Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

777 iigyek intézésébe is avatkozott. És miként polgári ügyekben a vármegyétől, úgy egyházi ügyekben az egyházmegyétől függeni nem akart. Kész volt a traktussal még az üldöztetések legszomorúbb napjaiban is ujjat húzni; — igaz, hogy a traktus is kénytelen volt az egyház üldöztetését mintegy tétlenül nézni; de ennek oka nem benne, hanem a magyar prot. egyháznak azon törvényen kivüli állapotában rejlett, melybe azt I. Lipót, III. Károly és MáriaTerézia önkénye taszította. Másrészről valódi cirkumspektus számítással mindanynyiszor előzékenységgel tudott az egyházmegyéhez közeledni ez egyház, a midőn érdeke úgy kívánta. — Itt nem vádakat, de tényeket akarunk elsorolni s némi magyarázatul anynyit mondhatunk: hogy a szatmári egyházmegye, illetőleg esperesei joghatóságukat részint azért nem érvényesítették: mert a) az egész város hajdan református s a tanács valódi édesanyja lévén az egyháznak, a féltékeny ellenőrködésre szükség nem volt; b) püspökök és esperesek lakván Szatmári, ezek személye iránt való bizalmatlanságnak tartotta volna az egyházmegye parókhiájuk ellen a kánon betűjéhez alkalmazkodni; de meg kánon is van, mely ezt tartja: „seniores a synodo visitentur." De lássuk adatainkat. A II. Endre-féle kiváltságra alapitott jogi fictiónál fogva, (mert a protest, egyházban kiváltságok nincsenek,) tehát a városi tanács intézte az egyházi ügyeket. 1614. dec. 30. Milotai Nyilas István és János pap fizetése a tanács jegyzőkönyvébe van bejegyezve, s hihetőleg a város által megállapítva; 1634. aug. 8-án a tanács rendezi a papfizetést, midőn „3 prédikátorok rendelődtek tartatni." 1629-ben a belvárosiak vonakodván teljesíteni a hóstátiak kívánságát, a tanács igy határoz: „Minden vasárnap 2-szer, minden szerdán és pénteken 1-szer legyen pédikációtétel mint szinte itt bent, ott künt is közöttük. Egy héten egyik, más héten másik prédikátor járjon ki stb." 1650. márc. 20. szintén a lelkészi fizetés és lelkészi szolgálatra nézve rendelkezik a tanács. 1696-ban a paphivás miatt az egyházmegyével tűz öszsze a tanács, a miért „tetszett az egyházmegyei gyűlésnek, hogy a beegyezése nélkül behozott lelkipásztorokat ugyan eltűri, rólok hallgat; de az e.-m. gyűlésre meghívást tőlük