogy ez az eszlári ügy nem fog ugy kiderülni, hogy a zsidók elitéltessenek? Azt mondta, kezdem magam is hinni, hogy ugy lesz. Esküszöm az Istenre, halld meg te is, szóltam erre, hogy az eszlári ügyet kideritem, ha lesz mód hozzá; engedj annyi segítséget, amennyit én kívánok. »Mit kívánsz«? Olyat nem, amit nem lehetne teljesíteni. Eu, aki 24 év óta mint rendőr működöm, arról győződtem meg, hogy nem a mondottakból ítélhetek. hanem abból, hogy mint mondja a szót valaki előttem. Ugy okoskodtam, hogy ha majd meggyőződöm mit beszél a fiu, megteszem a kötelességemet. A várnagy meg is engedta nekem ; bizván becsületemben, amit senki másnak nem engedett volna s nem gondolta, hogy a dolog igy üt ki. Épen Ferencz napján volt estve, én megkezdtem a kihallgatást, maga Henter mondta, hogy végy kezedbe papirost, hogy a dolog hitelesebb legyen. Én azelőtt is gyakran voltam a várnagy urnái, midőn szép társaság volt jelen. Én ily alkalommal az én életemből csendbiztosi éleményeket mondtam el s feltűnt, hogy Móricz egészen oda adván magát, halgatta a dolgot. Ugy intéztem a dolgot, hogy elbeszélésemből kiderüljön, hogy előttem minden bűnügynek ki kell tudódnia. Igy elkészitve Móriczot, jegyzőkönyvet vettem fel vele. Méltóztassék megengedni, hogy azt elolvassam. Felteszem, kérem, a pápa-szemet, inert anélkül nem tudok olvasni. A jegyzőkönyv, melyet felvettem a fiu elbeszélése után, igy szól. (Olvassa) »Na Móricz fiam! most már én vagyok kiküldve a Solymosi Eszter ügyében, és most már az igaz dolognak kell kiderülnie; ne félj kis fiam semmit, nem fog bántani senki, látod, hogy itten nincsen senki, más: te én és Henter téns ur. Beszéld hát mi előttünk most mit láttál, hogy láttad ugy amint történt ? Hát éu hallottam a lármát és oda mentem a templom ajtójára, és a kulcslyukon láttam, hogy ottan ültek hárman Eszter mellett, azután egy fazékba vették a vérét. Hogy volt Eszter öltözve? A maga ruhájába olyau veres vizitkébe, vagy olyan nagy kendőbe (Henter közbe szól miben volt nem ingbe)? Vagy igen ingben (mondta Móricz). Ismerted te Esztert? Ismertem. Hát hol voltál, mikor Eszter oda ment, láttad, hogy oda ment. Az udvaron voltam, és láttam mikor oda jött, Hát hogyan ment Eszter oda, ki hivta oda ? Egy koldus zsidó volt ottan, az hivta oda, hogy tegye el a könyveket. Tudod-e, ;hogy az ajtó be volt zárva? Tudom, megpróbáltam kinyitni s hogy nem nyílott, hát csak a kucslyukon néztem. És azt is láttad mikor a nyakát elvágták ? Láttam. Milyen késsel vágták? olyan késsel, a melylyel sakterozni szoktak. Mikor láttad hogy vágták a nyakát nem ijedtél meg, nem mondtad, hogy jaj ? Nem. Hát Eszter mikor vágni akarták a nyakát, nem kiáltott, vagy nem rugdalódzott ? Nem kiáltott, mert be volt kötve a szája, rugdosni nem tudott, mert fogták. Hát kifogta? Azt nem tudom bizonyosan. Mikor Eszter oda ment, hol voltál te? Bent voltam a szobában. Hát a szobában hogy hallottad meg a lármát, vagy hol láttad, hogy Eszter ottan van ? Édes apám hivta be, hogy vegye le a gyertyát és mikor levette a koldus zsidó, meg kihívta a templomba. Móricz fiam nem beszélsz tisztán, igy nem tudom magam tájékozni. Nézd fiam, én tudom, hogy neked van eszed ; mert tudod, hogy én végig balgattam]egypárszor mikor te tanultál és a