Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

422 tói, midőn Bagos-, Kis- és Nagykolcsra telepedhetési engedélyt kért 1731-ben, — melyet Szatmárvármegye nemcsak megengedett, hanem az idegen ajkú települőket 3 évig adómentessé tette, sőt a katona-szállásolástól is bizonyos taxa mellett felmenté. (Sz.-vár megyei levéltár act. publ. 1731.) A liitjavitást előzőleg róm. kathol. parókhia volt Cs.-Bagos s 1334. a szatmári főesperességhez tartozott, a mikor Simon nevű papja 20 dénárt fizet pápai sexeunalis dézma gyanánt. (Schematismus cleri Szatmár. 1864. 48. lap.) A reformációt a Bagossyak pártfogása mellett,—hihetőleg — a közeli Csenger és Óváriból mint a reformáció főfészkeiből vette he. Pártfogói a Bagossyak és Domaliidyak voltak; az előbbiek csak Mária Therézia alatt kathólizálván. A reformációt követő első századi életéről különben mit sem tudunk. — A Sz.-egyházmegye Tarczali-féle jegyzőkönyvében, 1670-en kezdve, csak egyes válóperes esetek vannak belőle feljegyezve. L. Ember Pál a szatmári e.-megye anyagyülekezetei közé számítja; de papjairól 1724-ig mit sem tudunk. A Carolina resolutio után elnyomott levén a protestáns egyház helyzete, grf. Eszterházy Károly egri püspök megkisérlé a temlomfoglalást; de sikertelenül. A jelen század elején viszályok merültek fel az egyházban, minek következtében özv. Bagossyné, grf. Lázár Erzsébet kértére, az egyházmegye a nevezett urad. ügyészét — Gyene Károlyt, — felügyelő-gondnokul nevezte ki; különben az egyház megkezdé az építkezést s a fejlődés útjára tért. 1865 óta a földesuraktól birtokot is nyert; továbbá pénzhagyományban is részesült, jelesül: 1874-ben Tassi Jánostól 40 frtot; 1875. Siket Györgytől 40 frtot; 1876 ban Tassi Andrástól 138 frtot. II. Az egyes lelkészek s h i v ata 1 o sk od ás uk alatti események. 1) 1724—26. Szatmári Sámuel. 2) 1726. Szigeti Zsigmond. 3) 1728—30. Kegyes Ferenc, előbb a szatmári kollégium kontra skribája. 4) 1730. ismét Szatmári Sámuel. 5) 1731-ben, a midőn a sok panasz miatt pap nélkül akarta hagyni a traktus Bagost, — Kállai István. 6) 1732—67. Szatmári M(olnár) Ferenc, ki alatt 1736-ban nem jelennek meg a vizitáción. 1744-ben