Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

endo vallomásáért a zsidóktól sok pénzt fog kapni. (Mozgás a j közönség körében. Elnök csönget.) Tanu: Ez alaptalan rágalom. Friedmaun; Ki vau aláírva a sürgönyön? Elnök: Sebes György, tauu Papp György. Eötvösi Kik ezek? Tauu: Ezek az emberek, kik Barynak serleget küldöttek. (Mozgás a közönség körében. Elnök csenget). Elnök: Beszélt-e ön Barcza Debreczenben ezen megbízásról és azon tapasztalatokról, melyeket itt tett ? Tauu: Akkor gyenge rendőr volnék, ha ily titkokat oly könnyen elárulnék. Szabad legyen kijelentenem nagyságos elnök ur, tekintetes törvényszék! Pap Gyurival szoktam beszélni, mert az fogadós volt és jó ember is volt, de Sebes Györgygyei egy asztalnál sem szoktam ülni, de másokkal sem, mert minden üres időmet családommal töltöm. Alig van eset, hogy valaki meglásson, ha meglát, akkor is hivatalos kötelességemben járok. Elnök: Ki tudta azt, hogy önnek tudomása van a dologról, kinek mondta ? Kozma ő méltóságának és Jekelfalussy miniszteri tanácsos urnák ? Szeyffert: Kérem tudomásul venni, hogy ő jelentkezett a főügyészségnél s készségét jelentette ki a tanúskodásra. Igazolta magát, hogy ő Debreezen város csendbiztosa. Ezen ajánlat nálam személyesen történt, mert akkor a főügyész ur nem volt Budapesten. Én auélkül, hogy bizonyítványt adtam volna neki, vagy tudomást vettem volna róla: azou szóbeli utasítást adtam neki, forduljon Jekelfalussy miniszteri tanácsos úrhoz. Később érintkezett magával a főügyész úrral is. Eötvös: Jekelfalussy miniszteri tanácsos úrral hányszor érintkezett? Tanu : Kétszer vagy háromszor. Eötvös: És attól is szóbeli utasitást kapott? Tanu: Szóbelit. Neki is azt mondottam. Leplezetlenül mondom el, ezt követeli tőlem az igazság, éu az igazság mellett állok, melytől el nem térek, ha a bakó pallosa van is mögöttem. Eötvös: Hivatalosan kijelentem, hogy én védői lisztemben értekeztem e tárgyban Jekelfalussy miniszteri tanácsos úrral, és ó nekem azt is mondotta, bogy ő Barcza debreczeui csendbiztost, bizalmasan e tárgyban való puhatolózással megbízta. Bizalmasan ! Heumann : Nekem az a kérdésem vau a tanúhoz, hogy az a jegyzék, melyből olvasott ugyanaz-e, melyet akkor felvett? Tanu: Nem az. Heumauu : Hova lett az ? Tanu: Midőn a följegyzés megtörtént és én az irást zsebembe tettem, azt mondta Henter, azon jegyzéknek innen kimenni nem szabad. Erre kivettem zsebemből, meggyújtottam egy masinát és megégettem. Heumann : Tehát nem tudja bizonyosan, hogy ezen jegyzék hü és pontos másolata-e azon jegyzéknek, melyet akkor készített ? Tanu: Szórói-szóra az. Hogy ezt beigazoljam: ezelőtt busz évvel felvett vallomásokat, melyek 25 — 35 árkusra terjednek, képes vagyok elmondani; tehát képes voltam arra is, hogy azt másnap leírjam. Friedmann: Kérdést nem kívánok intézni; azonban egy kérelmet vagyok bátor a vallomás kapcsán előterjeszteni és az a következő: E vallomás kiegészítésére elkerülhetetlennek mutatkozik, hogy kihallgattassék Henter várnagy ur, hogy tanúval szembesittessék Scharf Móricz; végre miután tanúnak vallomásában az is áll, hogy Scharf Móricz elbeszélte volna azon alkalommal, miszerint elmondta volna az ez ügyben eljárt kir. ügyésznek és vizsgálóbírónak, hogy nem az a való, amit Péczely előtt mondott, mert ő nem tud semmit sem. és ezen nyilatkozata nem vétetett jkönyvbe, megengedem azért nem, mert később ismét máskép beszélt, de mivel a vizsgálati cselekményeknek, ugy kell feltüntetve lenniök, araint azok fejlődtek. Ugrásnak nem szabad lenni semmiben, én bár tudomásul vettem a tek. kir. tvszék tegnapi határozatát, hogy a vizsgálóbiró azon tényekre nézve, melyekre nézve a jkönyvek itt vannak, kihallgatni nem lehet. Mivel uracs olyan törvény a világon, nincs oly szabály nálunk, hogy oly tényre nézve, melyekre nézve semmi sem áll a jkönyvekben, őt kihallgatni ne lehessen. Indítványozom, hallgattassák ki Henter Antal várnagy, Nagy László kir. ügyész, akit táviratilag kérek megidéztetni, és Bary József vizsgálóbiró. Szeyffert: Nagyságos elnök ur! Eu ebben a védő ur által megelőztettem s a magam részéről is akartam e tekintetben indítványt tenni. Tegnap a