históriából feleltél. Tehát már azt kell tudnod, hogy Isten van és ne feledd el, hogy az isten megveri az embert, aki ilyen esetben hazudik, te valakit kímélni akarsz, nem mondod a dolgot ugy, amint történt, ne kímélj senkit, beszéld el ugy, amint volt az igazat; de ártatlanul se mondj senkire semmit? Ha az igazat kell mondanom, én nem láttam semmit. Hát eddig miért mondtad, hogy láttad? Hát bántottak, vagy ütöttek Recsky urnái? Ütni nem ütöttek, egypárszor a fülem egy kicsit megczibálták, hanem Péczely azt mondta, hogy ha azt nem mondom, hogy láttam, mikor Esztert megölték, akkor a tömlöczben rothadok el, ha pedig azt mondom, hogy láttam, akkor holnap haza eresztenek. Mondtam én azt, mikor Nagyfaluból behoztak Nyíregyházára, hogy nem láttam semmit j Nagy László kir. ügyésznek és Bary vizsgáló bírónak is; de azt mondták, hogy azt nem szabad mondani. Henter erre azt felelte igaz, hogy azt mondotta, de másnap visszahúzta vallomását és az előbbinél maradt. Ennek következtében az után elmondja, hogy elment a kir. főügyészhez és onnan lejöve, az után nézett, hogy viseli magát Péczely. Azt megtalálta és vele egy lólopásról kezdett beszélni. Beszéd közben előjött az eszlári ügy. Ekkor Péczely, — tanu megjegyzi, hogy jól tudja, mily fontos ügyben szól, mert az egész világ előtt beszél, — azt mondta, hogy Móriczból ő vette ki a vallomást. Elmondta ugyanis neki, hogy ha nem vall, akkor a tömlöczbe jut, ahol a kutya sem veszi ki a kezéből a kenyeret és ott fog elrothadni; Recsky ott állott az ajtónál és fogta a kilincset. Elnök kérdésére tanu előadja ismét, hogy a kir. főügyészj ségtől kapott megbízást, R.'cskyuél az előtt is volt már egy alkalommal. Elnök: Ismerős volt Recskyvel? Tanu: Ismertem, »per tu« voltam vele. De megjártam, midőn oda értem épen ebédelni akartak és a cseléd bement jelenteni, hogy vendég érkezett. Erre ő kijött és amidőn látott meghökkent. Megvallom azonnal elakartam menni, de azután maradtam, bár nem szivesen, de mert marasztottak. Elnök: Ez alkalommal araidőn megjelent Nyíregyházán és Eszláron, mennyi időt töltött itt ? Tanu: Ha jól emlékszem, ide jöttem 24-én, másnap Eszlárra mentem, vagy abba a helységbe, ahol gróf Pongrácz ő méltósága lakik, és onnan mentem Eszlárra és azután Lökre. Azt nem tudom határozottan, onnan visszajöttem-e, vagy haza mentem. Elnök: Eszláron volt e valakinél beszállva ? Tanu: Nem voltam, lovamat kiuu fogták. Elnök: Hát másod izben mennyi időre jelent meg élső ittléte után ? Tanu: Határozottan ezt sem tudom, de nem sokára. Neháuy nap lehetett. Elnök: És akkor mennyi ideig tartózkodott Eszláron ? Tanu: Akkor bekötöttem a tisztelendő urnái, früstökre ott voltam; de ebédre ott voltam-e azt nem állítom, hiszen még az nap elmentem. Elnök: Nem tett ott azon alkalommal semmit? Tanu: Nem tettem semmit sem. Elnök : Hát itt benn Henteruél mennyi időt töltött el azon a napon, midőn a kihallgatás történt ? Tanu: Azt hiszem, itt voltam Ferencz napján és a következő napon. Elnök: Akkor volt már megbízása ? Tanu : Volt, Elnök: Szóbeli vagy Írásbeli? Tanu: Szóbeli. Elnök: Miután tudott dologgá lett az, hogy ön, tanúságtételre jelentkezett, értesítés jött arra nézve, hogy ön Debreczenben egy vendéglő előtt azon hitének adott kifejezést, hogy te-