Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

sen ideben minden tetazési és nem tetszési nyilatkozatoktól, éa oly csendháboritástól, moly ezen komoly ügy tárgyalásának menetére zavarólag hathatna. Nagy sajnálatomra esnék, hogy ha az ellene vétőkkel szemben, elnöki jogomnál fogva a törvény szigorát alkalmaznom kellene. Konstatálom tek. kir. törvényszék, hogy a vádlottak közzül csupán Vogel Amzel nincs jelen; amennyiben azonban, a vádhatóságnak e tekintetben külön indítványa nem lenne. Seyffert főügyészi helyettes,3 kérem konstatálni, vájjon megidéztetett-e annak rendje szerint? Elnök: megidéztetetett, a kézbesítési vevény beérkezett. Seyffert-. minthogy a tárgyalás előre láthatólag hosszabb ideig fog tartani; de talán még a mai nap folyamán is megjelenhet a vádlott: fentartom magamnak, hogy később tehessek a netalán szükséges intézkedés iránt indítványt. Elnök: A tanuk, különösen azok, kikre a mai napon szükség van, a jelentós szerént, itt vannak. Mielőtt a tárgyalást megkezdenők, a gyorsírók és a tolmács a szabályszerű esküt le fogják tenni. (A bíróság és a közönség feláll, a gyorsírók és a tolmács leteszik az esküt.) Elnök konstatálja, hogy Vogel Anzsel megjelent. Azután igy szól: A jelzett ügynek főtárgyalását ezennel megnyitottnak nyilvánítom. Felhívom a vádhatóságot, hogy a vádat előterjeszteni méltóztatnék. Heumann védő: A mai napra meghívott és megjelent orvosi szakértők jelenléte, esetleg a többi meghallgatandó szakértők véleményeire befolyással lehetne. Valamint a tanuk nem lehetnek jelen a többi tanuk kihallgatásánál, ép ugy áll ez a szakértőkre mindaddig, mig az ő feladatuk megoldva nem lesz. Kéri ez iránt a bíróság határozatát. Seyffert hason értelmű kérdést kivánt előterjeszteni és azon indítványt akarta tenni, hogy constatáltassék, itt vannak-e a tanuk és hogy aki nem jelent meg, az iránt a kellő intézkedés megtétessék ? Egyúttal intézkedést kér tétetni az iránt, hogy a tanuk és szakértők távozzanak. Elnök: Határozat hozatal végett a kir. törvényszék egyelőre visszavonul. (4 percznyi szünet után.) Elnök: Constatálva lett, hogy a beidézett és meghívott tanuk jelen vannak. A helyben lakó szakértők szintén megjelentek, a budapestiekre nézve azon értesítést nyertem, hogy akkor fognak megjelenni, ha közöltetni fog velők a nap, melyen itt lenniök kell. Minthogy az eljárási szabályzat 100 §. azt tartalmazza, hogy a vádló a vádat a hatóság elé, a tanuk és szakértők jelenlétében terjeszti elő, azután pedig következik az elnöki intézkedés, a tanuk és szakértők eltávolítása iránt; ennélfogva a törvényszék elhatározta, hogy az ajtók kinyittatván, valamennyi tanú és szakértő, amennyien beférnek bebocsátandók, hogy a vád előterjesztésénél jelen lehessenek. Erre a tanuk, kik a közönség részére fentartatott hely mögötti szobában vannak, bebocsáttatnak és Szeyffert közvádló következőleg terjeszti elő a vádat. Nagysáyos Elnök ur ! Tekinletes kir. Törvényszék! Itt levő vádlottak ellen a bűnvádi eljárás megindítására és pedig: Schwarcz Salamon, Buxbaum Ábrahám, Braun Lipót és Wollner Herman ellen gyilkosság büntette miatt; Scharf József, Junger Adolf, Braun máskép Brenner Ábrahám, Lustig Sámuel, Weiszstein Lázár és Taub Emánuel ellen a gyilkosságbani bünrészesség miatt; Yogel Ansel, Smilovics Jankel, Herschko Dávid, Grosz Móricz és Klein Ignácz ellen a bűnpártolás vétsége miatt, — Solymosi Eszter 14 éves tisza-eszlári hajadonnak mult 1882. évi ápril 1-én történt rejtélyes eltűnése szolgáltatta az okot. Solymosi Eszter özv. Solymosi Jánosnó szül. Jakab Mária jelentéktelen vagyonú t.-eszlári lakos leánya, már gyenge korában cselédi szolgálatra utalva, mult évi márcziüs hó 1-én lépett utoljára szolgálatba rokonához, Huri Andrásné született Olajos Juliána t.-eszlári lakoshoz. Húsvéthoz, a kereszténység e magasztos ünnepéhez készültek a t.-eszláriak, mely időszakba esett a mózes vallásnak húsvétja is. A húsvéti ünnepekre nevezett Huri Andrásné ápril 1-én, az általános szokás szerint. T.