Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)
II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.
798 24-én Pálffy kancellárnál tisztelegtek, ki jóakaratát igérte. 27-én Schönbrunba mentek kihallgatást kérendó'k; de ezt meg nem nyerhetvén, a királynőhöz az iránt folyamodtak, hogy a helytartótanácsot intse meg, hogy a szatmári ügyet elvalahára intézze el. 4 nap múlva ismét a kancellárhoz mentek, ki őket haragosan fogadta. Ekkor elkezdték sorra imformalni a befolyásos embereket. Eztán Kaunicz herceg status-kancellárhoz mentek, kihez báró Binder status-titkár október 29-én bejuttatta őket. Kaunicz kegyéből november 26-án esakugyan megnyerték a kihallgatást a királynőnél, kinek átnyújták egy rövid beszéd kíséretében, — melyet mint mindig, úgy itt is Csanády tartott, — a sérelmeket tárgyazó folyamodványukat, melynek végérvelése igy hangzik: „Scholae Szatmarinae vei pro exemplo fidelitatis posteritati conservari debent, cujus cives in postrema revolutione Rákócziana, insigne fidelitatis dederunt exemplum, malent.es ad unum usque vitám pro augustissima domo austriaca ponere, quam a fidelitate recedere etcet." A királyné erre megkérdezte: „khennensi taes?" Mire Csanády ezt felelte: ,, nicks tacs kenigliche majesztet!" Majd aztán megkérdé a királynő, hogy nem azonos-e ezen ügy azzal, mely az egri püspökkel közöltetett? Miután Csanády ezt is igenelte, a folyamodványt s az egész ügyet királyi könyörületbe ajánlotta volna, a királyné ezt válaszolta: „Perlegemus, sed habemus certas regulás a praedecessoribus nostris, quas observare debemus, loquimur interim, et informationem accipiemus a vest.ro cancellario, et in quantum fieri potuerit consolationem vobis promittimus." — Ezután megint a kancellárt keresték fel, mire december 5-én a kancellárián felvették az iskola ügyét s kimondatott,, hogy a vélemények Pozsonyba a helytartótanácshoz leküldessenek. December 11. csakugyan megkapták s magukkal vitték Pozsonyba a a kancellária „monitoriumát." — Ezzel december 13-án fölkeresték gf. Keglevicli József helytartó alelnököt s még ugyanaz nap gf. Eszterházy Károly egri püspököt, a ki nekik ezen feleletet adta: „a kaszszációnak fundamentoma kelmeteknek csekélynek látszik; de az nem olyan csekély amint kelmetek tartja, mert az csak takaródzója a kaszszációnak és nem az a fundamentális oka; hanem az, hogy
