Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

411 Nevezetességei- s viszontagságairól keveset tudunk. Szirmay emliti, hogy Zsigmond király 1404. mezőségén megyegyíílést tartott. A mohácsi vész után — minthogy benne erődített kastély volt, s a szatmári vár közelében feküdt, — a háborús idők viszontagságait alkalmasint ezen hely sem kerülte el s a pestis és egyéb járványok szintén látogatták. Lakosai között földesúr és nemesség nagy számmal levén, helyi elöljárósága is kétféle volt egész 1849-ig, u. m. a nemesi a nemesek hadnagya, — s az adózó közönség részéről a m.-városi biró alatt. II. Az egyházról átalában. A hitjavitást előzőleg Csenger virágzó róm. kath. anyaegyház volt, úgy hogy 1322. András erdélyi püspök János mesternek — Ivanissy Péter fiának kérésére megengedi, hogy a sz. Margit tiszteletére épitett anyatemplom sérelme nélkül, ugyancsak Csengerben egy kápolnát épithessen fából. (Szirmay id. hely.) A hitjavitás alkalmával a reformáció világa csakhamar ide is elhatott. Az ugyan nagyon kétséges, a mi a régi csengeri anyakönyv 6-ik lapján olvasható, hogy már 1527-ben Batizi András reformálta volna s a reformációt még inkább megerősítette volna benne a Drágfi Gáspár pártfogása mellett Kopácsy István: hanem az inkább hihető, hogy reforináltatása néhány évvel később a Chaholyi örökösök és a Báthoriak pártfogása mellett történt meg. A Schern, cleri Szatmár. 1864. 166. lap ezt Melith György és Becsky Zsuzsánnának tulajdonúja. Később a reform, egyháznak buzgó pártfogói voltak a Chaholyi és Báthori örökösök, majd a Brebiri Melith-, a Lekcsei Sulyokés Becsky- s később a gf. Teleki-család. 1559-ben már nagyon népes és tekintélyes prot. egyház lehetett; mert papja püspökké választatott. 1576-ban zsinat tartatott benne a sz.-háromságtagadó Blandratisták ellen, s e zsinat megbizásából szerkesztette Mélius-Juhász Péter az úgynevezett csengeri bitvallást. E nevezetes zsinattól lehet számítani a reformált vagy Kálvin-féle irányzat teljes uralomra jutását e vidéken. 1615-ben Melotai Nyilas István tiszántúli ref püspök „generalis synodust" tartott benne, a melyen a Szilvásujfalusi Imre váradi pap ellen, — ki a presbiteri kormányforma behoza-