Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)
II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.
797 tanács a Sbiskó püspök elnöklete alatt működő tanügyi bizottsághoz utasitá. Ennek Nedeczki előadó által fogalmazott véleményét Nádasdy gróf kancellár azon hozzáadással terjesztette a királyné elé, miszerint e kérvényben semmi újabb ok nem találtatik, annálfogva a kérelem ismét megtagadtatik. — Ezen felül a kancellártól a követek e választ nyerték: „nem kell a szabónak, vargának theologia, elég neki ha jó gazda lehet; nyugodjék meg kegyetek ő felsége akaratán. 1' Hogy az ügy annál biztosabban megnyerettessék, elegendő alaptőkét igyekeztek az iskolának gytíteni, — e végből az erdélyi főurakhoz követek küldettek, s nem hasztalan. Gf. Teleki Sámuel és báró Wesselényi Ferenc közbenjárására Erdély főurai 5960 frtot adtak. A tiszántúli ref. egyházkerület részérül gyűjtőkül Domokos Márton és Dobozi Mihály rendeltetett, kik 200 frtot készpénzben, Ígéretben pedig 2364 frtot gyűjtöttek. A szatmári egyháznak volt 5762 frt. 22 dénár alaptőkéje. Ezen öszszegekről szóló kötvényeket Maróthy Sándor és Jeney György 1757-ben Bécsbe vitték. Folyamodványuk a helytartótanácshoz, onnan véleményre az egri püspökhöz utasíttatott. A püspök a kimutatott alapot költeménynek nyilvánította, s oda nyilatkozott: hogy miután Szatmárt — mint véghelyen — csak a várőrség kedveért engedtetett meg a protestánsoknak a szabad vallásgyakorlat és köziskola tartása, most, minthogy végvár lenni megszűnt, meg kell szűnni az ez okból engedett vallásgyakorlatnak is. Melczer Pál kamarai biztos pedig Szatmár és Németi városok egyesüléséből azt következtette, hogy a németii iskolát mint feleslegest el kell törülni. 1758-ban a lelkes Csanády János és Endrédy László városi főjegyző indultak Bécsbe, hogy az iskola helyreállításának ügyét szorgalmazzák. Útközben megállapodtak Debrecenben, hogy Vecsey István szuperintendens és Domokos Márton tanácsát és utasításait kikérjék. Aug. 12-én Bécsbe értek, hol Dömjén György ágenssel panaszos folyamodásukat német nyelvre fordittatták. Mindent elkövettek, hogy Mária Terézia királynőnél személyes kihallgatást nyerjenek. Mielőtt azt megnyerhették volna, szükségesnek látták a hatalom és nagy befolyás embereit ügyök figyelembevételére felkérni. Aug.
