Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

803 cl. Kocsi Csergő János *) igazgató, ki innen Váriba ment papnak; onnan 1694. debreceni tanárrá; 1703. püspökké választatott s 1711-ben meghalt. 41) 1684—86. Szenczi A. János, ki 1671-ben lett deákká Szatmárt, 1677-ben tanitóvá Técsőn, honnan fél év múlva a gy.-fehérvári iskolába ment; onnan Gyöngyösre, majd Szatmárra hozatott s innen 1686-ban feketeardói, utóbb péterfalvi pappá lett s ottan 1690. esperessé választatott. 42) 1686. cl. Szőlősi Pál, 1688. szeptember 11. meghalálozván, felette 69 tanitvány kesergett. 43) 1688. cl. Makódi János, ki tasnádi, 1694. szatmári, 1696. a.-ujvárosi pappá lett, a a hol a kurucok halálig verték. **) 44) 1694. cl. Kecskeméti Kincses István, ki 1696. pappá lett Szatmárt. 45) 1696. cl. Tatai Mihály igazgató s mellette 46) 1702. cl. Szatmári S. István, kik alatt 1703. szept. 28. Szatmárt a kurucok porig égették. Ekkor elpusztult az iskola is és csak 1707-ben tétetett — Szatmármegye gyámolitása mellett — lakhatóvá. 47) cl. Kővári Veszprémi Gergely igazgató, kinek — mig a tanári szállás elkészül — IÍ. Rákóczi Ferenc a várban engedett át egyet az üres épületek közül. Ezt ugyan Szárhegyi Mátyás jezsuita szuperior ellenezte, de Károlyi Sándor fővezér azt mindaddig megengedé, mig a tanári szállás elkészül. 1711-ben csakugyan elkészülvén az: az 1711. március 21-én Császlón tartott egyházmegyei gyűlés megrendelte, hogy költözzék át abba s az egyházmegyei gyűlésen jelenjék meg. 1713. Kőrösre vitetett papul. 48) 1713. cl. Helmeczi István lelkész pó*) K. Cs. J. művei: Ember Pált üdvözlő levele Lampenál 1708. Szilágyi Tönkö Márton halálára irt versei a Honor posthumusban 1700. „De cognitione Dei natnrali 1703." Mondják hogy ő irta a „Malleus 15. Dileminatum" cimű könyvecskét is. **) 1693. a Karaffa halála alkalmából ezen verset készitette a szatmári diákság: „Hungarici gemitus repente rapuere Caraffam, Insontes quoniam fecerat ille móri." Vagy a Szirmay fordítása szerint: „Elragadá a bús magyaroknak könynye Karaffát, A ki sok ártatlan vérbe keverte kezét." Széles azt mondja (246. lap), hogy a szatmári kollégiumban készítették a „Jefte históriája" cimű verses tragoediát is, melynek kézirata birtokában volt. 51*