tek. kir. törvényszék^ mellőzni méltóztatott ugyanily irányban tett inditványomat- En ezen határozatot szives megnyugvással fogadtam volna, ha indítványom oly ténykörülményekre volna irányozva, melyek a vizsgálati iratokból kivehetők. Azonban már tegnapi indítványom nem volt oly körülményekre irányozva, melyeket a vizsgálati iratokból lehetett volna megállapítani, hanem olyanokra, melyek itt felmerültek. Most ismét egy ujabb körülmény merült fel, mely a vizsgálati iratokból meg nem állapitható és én újból indítványozom,illetőleg most már hozzájárulok a védő ur azon indítványához, hogy a vizsgálóbiró urat megidéztetni méltóztassék. A tek. kir. tszék méltóztatott hivatkozni a törvényes gyakorlatra. Jól tudom tek. kir. tszék, hogy az ily eset nem mindennapi, nincs kizárva annak lehetősége, hogy az adandó alkalommal még is alkalmaztassák, annál inkább, mert nincs törvény, nincs szabály, mely annak alkalmazását kizárná. És aki, mint nagyságos elnök ur is, figyelemmel kiséri a külföldi judicaturát, meggyőződhetik, hogy igenis történnek a külföldön is esetek, midőn nemcsak a vizsgálóbiró, hanem kik az előkészítő stádiumban részt vettek, a kir. ügyész, a rendőrségi személyek és mindazok beidéztetnek és meghallgattatnak a tárgyaláson és felvilágosításoknak adására köteleztetnek, oly körülményekről, melyeknek az iratokban nincs nyoma. Részemről még kijelentem, hogy kész vagyok ide állítani minden kir. ügyészségi tagot, a ki bármely felvilágosítást adhat ez ügyben. Ismétlem tehát nagyságodhoz és a tek. kir. törvényszékhez kérésemet: méltóztassék a védő ur által előterjesztett indítványt elfogadni; és Bary vizsgálóbírót beidézni. Ami Henter várnagy beidéztetését illeti, ezt nem szükséges indokolni, ez természetes corollariuma Barcza Dániel vallomásának. Elnök: Henter Antal kihallgatására, valamint Scharf Móricz szembesítésére nézve határozat nem is szükséges, amennyiben ez Barczának kihallgatásából folyik, a továbbiakra nézve pedig majdan később fog a törvényszéki határozat meghozatni. Elnök: Péczely Kálmán tanút szólítja be, de nem lévén jelen, Recsky Andrást hivatja be és a következő kérdéseket intézi hozzá. (Barczára mutatva) Ismeri ezen urat? Recsky: Igen. Elnök: Volt-e Önnél és mikor? Recsky: Volt nálam most ezen eszlári ügy megtörténte után egyszer. Elnök: És akart ő valamit megtudni öntől vagy sem ebben az ügyben, vagy mi czélból ment hozzá? Recsky: Ö nékem azt mondta, hogy látogatni jött és kérdezősködött, hogy mondd el mint collegádnak, hogyan vallott Móricz stb. Én aztán mondtam neki. hogy egyszerűen barátom, no, azt mondja hogy tudom, de collegádnak csak megmondhatod, hogy mit alkalmaztál, nem megy az ugy, nekem már csak bevallhatod. Mondom, hogyha tettem volna valamit hát be vallani m neked; de miután a legszebben vallott, nein mondhatok semmit a világon. No ugy-e volt mégis valami szorítás vagy mi, csak volt talán. (Derültség a közönség körében, elnök csenget.) Mondok én: hát hogy lett volna. Elnök: Szóval, hogy faggatta volna, hogy micsoda eszközöket használt. Móricz kihallgatása alkalkalmával. Recsky: Igen. Elnök : Miután ez megtörtént, stb maradt tovább is ? Recsky : Dehogy, Roppant szívesen marasztottam, mint régi kollegámat, kérdeztem, honnan jösz, Nyiregyházáról mondja ő. Hová mégy? Nánásra. Maradj nálam. Nem tudod, sürgős dolgom van, megyek Nánásra. Nagyon gyanús volt az igaz, hogy Nyiregyházáról Nánásra Nagy-falunak jöjjön valaki régi kollegáját meglátogatni és csak pár perczet, félórát, egy órát mulasson: de nem birtam marasztani, pedig szívesen láttam. Feltűnt, hogy valami féle járatban van, hogy kérdezi, hogy Nánásra'

1 merre van az ut. Tudod tán a Nánási utat mondok. Tudom, de mégis hol tér el, magyarázd meg. Megmagyaráztam, de miután gyanús volt a dolog, utána mentem, hogy merre mehet, mert egy kis eső volt. O Eszláron keresztül ment, de nem maradt ott, elment Lökre. Elnök : Lökön megszállt ? Recsky: Azt nem tudom. Csak Eszláron a falu végéig mentem utána, azután bementem utána, azután bementem Farkas Gáborhoz a községi bíróhoz kérdeztem, hogy nem látták- e Barczát, hogy kihez szállt. Nem láttam mondja ő, csak keresztül ment Eszláron.