-Eszlár »Ujfalu«-nak nevezett részében lévő házát kifesteni szándékozván, a szükséges festékekért, az ugyanazon község »0-falu«-nak nevezett s puszta térségek által elválasztott részébe Kohlmayer József kereskedőhöz küldötte el cselédjét, aki mig Lánczi Gáborné szül, Karala Teréz és Csordás Gáborné szül. Szakolczai Zsuzsánna szomszédoktól is kapott oda megbízatásokat. Délelőtt 10—11 óra közt iudult el Solymosi Eszter összesen hét (7) krajczárral s bizonyos, hogy a déli órákban csakugyan megfordult a nevezett kereskedőnél s bevásárlásait megtette. Látta őt Szabó Juliánná hajadon az Ó-Falu felé sietni, látták őt Bosenberg Herman t.-eszlári lakos s ennél azon időben szolgálatban volt idősb nővére Zsófi, utóbbi mind odamenet, mind visszajövet beszélt is vele, s azután követte tekintetével egész az Ó-Falu végén létező malmon túl, ahol elvész nyoma, a melyen őt tovább követhetnénk. A gazdasszonya Huri Andrásné, majd utóbb az aggódó özvegy auya, s vele együtt Solymosi Gáborné, szül. Jakab Erzsébet siker nélkül keresik még ugyanaz nap délután a vissza nem tért leányt. Nem valósul meg a zsidó-egyházfinak Scharf Józsefnek és nejének a siránkozó anyához a vigasztalás hangján intézett kecsegtetése : miszerint megkerülend leánya, miként évek előtt Hajdu-Nanáson is megtaláltak egy gyermeket, akinek eltűnése miatt a zsidókat gyanúsították. Nem vezetett eredményhez a hivatalos körözés sem, melyet a járás szolgabirája a nyugtalanságtól üzőtt anyának ápril 4-én nála tett feljelentése folytán elrendelt. Solymosy Eszter elveszett! E közben ajakról-ajakra száll a könnyű szárnyú hir. Asszonyok, hajadonok beszélik Tisza-Eszláron, Scharf egyházfi alig 5 éves Samu fiának egyes elejtett mondásait : »atyus hivta be a leányt — megmosta, bevitte a templomba — metsző bácsi megvágta« s több efféléket. Özvegy Solymosy Jánosné május 4-kén ismételte, s most már határozottan szorgalmazta »a leányát elemésztett« zsidók elleni vizsgálatot ugyanazon szolgabirónál, kinek intézkedéséből T.-Eszlár község elöljárósága foganatosította azon előnyomozást, amelynek alapján a tekint kir. törvényszék — május 12-kén kelt végzésével — a bírósági előnyomozást rendelte el. s ennek folytán vizsgáló-biró küldetett ki, akinek ugyanazon hó 19-én Tisza-Eszláron megjelenésével bekövetkeztek az érdeklődés és izgalom napjai a Tisza parti csendes falura nézve. Emiitett vizsgáló biró a gyanúba vett zsidóknak, rendőri felügyelet alá helyezése után Scharf Samu gyermeken kezdette meg a kihallgatásokat, aki ő neki is elbeszélte, hogy Solymosi Eszter lakásukba jött, s hogy sokak jelenlétében egy nagy bácsi által annak nyakán késsel ejtett metszés után. Móricz fivére még segédkezett is, a csurgott vérnek tányérba való felfogásánál. Az atya, a 14 év körüli Móricz fitestvér s a többi gyanúsítottak határozottan tagadnak minden tudomást Solymosi Eszter eltűnéséről s akkori vallomásaikból csak annyit tudhatni meg, hogy ápril l-jén három idegen metszőjelölt próbakönyörgést tartott a t.-eszlári zsinagógában s hogy azon időben ott két nő társaságában egy ismeretlen koldus, a most immár ismert Wollner Herman is tartózkodott. Ámde vizsgálóbiránk nem ad hitelt szavainak; s ime a Móricz fiu, aki május 20-án a vizsgáló biró előtt egész határozottsággal azt állította, hogy Solymosi Esztert még hirből sem I ismerte s nem tud felőle semmit: a következő napon, Becsky András akkori csendbiztos előtt, akinek nagy falusi lakásába Péczely Kálmán törvényszéki irnok felügyelete alatt jutott, késő esteli órákban ime azon vallomást teszi, hogy atyja a gyertyatartók eltételének ürügye alatt, Solymosy Esztert az útról behiván, majd a nálunk szállásolt zsidó koldus nevezett hajadont a zsinagóga előcsarnokába vezette, itt a padlóra teritette s ingig levetköztetése után, a téglási és tarczali metszők lenyomva tar! tották, Schvarcz Salamon metsző pr^g annak nyakát késsel , inegmetszette, veres tányérba íelfogot. ivórét fazékba öntötte. Mindezeket Scharf Móricz, val'< Asa szerént, a zsinagóga ! ajtajának kulcslukon át láttta meg, h» a leány jajgatására futott.